Kedves Barátom!a Becses leveledre, melyet nagy örömmel de csak tegnap vettem, leg kisebb hátramaradás nelkül felelni akarok. Én csak tegnap elött jöttem vissza Czenkrül, a hol dolgaim, és nem igen jó egészségem helyre állitása miatt több hetekig mulattam, vagy hogy inkább mondjam, tartózkodtam. A’ mi a Te kivánságodot illeti, annak az én részemrül nagyon nagyon […]
Kedves Barátom!a
Becses leveledre, melyet nagy örömmel de csak tegnap vettem, leg kisebb hátramaradás nelkül felelni akarok. Én csak tegnap elött jöttem vissza Czenkrül, a hol dolgaim, és nem igen jó egészségem helyre állitása miatt több hetekig mulattam, vagy hogy inkább mondjam, tartózkodtam.
A’ mi a Te kivánságodot illeti, annak az én részemrül nagyon nagyon szivesen eleget fogok tenni, és ugy Esterházy Mihályb is, a’ ki csak az az egyetlen egy volt, a’ kivel errül a’ tárgyrul eddig beszélhettem. – Én részemrül nagyon érzékeny és hálaadatos szivel veszem, hogy Te, és nemes Borsod vármegye engemet illy nagy megkülömböztetésre, és megbecsülésre érdemesnek tartanak, és ha néha néha el keseredett szivem alig talal magában eröt, hogy fent áljon, illy hazafiúi igyekezetek, a’ melyek nálatok virágoznak, engemet ugy annyira felvidámitnak, lelkemet annyira erösitik, hogy melyemben érzem, mintha minden balsorsnak, és mind annak, a’ mi szegény Hazánk boldogságát hátráltathatna, ellent állani tudnék. Tagadhatatlan az, hogy annak a tüznek, a’ mely minket minden jóra nagyra melegít, az ereje oly nagy, hogy szinte egy szikra is elegendö azoknak hazafiui szereteteket fellobbantani, a kiknek melyekben ebbül a Divina materiabul1 még valami csekély quantitas meg maradott. — Melegitsetek tehát Barátim, és küldjetek néha néha szikrákat a’ ti Hazátokbul, ne hogy a’ napnyugotti hideg szél lassanként lelkünköt és testünköt elfagylalja.
De most a dolognak magának prosaicus részérül egy két szót akarok mondani. Az én gondolkozásom szerént minden Hazafi a mennél erösebb, annál több terhet viselni köteles, de azontúl terhet vinni, vagy viselni, és viselni akarni éppen oly kár és a’ Haza eránt olly vétek, mint terhet éppen nem viselni; mert az a ki a Hazáért nem akar tenni semmit, vagy az, a ki annyit akar tenni, hogy annak a terhe alatt öszve rogyjék, individualiter bizonyoson nem, hanem a’ mint mondom, a Haza eránt csaknem egy Cathegoriába jönne; — Én Barátom néked eztet azért akartam mondani, mert Esterházy Mihályal — a’ ki Tégedet igen nagyon köszöntet, mindazon terheket felszámlálván, a’ melyeket már magunkra vettünk, ’s melyek minden nap nyölnek, már olly sokak, a’ mi, kivált az én gazdaságomnak hátramaradása, régi; és új adósságok, pensiók (régi szeretöknek, ’s azok magzatjaiknak — a táplálása) (ezt Esterházy Mihály izeni Néked), régi igéreteknek terhes beteljesitese, ’s egy szóval a’ mai idöknek járása azt teszi: quod non omnia possumus onmes.2 — Te legjobban tudod, hogy egy húr, a’ mely már ugy is nagyon meg vagyon huzva, a’ leg kisebb erö által is elszakittatik. — Mindezeket az unalmasokot elö adván, végtére csak azt akarom mondani, Barátom, hogy minekelötte én valamit vállamra akarok venni, apodictice3 kivánom tudni, hogy az mennyit nyom, ’s megvallom, hogy leveledbül nem egészen világoson értettem, hogy mi volna az az obligatio,c melyet magunkra vennénk. Ha csak arrul vagyon szó, hogy kiki közülünk semel pro semper4 háromszáz forintot válto czedulákon adjon, igen de igen örömest megfogjuk tenni, és mondom, nagy hálaadatossággal köszönjük néked, hogy el nem felejtkeztél rólunk; – de ha arrul volna a’ szó, hogy 300 forintot pengöben kellessen adni most, vagy pedig talán minden esztendőben, akkor megvallom, hogy az erszénybe többször kellene elöbb tekénteni, hogy meglehet-e tenni, vagy nem? Mert máskép méltán lehetne mondani, hogy sokat akar a szarka de …5
Legyél tehát olly barátsággal, és ezen kis kétségünket világositsd meg. Én Andrássy Györgyel,d Károlyi Györgyel,e Esterházy Károlyal, gróf Batthyányival, Wesselényivel és gróf Csákyvalf beszélni fogok amikor ököt meglátom, – a többieket, kiket alig esmerek, a Te levelezésedre hagyom.
Én magamat barátságodba és egész Familiádnak becses emlékezetébe ajánlom, hogy ha alkalmatosságod vagyon, ámbár esméretlen Borsod vármegyei hazámfiainak szives jo akaratjokba ajánlani, Néked nagyon fogom köszönni, és ámbár tudom, hogy az én gondolkodásom módja sem a tieddel sem az övékkel sokakban nem egyez, azért mégis önérzéssel mondhatom, hogy a Te és az ö szivek hajlandóságát megérdemlem.
Engedj meg, hogy nem magam irtam ezen levelet, és légy bizonyos abban, hogy igazi és mély tisztelettel maradok hiv barátod
Posonban dec 29-én 826.
Széchenyi.
1 Latin: isteni anyag
2 Latin: Nem mindenki képes mindenre.
3 Latin: egyenesen, cáfolhatatlanul
4 Latin: egyszer s mindenkorra.
5 Pontozás a szövegben. (A fogalmazványon gondolatjelek.)
a A levél másolata MTA KIK Kt Ms 4229/391. jelzet alatt található, amelyet Bártfai Szabó László másolt le az eredeti levélről, amely akkor a Vay család berkészi levéltárában volt. Bártfai szerint az eredetin csak az utolsó három sor, a keltezés és az aláírás saját kezű. Fenti közlés a fogalmazvány és a másolat egybevetésével készült.
b Eszterházy Mihály gróf (1794‒1866) Széchenyi katonatársa, barátja.
c A miskolci színészet segítéséről van szó.
d Andrássy György (1797‒1872) Széchenyi barátja.
e Károlyi György gróf (1802‒1877), Széchenyi barátja.
f Gróf Csáky István Helytartótanácsi tanácsos.