Ferenc Pap

Édes jó Pap Uram[a]

Botsássa meg hogy tobbakot nem küldöttem, mivel nem tudtam mikor mennek el a lovak: de most küldök Pap uramnak egy pipa szárt mellyet Bonaparte-palczájának hijják. Az Évanak[b] pedik küldök két font tobákot az egyik Bétsi pácz a másik szagos tobák. Botsása Pap uram hogy olly roszul irok mivel mar éjjel van. Most mink tanuljuk Az Architecturát Révai fö tisztelendö urtul,[c] aki gyönyoruen tud rajzolni a Magyar nyelvnek és oskolának Professora. Már megint tantzolni is tanulunk hanem még nints bizonyos mesterem. Igen sok dolgom van és már sötét volt mikor irtam hát többet nem irham[1] hanem máskor bé hozom Leg Kedves barátja

Nov 29

1803.

Szechényi István.

[1] Instead of irtam

[a] Ferenc Pap (1740–1823) lawyer to Ferenc Széchényi, teacher of law to the Széchényi boys.

[b] Mrs. Mátyás Kőműves née Éva Szabó, István Széchenyi’s nanny.

[c] Miklós Révai (1750–1807) Piarist monk, linguist. From 1802 he taught Hungarian language and literature at the University of Pest. In the early 1790s he worked on the foundation of a Hungarian scholarly society. He was István Széchenyi’s private teacher of drawing and apparently of his mother tongue too. On 27 March 1804, the pupil passed the examination of second grade (grammar form) with an excellent mark. His examiner, the Piarist teacher Imre Szemes, wrote the following in his certificate of achievement: “Linguam Hungaricam ut pote sibi domesticam callet”. (He speaks Hungarian as his mother tongue.)

Recommended reference:

István Széchenyi to Ferenc Pap, Vienna, 29 November 1803. Edited and annotated by Szilvia Czinege. Published in Correspondence of István Széchenyi. Digital edition. Edited by Szilvia Czinege and Zoltán Fónagy. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ Abbreviation for further references: SzIL-Digit.