Kegyelmes Ur,[a] nékem különösen tisztelt Kegyes Uram! Négy esztendei nem csekély fáradozásim után — mellyekben a mennyei Gondviselés megáldott — annyira birtam a’ Buda ’s Pest közt építendő állóhíd ügyét, hogy csak egy kicsi kell még a’ tárgynak olly befejezésére, melly szerint törvény készülhessen, — ’s ennek következésében hid is épülhessen. Kegyelmes Uram, nem […]
Kegyelmes Ur,[a] nékem különösen tisztelt Kegyes Uram!
Négy esztendei nem csekély fáradozásim után — mellyekben a mennyei Gondviselés megáldott — annyira birtam a’ Buda ’s Pest közt építendő állóhíd ügyét, hogy csak egy kicsi kell még a’ tárgynak olly befejezésére, melly szerint törvény készülhessen, — ’s ennek következésében hid is épülhessen.
Kegyelmes Uram, nem sine cura[1] után sóvárgok és szomjazok, de férfiasan szeretném bevégezni, mit nem lágy kaponyájulag kezdettem. – Ne tagadja meg tőlem, mélyen tisztelt Uram, segéd kezét, pártolását.
Tegnap végezte bé az eziránti Országos Küldöttség munkálódásit.[b] Egy hét alatt felveszik a’ Rendek, rögtön utánuk pedig a’ fő tábla.[c] A’ dolog meglehetősen áll, kivált az alsó Táblán, — de Kegyelmes Uramnak erkölcsi pondusa[2] azt biztosíthatná.
Az Ország elhatároztata — t. i.[3] az már mind a’ két táblán végzésbe ment, hogy Buda ’s Pest közt állóhid legyen, azon mindenki fizessen, a’ hid a’ szerzödési idő után az Ország tulajdonává váljon, – ’s hogy a’ két város nem csak igazságos de illő kárpótlást nyerjen.[d] Minekutána azonban Pest városának egy része — melly innend bizonyos emberek által ingereltetett fel — nem kivánja tulajdonát az Országnak, bár milly kárpótlásért is átengedni; igen sokan — kik azt akarják, hogy a’ hidbul ne legyen semmi — abban gáncsoskodnak, hogy a’ hidépítésnek nem lehet helye Pestnek e’ fractiója miatt, — jóllehet egész Buda, és Pestnek józanabb része — melly igen is látja azon hasznot, melly egy állóhidból a’ két városra háramlanék — édes örömöst átengedi illő kárpótlásért hidját a’ Nemzetnek, melly conditiót,[4] sine qua non,[5] tesz hogy a’ nemesi Rend csak az Országnak ’s nem a’ városnak lehet adózója.
A’ Fő Herczeg igen pártolja a’ dolgot, — ’s valóban pirulni kellene nemzetünknek, ha a’ 19ik században meg nem vetné alapul ját azon elvnek — ’s most kivált midőn olly könnyen lehetne — melly nélkül minden nagyobb vállalatba csak kezdeni sem lehet.
Kérésem az: vesse, Kegyelmes Ur erkölcsi sulyát a’ mérő serpenyőbe, hogy itt a’ dolog minél előbb, mind a’ két táblánál sikeresen menjen keresztül. Ennek végeztével személyesen fogok Kegyelmes Ur szine elibe lépni — mert most egy pillanatig sem akarok innen távozni — ’s akkor szerencsém lesz — minthogy négy esztendeig fáradok e’ tárgyban, ’s igy körülte némileg jártas vagyok — Kegyelmes Urral legalázatosban[6] mind azt közleni: mit kellene a’ Kormány részérül tenni ’Olly törvénynek alkotására, melly mind a’ Fejedelem mind Honunk hasznára és diszére szolgálna okvetlen, minthogy annak hozása után nemcsak Buda ’s Pest között állhatna fel diszes hid, de minden nagyobb vállalatra — mint például Pestnek Szolnokkal és Szegeddel vizcsatorna általi összeköttetése ’s a’ t.[7] — el volna készítve az ut.
Kegyelmes Uram, bizzék becsületemben ’s belátásomban; bizony nem bánja meg, ha ügyemben pártol, — ’s engem mindezek felett, mint igaz tisztelőjét a’ Háladatnak ujabb ’s ujabb lánczaival kötelezend le.
Becses idejét csorbítni nem kivánom, ’s ekkép legöszintébb tisztelettel üdvözlöm Excellentiádat ’s maradok Kegyelmes Urnak legkisebb de leghűbb szolgája Gr. Sz. Ist.[8] Pozsony November 14én 1835
[1] Latin: gond nélkül.
[2] Latin: súly, jelentőség.
[3] tudni illik
[4] Latin: feltétel.
[5] Latin: elengedhetetlen feltétel.
[6] Javított szó.
[7] satöbbi
[8] Gróf Széchenyi István
[a] Reviczky Ádám gróf (1786‒1861) magyar udvari alkancellár (1826‒1828), majd főkancellár (1828‒1836). Királyi főudvarmester (1827–1847), Borsod vármegye főispánja (1828–1848), 1836-tól követ Toscanában, később Modenában, majd Firenzében.
[b] Az országgyűlésen 1833 júliusában állítottak fel országgyűlési bizottságot a híd ügyében, amelynek feladata volt a meglévő terveknek és adatoknak a vizsgálata. Elnöke Keglevich Gábor lett. Kovács–Körmendy–Mázi–Oplatka 230. 1. lábjegyzet 1835. februártól Széchenyi ennek keretén belül folytat tárgyalásokat Buda és Pest város tanácsaival. Lásd még az év során a városokhoz intézett leveleket!
[c] 1835. decemberben kezdett hozzá az alsó tábla az országgyűlési bizottság jelentésének tárgyalásához. A javaslatot végül 1836. márciusban mindkét tábla elfogadta és az állóhíd megépítéséről az 1836. évi 26. törvénycikkben rendelkeztek. Kovács–Körmendy–Mázi–Oplatka 230. 2. lábjegyzet
[d] A Pest és Buda közötti közlekedést a Lánchíd átadásáig a hajóhíd biztosította, amelynek elbontása jövedelemkiesést jelentett mindkét város számára, ezért azok kárpótlást kértek. De ennek összegéről a két város tanácsának és a Lánchídbizottságnak csak évekkel később, 1864-ben sikerült megegyezni. Kovács–Körmendy–Mázi–Oplatka 230. 3. lábjegyzet
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Reviczky Ádámnak, Pozsony, 1835. november 14. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.