Széchenyi – egy-két visszhang nélküli publikáció után – 1830 januárjában lépett a nyilvánosság elé korszakhatárt jelentő művével, a Hitellel. Ebben, s nagy trilógiájának következő darabjaiban, a Világban és a Stádiumban vázolta fel Magyarország modernizálásának, a válságba jutott feudális rend erőszakmentes felszámolásának, s a polgári társadalom és a tőkés gazdasági rend fokozatos megteremtésének programját. Művei óriási szerepet játszottak az 1830-as évek nemzeti ébredésében, abban, hogy a nemesség köreiben kibontakozott egy erőteljes liberális reformmozgalom. Ennek a mozgalomnak az elméleti alapjait és számos konkrét reformindítványát –jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, stb. – ő fogalmazta meg elsőként.
A hozzá képest gyorsabb és mélyebb átalakulást szorgalmazó, egyre inkább Kossuth Lajos által dominált ellenzéki párttal szembeni aggodalmának először A kelet népe című röpiratával adott hangot 1841-ben, s ezzel elindította az 1848-ig tartó szenvedélyes Kossuth-Széchenyi vitát. Ezekben az években a Jelenkor című hírlap volt a fő szócsöve.
Intellektuális képességeinek visszanyerése után Döblingben is elkezdett írni, részben “terápiás céllal”, magának szánva, részben a nyilvánosság számára. Ekkori publicisztikai tevékenységének csúcspontja a névtelenül kiadott Ein Blick című műve, a Bach-rendszer maró kritikája volt.