Széchenyi Istvánt már életében a „legnagyobb magyar” címmel tisztelték meg kortársai. A modern Magyarország megteremtéséért végzett tevékenységét a nemzeti emlékezet máig tisztelettel tartja számon. Elméleti művei kiemelkedő szerepet játszottak a liberális reformmozgalom kibontakozásában, maradandó gyakorlati alkotásai pedig a modern állampolgári nemzet megteremtését és a kapitalista piacgazdaság mechanizmusainak meghonosítását szolgálták.
Széchenyi István korszakhatáron született 1791-ben. 1860-ban befejezett életének évtizedeit a magyar történetírás a rendiségből, feudalizmusból az állampolgári jogegyenlőségen és szabadságjogokon alapuló polgári társadalomba való átmenet korának nevezi. Széchenyi programadóként, a gazdasági, társadalmi és kulturális modernizáció legnagyobb hatású kezdeményezőjeként ennek az átmenetnek egyik főszereplője volt. Tevékenysége távolról sem merült ki a programadásban vagy a politikai szereplésben. Sokoldalú gyakorlati munkásságának eredményei között vannak olyanok, amelyek máig eredeti funkciójukat betöltve léteznek: a Magyar Tudományos Akadémia ma is a hazai tudományosság központi intézménye, a Lánchíd pedig Budapest vizuális jelképe. Más területeken, mint pl. a folyószabályozás, a dunai gőzhajózás, a vasúthálózat kiépítése vagy egyes iparágak (malomipar, cukoripar) meghonosítása terén a kezdő lépések megtételével szerzett elévülhetetlen érdemeket. Hasonló érdemei voltak a lótenyésztés színvonalának emelésében, a közéleti jellegű társasélet intézményeinek (kaszinók) vagy éppen a modern értelemben vett sporttevékenységek meghonosításában. Gyakorlati alkotásainak jó része fontos szerepet játszott Budapest későbbi dinamikus városfejlődésének megalapozásában is. Széchenyi István Magyarország modernizációjának ikonikus alakja, de nem magányos hőse: az 1848-ban végbement rendszerváltás egy nemzedék kollektív teljesítménye volt. A levelezés páratlan értéket képvisel ennek a teljesítménynek a megismerése szempontjából is.
