Igen tisztelt Barátom, különösen szeretett Bátyám és Rokonom![a] Régóta nem szívtam tövistele pályámon az örömök olly tiszta forrásábul, mint kegyes soraidnak vétekor! Milly meleg és oszinte sympathiára gerjesztettek azok! Valóban nem magyarázhatom. Már megszokva, legőszintébb vágyaimat, minden alacsony és mellékes czéltul ment fáradozásimat, ócsárolva, rágolmazva látni, nem hiheted, kegyes Barátom, milly ’Uj erőre ’s állhatatosságra […]
Igen tisztelt Barátom, különösen szeretett Bátyám és Rokonom![a]
Régóta nem szívtam tövistele pályámon az örömök olly tiszta forrásábul, mint kegyes soraidnak vétekor! Milly meleg és oszinte sympathiára gerjesztettek azok! Valóban nem magyarázhatom.
Már megszokva, legőszintébb vágyaimat, minden alacsony és mellékes czéltul ment fáradozásimat, ócsárolva, rágolmazva látni, nem hiheted, kegyes Barátom, milly ’Uj erőre ’s állhatatosságra gerjesztének honfi szavaid.’ – Mert hiszen tán tapasztalásbul tudod, hogy a’ legerösb, legelhatározottabb is lankad, lankad néha, — de ”Egy jó szó, egy szives Barátnak gyámolya, részvéte uj életre gerjeszti ismét őt! —
A’ Casinó könyvet[b] 1835rül megküldőm nemsokára, Pestrül várom. Az 1836ki februárban nyomtattatik, — különös gondom lesz azt is tüstént kezeidhez szolgáltatni. Az előtt minden részvényes két ’Tudni valót’ kapott évenkint. De annyi volt ezekkel a’ baj, hogy ezentul a’ ’Jelenkor’[c] a’ Társaság organuma,[1] ’s minden, mi azt illeti, benne van. Ugy közli a’ ’Jelenkor’ a’ gyep tárgyakat és a’ Tudós Társaságot illetőket. E’ két intézet is kezd zöldelni egy kissé már – – de a’ virágzástul még messze vagyunk. A’ dunai dolgokrul a’ ’Társalkodó’[d] által érintek néha néha egy két szót[e] – és ez is meglehetős állásban van. Most pedig egy budapesti Magyar Szinház és egy állóhid foglalatoskodtat, ’s pedig olly mértékben, szeretném mondani ’olly irtóztatólag’, hogy alig bírom sulyát.
Mind ezen munkáimban Kedves Barátom, ugy szólván, senki igen nagyon nem segít, de hátráltatók, azok ugyan szép számban vannak! S ha sokszor egészen el nem csüggedek, részint azért nem, mert néha néha olly édes szavakkal ápolgattatom, mint minap Te soraid által,[f] részint mert van bennem valami — minek nem ritkán érzem halhatatlanságát — ’s mit kifárasztni, megsebesítni, elnyomni lehet ugyan, de megsemmisítni, ’s egészen kiverni sarkábul lehetetlen! ’S azért, akármilly gyenge is lelkem alkonyatkor, szinte mindig uj erőben talál a’ hajnal-támadat. —
Ritter[g] kezemhez juttatá a’ 100 pengő forintot. Legyen e’ sor addig is nyugtatványként irva, mig ezeket rendesen meg fogom küldeni. A’ Casinot illetőleg ezt vagyok bátor jelenteni: Az aláirás csak 1840ig tart, ’s én hosszabb üdőre nem nyitám ezt azért, mert a’ közakaratnak engedni valék[2] kénytelen. Azonban ügyelek ez Intézet öröki fentartására. Ugyan is ’Házat akarok’ szerezni a’ társaság számára. Ennek pedig 1840ig nagy része kifizettethetnék. Ugyan is most vagy 22,000 pengő jövedelme van a’ Társaságnak. Évi költségei 12,000re mennek és igy 10,000et évenkint félretevén, 6 év alatt 60,000et teszen; mi a’ már tőkén heverő 20,000 pengővel 80,000 pengőt teszen. Már illy summa körül fog fog bizonyosan utóbb is Társaság egyesülni, ’s kivált, mert 1838ban fogom megkezdeni az uj aláirást, ha élek — — mit egyébiránt ’akarok’. Ha 60,000 pengö nem jő egybe, csak abbul származand, hogy a’ dicsö Restantiákból[3] nem vagyunk képesek kivergődni. Most is 10,000 pengőnél több van hátra.
Most szinte 450 részvényes van, ’s kétségen kivül felmegyen 500ra mi 25,000et teszen. 20,000 forint tőke pedig 1,2000[4] kamatot ád, – ugy hogy szinte 26,200ra lehetne tenni a’ számolást – – de az a’ fatalis[5] Restantia!!! – Hogy mostani értékünk, melly butorokkal 30,000et legalább is felüt, mire fordítassék, ha tán megszünne a’ társaság, arrul tett már motiót[6] valaki – – – de conclamáltatott[7] ”hogy ennek végét nem akarjuk feltenni”, ’s igy bizonyosan azon 6é, 50é 100é &. fog lenni, ki megmarad a’ társaságban. És ez – ha 80,000 vagy csak 50,000re nevekedik is a’ társaság értéke, nagy kezesség lesz annak öröki fenntartásáért!
Dolgaim parancsolják, hogy véget vessek e’ soroknak. Áldjon a’ Magyarok Istene, Kedves Vérem! Érdemeid, mellyeket csak a’ philosophus Magyar érthet egész kiterjedésében, sok jót árasztónak honunkra, ’s mindig tágasb ’s tágasb, körben fognak felvirulni.
Élj boldogul, ’s vedd hálás köszönetemet ”Uj erőt adó szavaidért. —
Széchenyi István mk.[8] Pozsony Dec. 7én1835
[1] Latin: eszköz.
[2] Javított szó.
[3] Latin: hátralék, elmaradás.
[4] 1200 helyett
[5] Latin: végzetes.
[6] Latin: javaslat.
[7] Latin: fennhangon hirdet.
[8] magán kézzel
[a] Festetics Imre gróf (1763–1847) Széchenyi nagybátyja.
[b] A Nemzeti Casino évkönyve 1828-tól jelent meg minden évben, tartalmazva a Casino tagjainak névsorát, valamint a Casino szabályzatát.
[c] Jelenkor 1832 és 1848 között Pesten megjelenő politikai lap, amelynek szerkesztője Helmeczy Mihály (1788‒1852) volt.
[d] A Jelenkor melléklapja.
[e] Széchenyi a Társalkodóban Néhány szó a Dunahajózás körül címmel írt cikksorozatot a „dunai dolgokrul”. A cikksorozat legutóbbi darabja, sorban a 17. két részletben jelent meg az 1835. október 10-i (81.) és 14-i (82.) számokban.
[f] A levél nem ismert.
[g] Valószínűleg kertésze. (Lásd SzIN 4. 377.)
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Festetics Imrének, Pozsony, 1835. december 7. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.