Tekintetes Úr,[a] Julius 11ki igen érdekes sorait ma vettem.[b] Bebizonyitni, mennyire tetszik a’ kitűzött terv,[c] őszintébben nem tudom, mint e’ tüsténti válaszom által, mellyre időt, tenger munkáim közt, bizonyosan nem találnék, ha mint mondám felette nagy érdekű nem volna előttem a’ tárgy, és önnek e’ részbeni fáradozásit, annyira nem becsülném. Felséges Gondolat! De minden a’ […]
Tekintetes Úr,[a]
Julius 11ki igen érdekes sorait ma vettem.[b] Bebizonyitni, mennyire tetszik a’ kitűzött terv,[c] őszintébben nem tudom, mint e’ tüsténti válaszom által, mellyre időt, tenger munkáim közt, bizonyosan nem találnék, ha mint mondám felette nagy érdekű nem volna előttem a’ tárgy, és önnek e’ részbeni fáradozásit, annyira nem becsülném.
Felséges Gondolat! De minden a’ kiviteltül függ. Lunkányinak e’ pillanatban irok, hogy engem ezer pengő forinttal jegyezzen fel NB[1] azon feltétellel, hogy egy garas kifizetésére sem ajánlom magam, mig a’ terv tökéletes kifejtését nem látom ’s kezem aláírásával helyben nem hagyom. Ha azonban ezt cselekszem, akkor még egy ezer pengő forinttal lépek a’ vállalathoz. Ezen óvást pedig azért teszem, mert a’ dolognak nem csak fellobbantát, hanem hosszasb sikerét is ohajtom; és illyes tárgyak körül – elbizottság nélkül legyen mondva — egy kis tapasztalmam csak van.
Lunkányi Julius 29-ki levelébül[d] látom ”tágabb körbe lépett az Egész mint kezdve vala, némiek megváltoztattak, p. o.[2] kezdetkor Bécsben volt a’ gőzöny készítendő, későbbi határzat szerint Angliában ’sat. Ez mind jó ’s látszik, mikép forr a’ dolog; de azért – ne csaljuk magunkat – csak forr ’s ekkép könnyen tulságokra is csaponghatna; mi okbul kiforrására idő kell, és egy kis practicus tapintat.
Tanácsom – ha illyest adnom szabad – ez volna: ”dolgoztassék ki az egész minél előbb, ’s aztán tartassék köz-gyülés, mellybül neveztessék egy választmány, és ez adjon véleményt. Én, ha csak lehet, megjelenek a’ köz-gyülésre, ha pedig nem jelenhetnék, a’ terv (mellynek megküldéséért könyörgök) iránti nézetimet tudomásul irásban küldendem meg. És im ez, mit idő szűke miatt e tárgy körül mondhatok mostanság.
De van más is, mit a’ T.[3] Urral már rég óta közleni kivántam, ’s mi – itéletem szerint – ránk Sopronyiakra nézve legnagyobb figyelmet érdemel. Soprony némi tekintetben csak gyengén függ össze a’ külfölddel, ’s Magyarországbul úgy szólván ki van szorítva, mert oda Bécsbül posta[4] hetenként csak négyszer jő, onnan pedig egyenest Budára Pestre éppen nem jár. — Illyés lét — mostani világban – kellemetlen, tűrhetlen ’s valóban ”kútfeneki” mellynél erkölcsileg szólva kellemetlenebb nem lehet. Emberi szükségink naprul napra dicsőbb fejlődést nyernek, ’s a mindennapi levél, mindennapi ujság szintolly elkerülhetlenné vált, mint a’ mindennapi leves és kenyér ’s mindenek felett ”az időbeni gazdálkodás.” Ha most ir valaki honunk közép tájékábul Sopronyba, oda és vissza fél hónap kell. Igazi szégyen alkotmányos országban. Szív vágyom, legforróbb ohajtásom, legfőbb vonatokban ez volna:
”Jönne és menne Bécs és Soprony közt levélposta mindennap.”
”Állítatnék levélposta Sopronybul Győrbe és Keszthelyre, melly eleinte ha csak kétszer menne is egy hétben.”
„Lenne Czenken, Kapuvárott ’s Egyeden lovas posta, legalább 4 vagy 6 lóval utazók számára”
Helyzetünk sokat vesztene ”kútfenekiségébül, ’s mindenre nézve a’ haszon nem volna csekély.
Méltóztassék ezen tárgyat fontolni, pártolni, engem pedig emlékezetében, hajlandóságában megtartani.
Ki legvalódibb tisztelettel maradok
Önnek
kész köteles szolgája
Széchenyi István (S.)
Pest, August 13, 1835
Többek közt ki azon Veisz Ur,[e] ki mozgásba akarja hozni a’ Sopronyi gőzmalmot,[f] ’s kinézve micsoda hely van?
[1] Nota bene, latin: jól jegyezd meg.
[2] példának okáért
[3] Tekintetes
[4] Utólag beszúrva.
[a] Rohonczy Ignác (1802–1867) Sopron vármegye aljegyzője (1825–1836), főjegyzője (1836–1841), majd másod (1841–1842) és első alispánja (1842–1845), főispáni helytartója (1845–1848).
[b] Rohonczy Ignác Széchenyi Istvánnak, Sopron, 1835. július 11. MTA KIK Kt K 208/34. Közli: Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István és a soproni gőzmalom. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 43 (1909) 256.
[c] Gőzmalom létesítése Sopronban.
[d] A levél nem ismert.
[e] Weisz Henrik soproni polgár, ecetgyáros.
[f] Weisz 1834 szeptemberében Sopron városa tanácsától engedélyt kért egy részvénytársaság útján felállítandó hatköves gőzmalom létesítésére. A tanács jóváhagyta, de a vízhiányra hivatkozva a város falain kívül engedélyezte az építést. Weisz szervezési kísérletei nem jártak sikerrel. Rohonczy 1835-ben szerezett tudomást Weisz szándékáról, és felkarolta az ügyet, amelynek Széchenyit is meg akarta nyerni. Bővebben: Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István és a soproni gőzmalom. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 43 (1909) 255–261.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Rohonczy Ignácnak, Pest, 1835. augusztus 13. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.