Előző este megkapta szeptember 6-i, aznap reggel szeptember 4-i levelét.
Nem talál szavakat, hogy háláját kifejezze a nádor jóindulata miatt.
Péchy úr ügye egyre sürgetőbb. Aznap részt vett egy megbeszélésen Földváry alispánnál, ahol kedvezőtlen színben lett feltüntetve a dolog, és ez minden addigi erőfeszítést meghiúsíthat. A kérdés arra irányult, jogos-e Péchy visszahívása. Ő maga tanácsosabbnak tartotta volna, ha minden marad, ahogy van, mert az országgyűlésnek hamarosan vége. A megbeszélésen mindenki magáévá tette Széchenyi véleményét, de már későn, mert néhányan: Ráday, Patay, Laffert, nem engedtek az elvből.
A híd ügyében megfelelőnek tartja, amit a nádor írt neki. Levelét másnap fejezi be.
A Péchy iránti felháborodás Péchy iránt általános, képtelenség megmenteni. Ezért a legbölcsebb dolog az volt, hogy Péchy visszalépett. De nem helyesli, hogy az alispán [Földváry] nem volt körültekintő, mert azelőtt oszlatta fel az ülést, hogy Fáy elfogadta volna a követi kinevezését. De mire helyettes elnököt választott volna az ülés, visszatért és folytatódott az ülés.
Örülne, ha a kívánt híreket tudná közölni a nádorral, ő maga mindent megtesz, hogy minden kellemetlenséget elkerüljön.
Euer kaiser. könig.[1] Hoheit,
Durchlauchtigster Erzherzog
Höchstdero eigenhändig geschriebenen Brief vom 6ten d. M.[2] erhielt ich gestern spät Abends,[a] als ich zu Hause kehrte, Höchstdero Schreiben vom 4ten in der Brücken-Angelegenheit aber erst heute Morgens.[b]
Ich finde keine Worte, um Ew.[3] kais.[4] Hoheit für Höchstdero Güte und Wohlwollen zu danken; suche aber auch keine, denn ich hoffe, durch mein Benehmen — wenn es anerkannt und verstanden ist — beweisen zu können, das Höchstdieselben Dero Huld und Vertrauen an keinen ganz Unwürdigen spendeten.
Herr von Péchy‘s[c] Angelegenheit,[d] als die dringendste, beschäftigte mich dieser Tage vor allem Andern. Heute war ich in einer Conferenz,[e] die der Vice-Gespann von Földváry[f] in der besagten Angelegenheit halten ließ. Es waren nebst ihm noch Folgende zugegen: Herr v.[5] Lónyay,[g] Graf Ráday,[h] Baron Laffert,[i] Baron Alex. Prónay,[j] die Herren von Szilassy,[k] Patay,[l] Lissovényi,[m] Glosius.[n] Takács,[o] Zlinszky,[p] Sárközy[q] und Belák.[r] Nach meiner unterthänigsten Meinung wurde der Gegenstand durch das Praesidium in ein ungünstiges Licht gestellt, und von der letzten Sitzung so ein Protocoll verfaßt, an dem alle vorangegangenen Bemühungen scheitern könnten. Es ist nämlich die Frage schroff aufgestellt “Was Herr v.5 Péchy denn eigentlich verschuldet hat, und ob die Communität ihn unangehört zurückzurufen befugt sei?“ — während ich es für räthlicher gehalten hätte, alle Principien ruhig schlafen zu lassen, und allein ausschließlich sich daran zu halten, daß man es nicht mehr für nothwendig[6] erachtet, Herrn von Péchy zurückzurufen, und hiemit die Motion zurücknimmt, weil der Landtag ohnehin bald vorüber seyn wird, und man Alles vermeiden will, was zu irgend einer Discussion dieser Art führen könnte. Ich habe mich an Ort und Stelle vollkommen ausgesprochen. Alle — selbst der Vice-Gespann gingen auf meiner Ansicht über: es war aber vielleicht schon zu spät, denn Graf Ráday, Herr von Patay und Baron Laffert (alle übrigen Anwesenden waren gegen die Revocation) ließen das Princip nicht mehr los, und konnten davon nicht abgebracht werden, zu sagen, daß “so wie der Herr von Péchy durch das allgemeine Vertrauen ohne Motive zum Deputirten erwählt ward, so könne er durch das allgemeine Mißtrauen ebenfalls ohne Motive wieder zurückberufen werden.“ Ich hätte mich — wie gesagt — auf einen günstigere Terrain gestellt, als es der Magistrat des Pesther Comitats that, und würde den Sieg wahrscheinlich davon getragen haben, denn ich hätte mich nicht gegen die Fluth gestellt. Ob der Magistrat so glücklich seyn wird; steht zu erwarten, ist aber schwer zu glauben. Am übelsten ist das Protocoll, welches nun nicht mehr geändert werden kann, und welches geradezu auf den unvorteilhaftesten Terrain führt. Der Vice-Gespann und die Seinigen meinen es für Ew.3 kais.[7] Hoheit ehrlich Wenn nur auch Alles damit abgethan wäre! Ich werde meiner Seits — so gut ich kann — die Sache repariren helfen.
In Hinsicht der Brücken-Angelegenheit glaube ich das für hinlänglich, was Ew.3 k.7 Hoheit mir zu schreiben geruhten, um die Sache ins gehörige Geleis zu bringen. Nur würde ich Ew.3 k.7 Hoheit bitten, durch ein Praesidial Schreiben an den Pesther Magistrat einen Terminum Praeclusi, vielleicht auf den 28ten September bestimmen zu wollen, damit diese Sache nicht hinausgeschoben werden könne.
Morgen werde ich die Ehre haben, dieses –Schreiben zu beendigen.
Pesth, den 8ten September 1835[8]
Ew.3 k.7 Hoheit sind in dem Augenblicke, als Höchstdieselben diese Zeilen empfangen, von dem Hergange der heutigen Pesther Congregation bereits durch den Herrn Vice-Gespann Földváry unterrichtet; weshalb ich mir nur folgende Bemerkungen darüber erlaube.
Die Aufregung und Indignation gegen den Herrn v.5 Péchy war so allgemein, daß ihn der Vice-Gespann – wäre er noch einmal so gewandt als er ist — unmöglich retten konnte; deßhalb war es am klügsten, daß er, ohne auf das Protocoll zu provociren, die augenblickliche Vorlesung des Herrn v.5 Péchy’s Resignation verursachte. Auch muß ich billigen, daß der Herr Vice-Gespaun von der Votisation abgestanden ist, da der gewesene Deputirte auch so ganz bestimmt ausgeblieben, und dadurch seine Resignation factisch so zu sagen annullirt geworden wäre. — Was ich aber nicht gut heißen kann, und wo der Vice-Gespann nicht sehr bedacht handelte, ist, daß er — bevor der Herr von Fáy[s] seine Erwählung acceptirt hatte — plötzlich die Sitzung solvirte und den Saal verließ. Nun ging aber kein Mensch fort, man sprach vom Eid, vom Protocoll, und eine Menge andere Ideen entwickelten sich. Worauf eine Deputation den Herrn Vice-Gespann einlud wieder zu erscheinen, was er abschlug. Da man aber in vollem Ernste Miene machte, einen andern Vorsitzer zu surrogiren, so erschien er endlich, und war so weich geworden, allen Wünschen der Stände — ohne Aufschub für den nächsten Morgen – zu willfahren; und demzufolge wurde der Eid vom Jahre 1890 ins ungrische übersetzt, und von dem neuen Deputirten geleistet, und das Protocoll so zu sagen an Ort und Stelle verfaßt, welches ganz anders gestellt geworden wäre, hätte der Vice-Gespann die Sitzung anstatt um 10 Uhr 30 Minuten nur um 5 Minuten später aufgelöst, und die Authentication des Protocolls u. s. w.[9] auf den nächsten Morgen festgesetzt.
Es wäre mir äußerst angenehm, E.3 k.4 Hoheit erwünschtere Nachrichten mittheilen zu können, da ich so gut wie Einer Höchstdero Stellung begreife, und mich gar zu glücklich schätzen würde — wenn auch nur auf niederer Stufe und in engem Kreise —[10] nach meinen besten Kräften daran zu arbeiten, alles Unannehmliche von Ew.3 kaiserlichen Hoheit abzuwenden.
Ich lege mich Ew.3 kaiser.7 Hoheit zu Füßen, und nenne mich mit dem Gefühl der allertiefsten Ehrfurcht
E.3 k. k.[11] Hoheit
ganz unterthänigster Dr[12]
Gr. St. Sz.[13]
Pesth, den 9ten Sept 1835
[1] kaiserlich-königliche
[2] dieses Monats
[3] Euer
[4] kaiserlichen
[5] von
[6] Javított szó.
[7] kaiserliche
[8] A két rövid bekezdés cseréje jelölve, eszerint lett a szöveg átírva.
[9] und so weiter
[10] Törölve egy szó.
[11] kaiserlich-königlichen
[12] Diener
[13] Graf Stephan Széchenyi
[a] József főherceg Széchenyi Istvánnak, Pozsony, 1835. szeptember 6. MTA KIK Kt K 205/78.
[b] József főherceg Széchenyi Istvánnak, Pozsony, 1835. szeptember 4. MTA KIK Kt K 172/3.
[c] Péchy Ferenc (1794–1873) császári királyi kamarás, aranykulcsos, Pest vármegye aljegyzője (1818–1819), táblabírája, álmosdi földbirtokos, a váradi járás esküdtje. 1833-ban Pest vármegye országgyűlési követe. Később a Helytartótanács titkára (1846–1848).
[d] Péchy Ferenc országgyűlési követségről való visszahívására utal. Lásd a József főhercegnek 1835. szeptember 1-jén és 7-én írt írt levelet!
[e] Lásd SzIN 4. 601.!
[f] Földváry Gábor (1787–1854) Pest vármegye alispánja (1832–1836). Részt vett a pesti Nemzeti Színház, valamint a vakok intézetének létrehozásában. 1832 őszétől a Játékszíni Küldöttség elnöke, amellett volt, hogy a színházat Pest vármegye építtesse meg a Grassalkovich-telken. 1834-ben 1000 forintot ajánlott fel a Nemzeti Színház céljaira. Fáy András mellett szerepe volt az első takarékpénztár létrehozásában is. 1843 és 1846 között Csongrád vármegye főispánja, 1847-ben Pest vármegye adminisztrátora. 1848-ban visszavonult birtokára.
[g] Valószínűleg Lónyay János (1796–1859) Bereg vármegye első alispánja (1829–1832), 1832-től a Helytartótanács tanácsosa, Bihar vármegye főispáni helytartója (1836–1848). A beregi kaszinó egyik alapítója, Pest város díszpolgára.
[h] Ráday Gedeon gróf (1806–1873) 1826-tól Pest vármegye jegyzője, táblabírója. 1837-ben egy közgyűlési beszéde miatt perbe fogták és hűtlenségi pert indítottak ellene. Az 1843–44. évi országgyűlésen követként vett részt. 1848-ban Nógrád vármegye főispánja, 1848-49. évi szerepvállalásáért várfogságra ítélték. Később országgyűlési képviselő (1861, 1865–67), a Dunamelléki Egyházkerület Főgondnoka (1867–1870).
[i] Laffert Antal báró, pest vármegyei birtokos, konzervatív politikus.
[j] Prónay Sándor (1760‒1839) királyi kamarás, 1819-től az evangélikus egyház egyetemes felügyelője, a Tudós Társaság igazgatótanácsának tagja. Gyermeke nem volt, unokaöccse, Prónay Albert lett az örököse.
[k] Szilassy József (1755–1836) ügyvéd a Hétszemélyes Táblán és a Királyi Táblán (1778–1784), Királyi Tábla ülnöke (1795–1798), ítélőmestere (1798–1810), nádori jegyző (1814–1819), 1819-től hétszemélynök. Zemplén vármegye főispáni helytartója (1825–1830), Torna vármegye főispánja (1828–1836).
[l] Patay József Pest vármegyei táblabíró.
[m] Lissovényi László pesti ügyvéd.
[n] Glosius Dániel (1772–1836) pestmegyei táblabíró.
[o] Ismeretlen személy.
[p] Zlinszky János Pest vármegye aljegyzője (1825–1829) főszolgabírója (1829–1848). A Nemzeti Casino tagja (1832–1842).
[q] Sárközy Imre (1790–1836) Pest vármegye első főjegyzője.
[r] Ismeretlen személy.
[s] Fáy András (1786‒1864) író, a Kisfaludy Társaság igazgatója (1837‒1841), a Tudós Társaság tiszteleti tagja, 1845-től az igazgatótanács tagja.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István József főhercegnek, Pest, 1835. szeptember 9. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.