Ma érkezett meg öt kiváló lóval.
Mindent megtett azért, hogy Wesselényi kocsisát alkalmazza, mert a lovakat, amelyeket tőle vett, jobban tudja irányítani. Így neki kell őket hajtani.
A hírek, amelyeket kapott, reményt adnak a hosszú békére, így utazhatnak. 11-én Debrecenben lesz.
Dioszeg den 7ten August 1821
Liebster Freund, ich bin mit den fünf Vortrefflichen[a] heute hier angekommen. Der Schimmel Hengst kam gestern in dem besten Wohlseyn hier an, und ich kann Dir nicht hinlänglich für die Güte danken, daß Du so einen geschickten und wackeren Mann zu dem Begleiter des Bajard erwähltest.
Mit den 4 Pferden, im Wagen,[b] bin ich ausnehmend zufrieden, obschon ich glaube, daß der Rapp dämpfig ist. Ich sollte denken, daß er deshalb seinen Dienst einige Zeit dennoch leisten wird.
Ich habe mir alle Mühe gegeben, deinen Kutscher in meine Dienste zu engagiren, da die Pferde, die ich von Dir gekauft[1] eigentlich, ohne seiner Leitung nicht viel taugen. Er war nicht zu bewegen: und nun muß ich sie selber kutschiren; was ihnen wahrscheinlicherweise nicht sehr zuträglich seyn wird. –
Wie wäre es, wenn ich Dir auch den Kutscher abhandelte, da Du ihn doch nicht brauchst, wenn wir nach England gehen?
Die Nachrichten[c] die ich gefunden1, geben Hoffnung auf langen Frieden, und wir können reisen.[2] Simonyi[d] ist nach Wien und wird alle Tage erwartet. Auf den Markt werde ich, so ziemlich, meine Zukunft auf ein Jahr voraus bestimmen können; komme also ganz gewiß und erhalte mein Andenken indeß‘ warm.
Széchényi
Ich werde schon den 11ten in Debretzin seyn.
[1] Hiányzó szó: habe.
[2] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[a] Wesselényi Miklóstól vette 1821 végén, amikor az engedélyt az Angliába való utazásra megkapta, eladta gróf Károlyi Györgynek, Széchenyi ezredében (Hessen-Homburg huszárezred) szolgáló főhadnagynak. (Wesselényi levele anyjához 1821. december 7. Erdélyi Múzeum, 1906.) (Viszota Gyula kutatása)
[b] Wesselényi jószágigazgatója Nagy Elek Széchenyi és Wesselényi megismerkedéséről írt megemlékezésében (Pesti Napló 1860.) ezt írta: „Báró Wesselényi Miklós egyszer magunk kis körében így nyilatkozott. Életemnek ujabb fordulatát 4 lovamnak köszönhetem. Kérdeztük: fejtené meg e talányt , s így szólott: Innen Zsibóról behajtattam 4 lovammal egy nap Debrecenbe (mi jó két napi út) beszállottam a Bika vendégfogadóba s hire futamodott estve, hogy ma reggel indultam Zsibóról; szájról szájra repült a hír, hogy Wesselényi Miklós Erdélyből Zsibóról egy nap Debreczenbe hajtatott. E zajos hír a történetesen épen akkor ott szállásoló Gr. Széchényi István fülébe is elhatott, s igy 4 lovam közbenjárása vagy közbenfutása által tüstént a fogadóban megismerkedtünk, s megköttetett köztünk nemcsak a barátság, de azon terv is megfogamzott, hogy Európában együtt egy körutat fogunk tenni.” (Viszota Gyula kutatása)
[c] Ausztria a lajbachi konferencia után bevonult Nápolyba és Piemontba és elfojtotta a forradalmat. Széchenyi ennek alapján remélte a hosszú békét.
[d] Simonyi József báró (1771–1832) császári-királyi ezredes, a 4. számú Hessen huszárezred ezredese, Széchenyi parancsnoka.