Tisztelt Földi Uram![a] Sorait egy óra előtt vettem,[b] ’s ambár ugy el vagyok foglalva — ’s nem a’ magam de a’ Község dolgai által, — hogy 36 óra alatt se tudnám végezni azt a’ mi 24re esik rám, ’s igy sok hasznos, sőt szükséges hátra marad, — még se hagyhatom igen érdeklő előadását tüsténti felelet […]
Tisztelt Földi Uram![a]
Sorait egy óra előtt vettem,[b] ’s ambár ugy el vagyok foglalva — ’s nem a’ magam de a’ Község dolgai által, — hogy 36 óra alatt se tudnám végezni azt a’ mi 24re esik rám, ’s igy sok hasznos, sőt szükséges hátra marad, — még se hagyhatom igen érdeklő előadását tüsténti felelet nélkül.
Himezés nélkül azt jelentem mindenek előtt, ’s valóban nem gyenge szívbeli fajdalom nélkül, — a’ mit meg vallni nem volnék kéntelen, de nem is szégyenlek — ”hogy kivánásit nem fogom tellyesitni.” —
Nekem nincs időm, mellyet nem annyira magaménak, mint Országunk sajátjának tekintek — cselekedetim ’s tettimről kinek kinek számolni. Azonban hozzám irányzott Felirása kivételt érdemel, – ’s őszinte vallására egyenlő őszinteséggel fogok felelni. Gondolná é, hogy csak 1825iktül Ezer/400 p. f.[1] — mellyekért 100 meg 100 hazámfia, kiknek én valék legutolsó gyámola, kerese fel — sokkal többet tagadtam meg! mert a’ kinek csak baja van á honban,[2] ’s hány találkozik ollyan? engem soha nem kerül ki, — azt gondolván ”Mi teher egy két száz forint Széchenyinek” ’s azt ’hogy ő egyedül[3] járul hozzám, ’s segedelemre őnéki2 van leg nagyobb szüksége és érdeme is; — a’ fő sommára pedig melly mind ezen kis részekbűl természet szerint támadna, — ’s engem a’ hazára nézve egészen tehetetlenné ’s ellenségim előtt guny tárgyává tenne végre, — nem gondolkodik egy cseppet is; ’s a’ Közjót,3 tán a’ nélkül hogy tudná, a’ maga haszna2 után teszi. —
Ön megnyugtatásom végett, mint mondám 1825tül fogva feljegyeztem ”Mind azt a’ miért előttem esedeztek, ’s a’ mit megtagadni elég erőm volt. ’S azt, mindég elő is mutathatom.
Előttem a’ Közjó minden, ’s egy egyes személy semmi – ’s azért Erőmet, legyen az vagyon idő vagy észbeli, eldarabolni soha nem fogom, hanem mindég egy fő czél felé összesitni, melly semmi egyébb ’Mind hazánk boldogsága ’s fejedelmünk disze! —
Ha fényes Ebédeket ’s Vacsorákat adnék, ahogy megjegyezni méltóztatik a’ 12k lapon — az más volna — De nekem se szakátsom vagy szakátsném, se udvarom nincsen, és senki szememre nem vetheti, hogy egy forintot is vetnék ki fényüzésre, vagy hiábavalóságokra, — hanem arrul tehet ki ki bizonyságot ki tetteim leg mélyebb rugóit ismeri, hogy minden értékem Egyesitésre, ’s igy a hazánk javára van forditva. — Azonban könyörgök, — a’ mit már számosb honbeliimtül, kikkel szint illy körülállások közt voltam, méltóztasson élet módomra vigyázni, ’s bátran szememre hányni, ha ’magamra ’s kellemimre tulcsapongón költeném értékemet — valóban nem fogom rossz néven venni.
Egyébbiránt jó akaratjába ajánlom magamat, azon végmegjegyzéssel, hogy rám halmozott dicséretit, ’Erő és nem lágy szivüség által fogok iparkodni néminemüképen valaha meg érdemleni.
Pesten Január 27kén 1830.
[1] pengő forint
[2] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[3] Széchenyi aláhúzása kettőzött vonallal.
[a] Személye nem ismert. Széchenyi naplójában csak egyszer említette: 1830. január 4-én azon személyek között, akiknek nem adott kölcsönt. SzIN 4. 4.
[b] A levél csak Bártfai Szabó László kivonatolásában ismert. Komjáthy 1829. december 29-én Széchenyinek írt levelében leírta, hogy szüleitől ugyan nagy vagyont örökölt, de az elfogyott. Ezért fordul Széchenyihez: 1000 forintot kér kölcsön, és ajándékba egy utazó kocsit és két megunt lovat.