Barátom![a] Magamnak tartozok azzal, hogy a’ Budapesti hid dolga iránt némieket közöljek Veled. Négy esztendeje annak, hogy a’ dolgot megindítottuk. Akkor még erősb kapcsok által egyesítve — mellyek azóta, (keserű fájdalommal mondom) igen tágultak — az egész ügy ollyannak tekinteték, melly Károlyi György, Wesselényi Miklós, Andrássy György[b] és Széchenyi István barátság-frigyébül vevé eredetét. Te azonban […]
Barátom![a]
Magamnak tartozok azzal, hogy a’ Budapesti hid dolga iránt némieket közöljek Veled.
Négy esztendeje annak, hogy a’ dolgot megindítottuk. Akkor még erősb kapcsok által egyesítve — mellyek azóta, (keserű fájdalommal mondom) igen tágultak — az egész ügy ollyannak tekinteték, melly Károlyi György, Wesselényi Miklós, Andrássy György[b] és Széchenyi István barátság-frigyébül vevé eredetét. Te azonban és Wesselényi első hozzájárultatok után legkisebb munkás részt sem vettetek a’ tárgyban, és a’ dolog terhe Andrássyn és rajtam feküdt. De csak hamar Andrássy élete is olly irányzatot nyert, melly szerint a’ dolog egész sulya egyedül személyemen maradt. Hanem azért én nem lankadtam, sőt naprul napra — önérzéssel mondhatom — szarándok elhatározottsággal közelíték az általunk kitűzött czélhoz. — Te ezen idöközben szinte mindig a’ külföldet laktad, mig a’ Magyarok Istene közibünk ismét visszahozott. Itt maradásod egyébiránt, mint hallom, csak nehány heti lesz; és igy tán keserűbb érzéseket gerjeszthetne Benned egykor azon gondolat: hogy ezen kis időközt, mellyet velünk most élni fogsz, nemcsak ügyünk pótlására nem használtad, de annak elbomlását eszközléd. — ’S azért kérlek Barátom, — mert annak akarlak tartani, noha sokan mondják, hogy az többé nem vagy — ”Emlékezz: milly nemes érzések hoztak össze; milly gyenge szerencsétlen hazánk; ’s milly diadalt énekelnének ellenségeink, ha még olly tárgyakban is meghasonlanának, mellyet közösen kezdettünk. Azt mondják ’Lajos[c] és István[1] Bátyád[d] is személyes indulattal viseltetnek irántam! Miért? Tudja Isten! Mind ez kimondhatlanul busít, ’s érezteti vélem a’ Menyek haragát, melly szegény Anyaföldünket nyomja; mert nemcsak nem segít honfi honfinak, barát barátnak, de a’ Magyar gázolja a’ Magyart.
Vigasztalj nehány sorral, ’s ne vond meg tőlem pártolásodat. Hidd el: ama gondolat, hogy azon kis számú hazafiak is sárban hagynak, kik közé Téged mindig számláltalak, keserűbben esik lelkemnek mint a’ halál. —
Erősen hiszem, a’ dolog velejérül nem vagy jól informálva, ’s azért engedd, hadd világosítsam azt minden oldalrul fel, mellyböl bizonyosan kitünend, hogy itt nincs szó Egyesek kárárul ’s jusaik csorbításárul, de valóban hazai áldás forog kérdésben ’s hozzájárulásod[2] nélkül ’Veszélyben is! Idővel tudom el fogod ismerni ”Honunk hű szolgája valék ’s Néked őszinte barátod, ki nem érdemlé visszavonulásod, ellenzésedet!
Szerencséltess nehány sorral, vagy inkább jöjjünk össze értekezzünk barátságosan. — Bizony nem lesz honunk kárára, ha kezet fogunk. Széchenyi Ist[3]. Pozson Nov. 27én 1835. –
[1] Utólag beszúrva.
[2] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[3] István
[a] Károlyi György gróf (1802‒1877), Széchenyi barátja, politikus, mecénás, a Tudós Társaság alapító tagja, 1839-től Szatmár vármegye főispánja.
[b] Andrássy György (1797‒1872) Széchenyi barátja. Gömör–Kishont vármegye főispáni helytartója (1838–1842), Sáros vármegye főispánja (1842–1848). Később királyi főpohárnokmester (1861–1872), és országbíró (1863–1865).
[c] Károlyi Lajos gróf (1799–1863) Csongrád vármegye adminisztrátora (1830–1837), később Abaúj vármegye (1841–1845), majd Nyitra vármegye főispánja (1845–1848). Széchenyi barátja.
[d] Károlyi István gróf (1797–1881) Károlyi György bátyja, katonai és diplomáciai pályájáról 1821-ben vonult vissza, mecénásként támogatta Széchenyi kezdeményezéseit.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Károlyi Györgynek, Pozsony, 1835. november 27. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.