Wesselényivel és Sahländerrel két hétig úton volt, és körülbelül 3000 lovat láttak. Ez a túra egészen elszomorította, elérhetetlennek tűnik számára a cél, amit a lovakkal kapcsolatban kitűztek. Vett két kancát, de szerinte nem tetszetősek, a jó lovak nem eladók.
Valószínűleg augusztusban találkoznak, Erhart miatt már írt neki, magától értetődik, hogy szolgálatába áll.
London den 28ten Juny 1822[1]
Deinen äuserst Liebenswürdigen Brief, Vortrefflicher Freund, habe ich gestern hier gefunden,[a] nachdem ich durch 14 Tage mit Wesselenyi und Sahlander[b] gegen 600 Meilen durchgekratzt, und gegen 3,000 Pferde gesehen habe[2]! – Mich hatte diese Tour ganz traurig gemacht – und ich sehe, wie weit — oder eigentlich, wie unerreichbar, das Ziel ist, welches wir uns in Hinsicht der Pferde ausgesetzt haben —. Ich habe wieder 2 Stuten gekauft – und für dießmal basta,[3] denn ich bin ganz ausgelernt, und geldlos –. Du wirst durch meine Pferde nicht wenig disappointirt werden mir gefällt keines – und das was ich haben wollte ist nur für die zu bekommen, die im Lande wohnen –. Gute Pferde sind glatterdings nicht zu kaufen. Fehlerfenze haben wir bis jetzt 20 gesehen, die kein Geld und keine Summe bezahlen würde – „Von den 4 Hengsten die ich habe, sind 2 für die Zucht – und auch mittelmässig – Überhaupt sind wir ganz betrübt – Unter 1200 bis 1500 Guineas, welches mit procenten 3500 Ducaten macht, – kann man an keinen vorzüglichen Hengst nicht denken —— Geduld! Stuten habe ich einige Gute — mit denen wirst du zufrieden seyn ——
Im August sehen wir uns wahrscheinlich.[c] Lebewohl bis dahin.
Wegen Erhart[d] habe ich Dir geschrieben. Er stehet zu Diensten, das versteht sich.1[e]
Schreibe mir noch und erhalte mich in deinem Andenken.
Széchenyi
[1] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[2] Javított szó.
[3] Olasz: elég.
[a] A levél nem ismert.
[b] Thomas Sahländer (1788‒1855) Széchenyi ménesmestere. 1821-ben szerződött Széchenyi Istvánhoz állatorvosnak és ménesmesternek Nagycenkre. Többször jártak együtt Angliában lovakat vásárolni. Később Széchenyitől József nádor, majd István nádor szolgálatába került, a nádori intézmény 1848-as megszűnésével nyugdíjba ment.
[c] 1822. szeptember 10-én érkezett meg Bécsbe. SzIN 2. 306.
[d] Erhart János (1779k–?) az 5. számú huszárezred őrmestere, Széchenyi lovászként alkalmazta.
[e] Széchenyi 1822. május 27-én Liebenbergnek írt levelében esik szó arról, hogy Pál bátyja alkalmazná Erhartot, akit már Széchenyi nem akar tovább alkalmazni. Ebből kifolyólag a boríték és címzés nélküli levél nagy valószínűséggel Széchényi Pálnak íródott.