Tekintetes KK. és RR.,[1] kegyes Uraim! — A’ T.[2] KK és RRnek1 e’ folyó évi Februar 8ikán tartott közgyüléséből hozzám intézett megbecsülhetetlen levelét,[a] mellyel közös hazánk szolgálatjában eddig tett némi csekély fáradozásimért kegyes jóváhagyásukat méltóztatnak kinyilatkoztatni, szerencsém volt annak idejében még az országgyülés folyta alatt vennem. A’ T.2 KK. és RR.1 e’ levélben parányi köz […]
Tekintetes KK. és RR.,[1] kegyes Uraim! — A’ T.[2] KK és RRnek1 e’ folyó évi Februar 8ikán tartott közgyüléséből hozzám intézett megbecsülhetetlen levelét,[a] mellyel közös hazánk szolgálatjában eddig tett némi csekély fáradozásimért kegyes jóváhagyásukat méltóztatnak kinyilatkoztatni, szerencsém volt annak idejében még az országgyülés folyta alatt vennem. A’ T.2 KK. és RR.1 e’ levélben parányi köz cselekvényeimnek — mellyek noha legtisztább szándékbul eredtek is, de a’ kötelességét érzette minden hazafi által teendők’ nagy tengerében egészen elenyésznek — olly engedékény ’s nagylelkü biráiként állanak, ’s érdemetlen személyem iránt olly szerfeletti kegyességet mutatnak, hogy hálám illő kimagyarázhatására lehetetlen elégséges szavakat találnom. Lelkemnek e’ hazafiui jutalmon — mellynél nagyobbat nem ismerek — volt örömét pedig még inkább nevelte azon okbul származott váratlansága, minthogy[3] e’ Tek.1 Nemes Vármegyének országgyülési kijelentései azon egy két tárgyban, mellyek’ első megpendítése csekély személyemnek jutott szerencse-osztályul, létesítés eszközlésére szükségeseknek látszó saját nézetimmel nem egyeztenek meg. ’S minél gyakrabban olvastam ama hozzám intézett kegyes sorokat, minél többet gondolkoztam felettük: annál inkább érzém T.2 N.[4] Fehér Vármegyétül jött ezen megtiszteltetésemnek egész becsét és jelentőségét. Engedjék meg tehát a’ T.2 KK. és RR.,1 hogy most, miután az országgyűlésnek terhes és szünetlen elfoglaltatással járt sulya alul lelkem megszabadult, nyugodt szellemmel és keblem’ minden érzeteit egybe pontosíthatva jelentsem ki, mennyire lehet, legforróbb köszönetemet a’ T.2 KK. és RR.1 azon kegyességeért, mellyet megérdemleni nem csak eddig-elé nem valék képes, hanem ezentuli bármilly törekvésim által sem hiszek egészen leszolgálhatónak. De habár tehetségem nem ér is oda hova tiszta szándékom, méltóztassanak meggyőződve lenni a’ T.2 KK. és RR.1 hogy akaratom mindig rendíthetlenűl álland ’honunk’ javára, fejedelmünk dicsőségére tenni ott ’s annyit, hol ’s a’ mennyit szűk körömhez képest csak tehetek. Ezen elszánt határozatomnak pedig szeretett Hazámfíai olly érdemen túli kegyessége által, millyet a’ T.2 KK. és RR.1 részérül van szerencsém tapasztalni, kettőztetett erőre kell szükségkép edződnie. Ennek érzetében magamat a’ T.2 KK. és RR.1 nagy becsü kegyeibe továbbá is ajánlván, fogyhatatlan mély tisztelettel maradok a’ T.2 KK. és RR.nek1 legkisebb, de leghűbb szolgája Gróf Széchenyi István Pest, Máj 5. 1836.[b]
[1] Karok és Rendek
[2] Tekintetes
[3] Törölve egy szó.
[4] Nemes
[a] A levél nem ismert.
[b] A levél fogalmazványa és tisztázata még februárból, amit akkor nem küldött el: MTA KIK Kt K 194/115‒116.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Fejér vármegyének, Pest, 1836. május 5. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.