Igen tisztelt, de kegyetlen Nagyságos Uram![a] E’ pillanatban veszem a’ Társalkodóba küldött legutolsó czikkelyemet a’ kitörlött helyekkel.[b] Nagyságos Uram! Valóban minden kis füszer — mi olly száraz tárgyat, mint a’ hajózási, emészthetővé tenne — ki van törülve belőle. Igen, igen elszomorított. Mert valóban legjobb szándék, legtisztább akarat is, meg van illy módon bilincselve, — ’s […]
Igen tisztelt, de kegyetlen Nagyságos Uram![a]
E’ pillanatban veszem a’ Társalkodóba küldött legutolsó czikkelyemet a’ kitörlött helyekkel.[b] Nagyságos Uram! Valóban minden kis füszer — mi olly száraz tárgyat, mint a’ hajózási, emészthetővé tenne — ki van törülve belőle. Igen, igen elszomorított. Mert valóban legjobb szándék, legtisztább akarat is, meg van illy módon bilincselve, — ’s majd majd legbátrabb, biztosb és jobb lesz, semmit de éppen semmit se tenni, és — ha lehet — még gondolkozni sem.
Nem akarok azonban Nagyságodnak kellemetlenkedni; legfőkép, mert igazi tisztelője vagyok, ’s aztán, mert igen átlátom ’s értem helyzetét.
Ennek okáért olly bátor vagyok, a’ kitörült sorok helyett az ide mellékelteket javaslani,* ’s ezekért pardon-t kérni. Már ha ezen ártatlan kis bögdösések sem csuszhatnak el, miket individualiter senki sem fog magára vehetni, akkor valóban kénytelen leszek irói pályámrul — legalább Magyarországban — lemondani; mert szalmát, csak szalmát adni eledelül a’ községnek, ha néha néha egy kis mag is esik ki tollambul, nem vagyok képes; mit igen tisztelt Nagysád maga is bölcsen átlátand.
Soraimmal Nagyságodnak hosszasabban alkalmatlankodni nem akarván — mellyekkel ugy is olly sokszor bajlódni kénytelen — igaz tisztelettel maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Gróf Széchenyi István m. k.[1] Pozsony Junius 28án 1835.
*A’ Társalkodóban kitörlöttek helyibe ezeket teszem:
A’ 3ik szakaszban: ” ’s mellyeknek hősei megsértett hiuságuk ’s felingerlett szenvedésüknél fogva, csak birná erejük, a’ középkor sötétségibe löknék vissza a’ hazát.”
Helyibe: ” ’s mellyeknek sáfári, megsértett hiuságuk, felingerlett szenvedelmük és szivreható tudatlanságuknál fogva, csak birná erejük, a’ legjózanabb elölépéseket is gátolnák örökleg.”
A’ 4ik szakaszban: ”kinek az egész világ kincsei ’s kellemei nyitva állnak.”
Helyibe ”ki olly kedvező körülményei közt a’ világ minden kincseire szert tehet.”
Ugyan a’ 4ik szakaszban: ”hol az észnél és erénynél még sokkal nagyobb haladási jogczimek is vannak;”
Helyibe: ”hol a’ bévett szokások, megrögzött elfogultságok és hibás előitéletek sarjadéki közt ismeretinek ’s tulajdoninak annyi becse nincs;”
A’ 6ik szakaszban: ”Miket összeillesztvén ’s egybehasonlítván, tarka – barka hajósnépünk, saját boldog indolentiánk[2] és megrögzött agg szokásunknál fogva, ugy látszik, mi közénk még inkább csak az alacsony nyomás illik; mert jobb lassabban haladni, sőt néha néha zátonyokon is üldögélni és azokon nyughatlankodni, mint röpülés közben rögtön örök nyugalomba temettetni. A’ fáklya szép találmány, valamint a’ beretva is, de sem egyik sem másik álmasak ’s kisdedek kezeibe nem való.”
Helyibe: ”Miket összeillesztvén ’s egybehasonlítván, tarka-barka hajósnépünk, saját boldog indolentiánk és megrögzött agg szokásunknál fogva, ugy látszik, közénk még inkább csak az alacsony nyomásu gőzöny illik; mert ’s a’ t. egész végig.[3]
A 7ik szakaszban ”vallásink” helyibe ”szineink”
Ugyan ott: ”respublicai” helyibe ”közbirtoki”
Ugyan ott: ”Milly furcsa kettős contrast! Ott földön, itt vizen, ’s viszont.” Kimaradhat — helyibe semmit. —
A’ 8ik szakaszban: ”nagy rész pedig csak abban gyakorolja erejét, hátráltatni az elöre lépni akarókat;”
Helyibe: ”nagy rész pedig csak utban-állásban gyakorolja erejét;”
A’ 12ik szakaszban: ”nemzeti zománczunkat gyáván magunktul el nem lökvén,”
Helyibe ”nemzeti szellemünket kifejtvén, és a’ szónak valódi értelmében nemesítvén.”[4]
[1] magán kézzel
[2] Latin: hanyagság.
[3] Aláhúzás a szövegben.
[4] Baloldalra a szövegre merőlegesen jegyezve: „Ezek a’ Censor által meghagyattak, kivévén a’ 6ik szakasz végét, hol csak ez maradt meg ”A’ beretva szép találmány, de kisdedek kezeibe nem való” – a’ fákláról előadott hasonlat pedig kitöröltetett.
[a] Sztankovics János (1781–1848) győri püspök (1838–1848), helytartótanácsos, cenzor, kancelláriai referendárius.
[b] Széchenyi Néhány szó a Dunahajózás körül című cikkének 15. részéről van szó, ami a Társalkodó 1835. július 4-i (53., 209–210) számában jelent meg.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Sztankovics Jánosnak, Pozsony, 1835. június 28. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.