A levelek átírása az eredeti kéziratról történik, amennyiben az a rendelkezésünkre áll. Ha csak másolatban vagy közlésben maradt ránk Széchenyi levele, akkor azt tekintjük alapszövegnek. Abban az esetben, ha egy levélnél rendelkezünk a fogalmazvánnyal és / vagy a másolati könyvi példánnyal és az elküldött levéllel is, mindig az elküldöttet tekintjük alapszövegnek. Ha egy levélről több fogalmazvány maradt fenn, az időben később keletkezettet vesszük az átírás alapjául.
A levelek átírásánál szöveghűségre törekszünk: nem javítjuk ki és nem jelöljük az előforduló helyesírási és nyelvtani hibákat a Széchenyi által használt egyetlen nyelven sem, csak abban az esetben, ha félreértésre ad okot, teszünk szövegkritikai megjegyzést. Minden egyéb írásjel (vessző, gondolatjel, aláhúzások, rajzok) esetében is törekszünk azokat úgy közölni, ahogyan a kéziraton is látható, és amennyire a szövegszerkesztő program ezt lehetővé teszi.
A levelekhez kétféle jegyzetapparátus készül: szövegkritikai lábjegyzet, amely a szöveg keletkezését, változásait követi nyomon és tartalmi végjegyzet, amely a levélben felbukkanó adatokat magyarázza. A szövegkritikai jegyzetelés során használt kifejezések nagy részét Bártfai Szabó László és Viszota Gyula levélkiadási munkája során használtakból vettük át, a leveleket nem irodalmi szövegként, hanem történeti forrásként kezeljük.
A leggyakrabban előforduló szövegkritikai jegyzetek:
Széchenyi aláhúzása: amennyiben Széchenyi valamelyik szövegrészt aláhúzással emelte ki; jellemző, hogy többféleképpen húzott alá: egy egyenes, két egyenes, egy vastag, szaggatott, hullámos, pontozott vonallal, az aláhúzott szövegrészt dőlt betűvel szedjük, és az aláhúzás típusát a jegyzetben jelöljük.
Széchenyi pontozása: ha Széchenyi pontozott az eredeti szövegben.
Utólag betoldva: ha a kész szöveg mellé oldalra, felülre vagy alulra írt még szavakat, mondatokat, és jól láthatóan megjelölte a helyet, ahová szánta a szövegrészt, akkor azt beépítjük a jelölt helyre, és a szövegben dőlten szedjük a betoldott szövegrészt.
Hasonlóképpen járunk el abban az esetben, amikor a szövegközben, a sorok fölött szerepel egy-egy szó, vagy tagmondat, és megjelölte a helyét a már leírt mondatban, ezt utólag beszúrva kifejezéssel jelöljük, hogy megkülönböztethető legyen a betoldástól és a szövegben szintén dőlten szedve jelöljük.
Törölve: Széchenyi több esetben eszközölt javításokat a szövegen nyelvhelyességi okokból, vagy átfogalmazott egy mondatot, vagy szórendcserét alkalmazott, ezeket rendszerint áthúzással jelölte. Széchenyi javításaira a ’törölve’ kifejezést használjuk, és jelöljük a betűk / szavak / sorok számát, amelyek javításra kerültek, vagyis nem adjuk meg, mely betű / szó / sor lett áthúzva, csak ennek tényét közöljük. A naplókban található levélfogalmazványok esetében külön jelöljük, hogy a törlést Széchenyi eszközölte a fogalmazvány készítése során vagy pedig Tasner Antal Széchenyi halála után.
Javított szó: ha nem került törlésre egy egész szó, hanem csak egy részét átírta.
Helyett: a nyelvhelyességi hibákat csak akkor jegyzeteljük, ha amiatt a szövegrész félreérthető lenne, vagy nem ismerhető fel egyértelműen a szó. Például a ’denn’ kötőszót gyakran ’den’-nek írta, az idevágó jegyzet: ’denn helyett’
A szövegben előforduló rövidítéseket lábjegyzetben oldjuk fel.
Egy levélben az ismétlődő jegyzetelendő elemek esetében mindig csak az első előforduláskor teszünk szövegkritikai jegyzetet, a következő előfordulásoknál csak a vonatkozó lábjegyzet számát tesszük a szó vagy szövegrész végére jobb felső indexbe.
A keltezetlen leveleknél a keletkezés idejét több esetben csak nagyjából lehetett meghatározni, ha a hónap elején íródott, akkor 1-i dátummal, ha a hónap közepén, 15-i dátummal, ha hó végi, akkor 30-31-i dátummal került rögzítésre.