Igen tisztelt Hazámfia![a] Vándorlásimnak, mellyek szerint alig vagyok néhány napegy helytt, ‘s nyomorult postáink következésében e’ f.[1] évi Kisasszony hava[b] 29ikén irt becses soraival[c] csak ma hozott össze a’ véletlen. Legelső ‘s édes munkám ‘igen igen köszönni irántami barátságát. Valóban megilletődve érzém magamat illy megkülönböztető figyelem által, mellyel hozzám viseltetni méltóztatik.[d] Csak azt bánom, elébb […]
Igen tisztelt Hazámfia![a] Vándorlásimnak, mellyek szerint alig vagyok néhány napegy helytt, ‘s nyomorult postáink következésében e’ f.[1] évi Kisasszony hava[b] 29ikén irt becses soraival[c] csak ma hozott össze a’ véletlen. Legelső ‘s édes munkám ‘igen igen köszönni irántami barátságát. Valóban megilletődve érzém magamat illy megkülönböztető figyelem által, mellyel hozzám viseltetni méltóztatik.[d] Csak azt bánom, elébb nem válaszolhattam. A’ hátra maradt Sárga, mint tudom, B.[2] Orczy[e] ménesébül van, ‘s én Pesten vettem igás csapatomba. Nem volt rossz, de nem is igen dicsérhetem; 250 pengő forintért vásárlottam egy pesti lókupecztül, ‘s igen drágálottam, de szükségem volt rá, ‘s így lön enyim; ugy hogy elválásunk nem igen esett szívemre, kivált, mert tüstént ki vala pótolva a’ veszteség.
Saját ménesemben — ha 5, 6, kanczát ménesnek nevezhetni – csak gyepre, pályafutásra nevelek lovat, ‘s pedig mert a’ lótenyésztést gazdasági tárgynak tartom; Sopron vármegyében, hol lakom, drága a’ mező, drága minden, és a’ pályaló — mivel vele nyerhetni — a’ nevelőnek legjutányosb. Kocsilovakra nem költök sokat, mert felette rosszak utaink, városi kövezetink pedig még ocsmányobbak, ‘s így azokat inkább csak ott ‘s ugy szedegetem össze, hol ‘s mint lehet.
Midőn még egyszer mondom hálámat irántami rokon vonzódásáért, addig is mig személyesen be nem mutatandom magamat Lugoson[f] — mit bizonyosan el nem mulasztok — további hajlandóságába ‘s barátságába ajánlott maradok legvalódibb tisztelettel Önnek kész köteles szolgája Széchenyi István.
Pest, November 5. 1836.
[1] folyó
[2] Báró
[a] Pettkó Béla Krassó vármegye második aljegyzője, 1845-től alszolgabírója.
[b] Augusztus.
[c] Pettkó Béla Széchenyi Istvánnak, Lugos, 1836. augusztus 29. MTA KIK Kt K 207/171.
[d] Széchenyi al-dunai útjáról utazott haza, amikor Lugoson egyik lovát le kellett cserélnie, mert megbetegedett. Az aljegyző értesülve az esetről, megvásárolta a lovat, hogy miután az felépült, visszakerülhessen Széchenyihez. Pettkó csekély erejéhez mérten gondoskodott a ló felépüléséről, így annak egészsége helyreállt, és felajánlotta Széchenyinek, hogy ősszel elviszi hozzá a lovat.
[e] Orczy Lőrinc báró (1784‒1847) Heves és Külső-Szolnok vármegye főispáni helytartója (1827–1830), aradi főispán (1830–1837). A lótenyésztés pártolója, 1831-től az Állattenyésztő Társaság elnöke.
[f] Krassó vármegyei város.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Pettkó Bélának, Pest, 1836. november 5. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.