Tekintetes Úr, Igen tisztelt Hazámfia,[a] Becses sorait, mellyeket Ön mint a Rábaközi Olvasó Társaság Titnoka idézett hozzám,[b] igen nagy és mélyen érzett gyönyörrel vettem. Édes tapasztalnom milly gyakorlatilag fogták egyáltaljában Honunkban fel, a Casinoknak — társasági egyesületeknek lelkét, szellemét, hogy t. i.[1] azoknak végczéljuk nem henyeség, pipázás ‘s semmit se tevés, mint eleinte sokan gondolák, […]
Tekintetes Úr,
Igen tisztelt Hazámfia,[a]
Becses sorait, mellyeket Ön mint a Rábaközi Olvasó Társaság Titnoka idézett hozzám,[b] igen nagy és mélyen érzett gyönyörrel vettem. Édes tapasztalnom milly gyakorlatilag fogták egyáltaljában Honunkban fel, a Casinoknak — társasági egyesületeknek lelkét, szellemét, hogy t. i.[1] azoknak végczéljuk nem henyeség, pipázás ‘s semmit se tevés, mint eleinte sokan gondolák, vagy éppen “veszélyt szülő sötét czimborázás, de azon egy kis axiomának[c] nagyobb fényre hozása, melly szerint “egy két halandó, bár milly derék velejű, pénzes ‘s hosszú czimü lenne is, mindig csak felette pöttön tehetségben mutatkozik, az egysoron álló, kezet fogó, együtt munkáló “Nagyszám” ellenben olly oriási hatalomnak, melly elvégre, sikeres ellenszegüléstül nem tarthat. Nagyobbitá e kellemes érzetemet pedig Önnek szives levele, azért mert általa tudtomra esett, milly közel fejledezik lakházamhoz olly egyesület, melly mindenek felett az emberiség elme szüleményeiben keresi idötöltését ‘s élete káláuzát. Csak egyben érzem, ha megvallani merem — becses sorai által, némilegi megröviditésemet, hogy t. i.1 közel Czenkhez olly diszes és czélirányos társaságnál, mellynek kellemiben nem csak becsület – de tettleg is vehetnék részt, csupán tiszteleti tagjául fogadtaték el. Ha nem volnék Sopron Vármegyei lakos, vagy Szil Sárkány[d] nem létezne e Megyében, igen külömben állna a dolog ‘s csekély személyem mély háladattal fogadná el e ritka megtiszteltetést, ‘s eldiribolás elleni elveim szerint, sokkal szivesebben mint a Rendes Tagságot mellyel teher is jár, mert öszintén elismerem, nem szeretem tehetségemet legkissebbé is csorbitni hol sem lelkem sem testem valamellyes kellemben nem részesül, — de viszont bátran kijelentem, “here se kivánok lenni sehol is, ‘s máséban ingyen részesülni nem ohajtok.
Legyen ez okbul nékem szabad, Tekintetes Urat minden alázattal megkérnem” jelentené bé háladó személyemet az igen tisztelt Rábaközi Olvasó Egyesületnél ‘s eszközlené érettem ki, hogy minden privilégium ‘s kivétel nélkül csak én is ugy mint a nagy szám a diszes Társaságnak minden rendszabás szerinti kellemeit szedhessem, de viszont minden terheit is viselhessem egyenlöleg.
Reméllem, igen tisztelt Első Al Ispányunk Hőgyészi,[e] kinek barátságával büszkélkedni bátor vagyok, ‘s a Társaságnak többi tagjai, kiket hódolva üdvözlök esedezésemet pártolni fogják, ki is becses emlékezetébe ‘s szives indulatiba ajánlván magamat, maradok megkülömböztetett tisztelettel
Önnek
igaz szolgája
[1] tudni illik
[2] Gróf
[a] Kiss Sámuel (1796–1861) evangélikus lelkész és esperes, író, költő. A Rábaközi Olvasó Társaság titkára.
[b] A levél nem ismert.
[c] Latin: alapigazság, melynek hitelességét senki nem vonja kétségbe.
[d] Szilsárkány, település Sopron vármegyében, itt működött 1836-tól a Rábaközi Olvasó Társaság.
[e] Hőgyészy Pál (1790–1863) Sopron vármegye másodaljegyzője (1812–1820), királyi testőr (1814–1815), Sopron vármegye első aljegyzője (1820–1825), főjegyzője (1825–1836), első alispánja (1836–1842), a Királyi Tábla ülnöke (1841–1848). A Rábaközi Olvasó Társaság elnöke.
[f] A levél egykorú másolata: MTA KIK Kt K 210/2.57.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Kiss Sámuelnek, Cenk, 1836. október 22. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.