Somssich Pongrác

Kedves Barátom,^a bátorkodok Téged valamire meg kérni, s ha meg engeded, minden előszó egyenessen elé adom.

Minden közöttünk maradjon.

Tegnap Steinbach nékem azt mondotta, ‒ és nagyon köszönöm néki hogy el nem titkolta előttem ‒ hogy az én jobbágyaim Csokonyai jószágomban – nagyon, de igen nagyon panaszolkodnak ellenem. Te esmérsz engem elegendően, hogy el gondolhatod, mily érzékenyen vettem ezt a hirt.

De mindezért tselekedni nem akarok. „Audiatur et altera pars.“¹ Liebenberg ámbár nagy Theoreticus és nem kevéssé fejes ‒ még sem hiszem hogy egészbeen elfelejthette volna azt, a mit neki oly szorossan mindenkor ajánlottam, mert magam katona lévén, meg vallom a szabadság idejét, télen Bétsben szülöimnel – s ha nyáron is volt, tapasztalás végett a külföldön éltem. Liebenbergnek mindig ez volt a mit recomendáltam.²

„Sie wissen, dass ich mich sehr einschränken kann, wenn es seyn muss, Frau, und Kinder habe ich nicht ‒ Sie kennen meine liberalen Ideen. Sorgen Sie also für meine Unterthanen. Verbessern Sie meine Wirtschaft nie mit ihrem Schaden, denn das ist die erbärmlichste Rechnung. Trachten Sie aber anderseits, — alle Missbräuche und Vorurtheile zu besiegen. Wirken Sie auf die Arbeitsamkeit und Ordnungs Liebe der Bauern, – die Kraft soll so viel wie möglich nicht versplittert seyn, denn anderer Seits, ‒ glaube ich, dass es meine Pflicht ist aus dem mir gegebenen Boden den höchst möglichen Nutzen zu ziehen. Trachten Sie also einem und dem anderen Theil genug zu thun.” —

Ez volt az utasitásom, és mindenrül szakaszonként rendes relátiót kaptam — mellyet ha reám nézve nem mindég is, de a jobbágyságra mindég jóba hagytam — De oly távolságról hogy lehet itélni?³

Már most hogy a katonaságot elhagyám^b – sokat – vagy legalább minden esztendőben egy ideig Somogyban fogok lenni. Majd akkor majd magam fogom a dolgol nézni, és arrul oly igazsággal itélni, a millyennel kevés tapasztalásom miatt itelhetek. Akkor a te barátságos tanátsoddal fogok élni, amellyre számot tartok. – ‒ ‒ ‒ ‒ De addig is, kedves Barátom, nézd egy kitsit a dolgot, – hogy hogyan es hogy miben van – ugy hogy jövő télkor egy kitsit róla elmélkedhessünk.

Tudom hogy a parasztság nem szivesen hadja el a régi szokást és kivált a Csokonyai. Te sem gondolod hogy a robot és általjában minden erő, de nagyon elfetséreltetik ‒ No már ha erre nagyobb gond van, – azt sok nem szereti – Ugy a legeltetes uj rendje – a meliorisatiókat.⁴ De más oldalrul tsak igaz az, hogy hazánkban nehéz gyarapodni az Uraságnak a nélkül, hogy a parasztság mellette nem vesztene és károsodna.

Én az idén Somogyba sem mehetek. Tellyesitsed kérésemet tehát addig is a mennyire lehet, a nélkül hogy azt tisztjeim észre vennék. Te könnyen reá fogsz jönni hogy jobbágyaimnak valamely valódi okok a panaszra van e?

Én magyarossan végzem a levelemet, ugy mint rövideden kezdettem, Isten veled

igaz barátod

Széchenyi István

Pest 4 Septemb 1827.⁵

1 Latin: Hallgattassék meg a másik fél is.

2 Latin: ajánl.

3 Másolaton aláhúzva, valószínűleg Széchenyi is aláhúzta.

4 Talajjavítás.

5 Széchenyi levele gépelt átirat formájában, valamint Bártfai közlésében áll rendelkezésre, ami az eredeti kézirat alapján készült. A két szöveg néhány helyen eltér, ezért az eredeti kézirat hiányában a két szöveg összevetésével tesszük közzé a levelet.

a Somssich Pongrác (1788‒1849) 1824-től Somogy vármegye alispánja, 1830-tól alnádor, 1833-tól királyi személynök, 1836-tól Baranya vármegye főispánja.

b Széchenyi 1826. február 15-én adta be kérelmét a hadseregből való kilépésre.