Széchenyi István hatalmas irathagyatékának jelentős részét teszi ki levelezése: 4800-5000 között van az általa írott, jelenleg ismert levelek száma. Ezek jelentős hányada közéleti tevékenységével összefüggésben keletkezett, főleg az 1830-as, 40-es években, alkotótevékenysége legaktívabb periódusában. Széchenyi levelezése méreteit tekintve Kazinczy Ferenc levelezésével vetekszik, tartalmi fontossága pedig a történettudomány szempontjából felbecsülhetetlen. Közzététele a korabeli magyarországi viszonyok számos rétegének a megismerését is nagymértékben előmozdíthatja.
A Széchenyi-levelek legnagyobb része ma két budapesti közgyűjteményben: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában található, de jelentősebb gyűjteményt őriz az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, az esztergomi Duna Múzeum és a soproni Storno-ház. Az, hogy mindez ma is elérhető számunkra, főként annak köszönhető, hogy a Széchényi család a 18. század óta rendszerezett levéltárat vezetett és Széchenyi István maga is rendszerezve tartotta iratait.
A levelek kiadása már a 19. század végén megkezdődött: Majláth Béla 3, Zichy Antal 1 kötetnyi levelet adott ki 1889-1891-ben. A történettudomány intézményesülésének korai szakaszában megjelent kiadványok messze állnak a forrásközlés modern normáitól: egyrészt számos hibás olvasatot tartalmaznak, másrészt alig segítik jegyzetek a használót a szöveg értelmezésében. A 20. században – elszórt forrásközlések mellett – a Széchenyi-család történetét megíró Bártfai Szabó László tett közzé jelentős számú levelet. A két világháború között a Magyarország újabbkori történetének forrásai (Fontes) című sorozatban már tervbe vették, sőt Viszota Gyula és Bártfai Szabó László el is kezdte a levelezés tudományos igényű kiadását. A csaknem elkészült első kötet megjelenését azonban megakadályozta Budapest 1944-es ostroma, a kéziratból csak töredék maradt fenn próbanyomat formájában. (Viszont a két történész hagyatékában az előmunkálatok jórészt rendelkezésre állnak.)
Az MTA Történettudományi Intézete az 1980-as évek második felében Ránki György igazgatósága idején belekezdett egy projektbe, amely a levelek kiadását célozta. A forráskiadás munkálatai azonban a két vezető kutató (Spira György és Bárány György) szakmai nézetkülönbségei, illetve egészségi állapota miatt a kilencvenes évek elején egyre inkább lelassultak, majd leálltak.
Az utóbbi évtizedekben iratválogatások keretében jelentek meg – magyarra fordítva, többnyire már korábban kiadott – Széchenyi-levelek. Ezek közül a legújabb és legjelentősebb az Oplatka András szerkesztésében 2014-ben megjelent, 260 levelet magyar nyelven közreadó válogatás
Az ismeretett előzmények ellenére kijelenthetjük, hogy a Széchenyi-iratkiadás legnagyobb fehér foltját a levelezés jelenti. Ennek a hiánynak a pótlása nemcsak a történettudomány autonóm igényei szempontjából fontos feladat. A „legnagyobb magyar” által kezdeményezett, s jelentős magánadománnyal támogatott Magyar Tudományos Akadémia, illetve – a jelen projekt indulásakor még ahhoz tartozó – BTK Történettudományi Intézete morális kötelezettséget is teljesít a teljes levelezés tudományos igényű közzétételével. Ezen kötelezettség teljesítéséhez nélkülözhetetlen alapot biztosít a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, amely 2017 óta támogatja a projektet.
A Széchenyi-levelezés kiadásának speciális nehézségét képezi a nyelvi tarkaság. A levelek németül, magyarul, franciául és angolul íródtak, sőt, olykor akár egy levélen belül is keveredett a nyelvhasználat. Néha a korabeli írásmódot és az adott nyelvet kitűnően ismerő szakembereket is nehezen megoldható feladat elé állítja Széchenyi kézírása, illetve sajátos nyelvhasználata. A gyakori félreolvasások, a jegyzetek szórványos volta vagy hiánya miatt az összes, kéziratban fennmaradt levéllel (tehát a korábban nyomtatásban megjelentekkel is) el kell végezni a kritikai kiadások összes szokásos feladatát.
A levelezés szövegkritikai, teljességre törekvő modern kiadása felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot tesz könnyen hozzáférhetővé a történészek számára. Nemcsak a szorosan vett Széchenyi-kutatás, sőt, nem is csak a vonatkozó évtizedek kutatói forgathatják haszonnal a hatalmas mennyiségű primer forrást. A levelezés a szorosan vett Széchenyi-kutatáson túl a történettudomány több ága (politika-, eszme-, társadalom-, gazdaságtörténet) és szűkebb részterülete (város-, technika-, mentalitástörténet stb.) számára is kimeríthetetlen információbázist fog jelenteni. Reméljük, hogy a történelem iránt érdeklődő művelt olvasóközönség körében is pozitív visszhangra talál a levelek közreadása.
Természetesnek tartjuk, hogy a Széchenyi-levelezésnek fel kell majd kerülnie a könyvtárak polcaira az életmű korábban publikált kötetei mellé, de a mai kutatói és olvasói igényekhez alkalmazkodva online elérhető adatbázisban is hozzáférhetővé tesszük azt. Az online publikálás praktikus okokból meg is előzi időben a nyomtatott változatot: a szövegkritikai szempontból feldolgozott és jegyzetelt levelek folyamatosan kerülnek be a nyilvános adattárba, néhol az eredeti irat digitális fotójával együtt. A kifejezetten erre a célra fejlesztett honlap szándékaink szerint egyszerre tesz eleget a tudományos kutatás szigorú szakszerűségi követelményeinek, és teszi megközelíthetővé a Széchenyi életműnek a mai ember számára talán legkönnyebben befogadható részét az érdeklődő olvasó számára.
A levelek átírása az eredeti kéziratról történik, amennyiben rendelkezésünkre áll. Ha csak másolatban vagy közlésben maradt ránk Széchenyi levele, akkor azt tekintjük alapszövegnek. Abban az esetben, ha egy levélnél rendelkezünk a fogalmazvánnyal és / vagy a másolati könyvi példánnyal és az elküldött levéllel is, mindig az elküldöttet tekintjük alapszövegnek. Ha egy levélről több fogalmazvány maradt fenn, az időben később keletkezettet vesszük az átírás alapjául.
A levelek átírásánál szöveghűségre törekszünk: nem javítjuk ki és nem jelöljük az előforduló helyesírási és nyelvtani hibákat a Széchenyi által használt egyetlen nyelven sem, csak abban az esetben, ha félreértésre ad okot teszünk szövegkritikai megjegyzést. Minden egyéb írásjel (vessző, gondolatjel, aláhúzások, rajzok) esetében is törekszünk azokat úgy közölni, ahogyan a kéziraton is látható és amennyire a szövegszerkesztő program ezt lehetővé teszi. A levelekhez kétféle jegyzetapparátus készül: szövegkritikai lábjegyzet, amely a szöveg keletkezését, változásait követi nyomon és tartalmi végjegyzet, amely a levélben felbukkanó adatokat magyarázza.
A kutatásunk forrásbázisát a közgyűjteményekben található és kutatható kéziratok képezik, Széchenyi széles spektrumú működési területéből és ugyancsak színes társasági életéből kiindulva azonban bárhol ráakadhatunk egy–egy levélre, ahol a gróf megfordult, így feltételezzük, hogy magántulajdonban is vannak még általa írott levelek. Így, amennyiben tudomást szerzünk egy újabb levélről, tovább gyarapodhat adatbázisunk, és ezáltal egy helyen mindenki számára elérhetőek lesznek Széchenyi levelei.
Kérdéseikkel, észrevételeikkel az alábbi elérhetőségen várjuk megkeresésüket: Czinege.Szilvia@abtk.hu
Czinege Szilvia – Fónagy Zoltán
Munkánkat a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (K 125364, FK 146398), a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete valamint a Magyar Tudományos Akadémia és Könyvtára alapításának 200 éves évfordulója, az MTA 200 ünnepi programsorozat támogatja.
