Magyar fordítását közli: Kovács-Körmendy-Mázi-Oplatka 24.
Hiába reménykedett, szüleit nem találta Pesten. Morvaországban jól érezte magát, de azt se bánja, hogy el kellett onnan jönnie. Örül, hogy eddig ismeretlen vidékeket ismerhetett meg, méghozzá hazájában, csak azt fájlalja, hogy oly messze került szeretteitől, kiket egyhamar talán viszont sem láthat. Apja levelét köszöni, intelmeit megszívleli, nem fog csalódást és bánatot okozni szüleinek. A nyerget megkapta Pesten, nagyon köszöni.
Euer Gnaden, Liebster Bester Vater![a]
Vergebens machte ich mir die Hoffnung meine theuresten Ältern hier zu finden, allein das Soldaten Schicksall ist immer das nämliche, er weiß nie voraus zu rechnen. und so muß er sich auch zufrieden stellen, wenn manichmahl seine liebsten und heißesten Wünsche nicht erfüllt werden; ich war recht zufrieden in Mähren allein bin ich auch froh es zu verlassen. da ich für mich noch unbekannte Gegenden werden kennen lernen, was mich um so mehr freut da es mein Vaterland ist wohin ich komme: das einzige schmertzt mich, daß ich von meinen Besten Ältern und Geschwistern so weit entfernet bin und sie vielleicht nicht so bald sehen werde können: führt uns dan aber die Vorsicht zusammen, so wird die Freude um so größer seyn. Der Brief den Euer Gnaden mir schreiben machte mir sehr große Freude, die Väterliche Ermanung wird immer in mein innerstes eingeschlossen bleiben. ich bin noch zwar Jung, allein mein bester Vater wird wegen mir gewiß keinen Kummer haben[1] den meiner rechtschaffenen vor Ältern theures bluth fließt ja auch in meinen Adern, und wie hätte ich alle die Väterlichen Ermanungen, für die ich immer dankbar seyn werde, und die mich immer so rührten, so leicht vergessen können? Wenn wir uns wieder1 sehen werden hat mein Liebster Vater mir gewiß keinen Vorwurf zu machen, den[2] für meine Ältern kann ich ja alles, sellbst mein leben Opfern. Der Sattel ist heute in Pest angekommen, er wird Euer Gnaden recht viele uncomodität gemacht haben, ich danke tausendmahl für ihn. Nun bitte ich um den Segen und bleibe
Euer Gnaden
Dankbarster Sohn Stepherl
Pest den 3 Julÿ 1800[b]
[1] Utólag beszúrva.
[2] denn helyett
[a] A következő leveleket magában foglaló köteg fedőlapjára Széchényi Ferenc a következőket írta: “Briefe meiner guten Söhne Louis u Stefi. – Jene hob ich auf, um das zutrauliche zu zeigen u mich daran zu ergözen, mit welchen mein guter Louis sein Herz gegen seine Eltern ausschüttete, als Er v der Ung Kammer zur Hof Kammer uebersetzt zu werden gewunschen hat. Auch ist unter diesen Schriften das tröstende Schreiben seines Praesidenten Semsey an mich u an dem Hof Kammer Praesidenten Gr Vallis, welche beide Briefe nach meinem Tode in das Archiv (seiner Söhne wegen) gesetzt zu werden verdienen. Gott lasse Ihn an seinen Kindern den Trost erleben, den Er mir machte.
Die Briefe des Stefi hob ich auf, um zu zeigen, daß Er nebst seinen Wanderungen u einem, jeder Jugend eigenen Leichtsinn dennoch gerne mit seinem alten Vattern Briefe wechselte, u dadurch ein Herz zeigte, welches sich auch gegen seine Geschwisters u anverwandte nicht minder gut äussern werde. Gott stärke ihn dabei! Auch ist diesen Briefen ein Schreiben des Gen Merveld beigelegt.“
„Jó fiaim, Lajos és Stefi levelei. – Előbbieket azért őriztem meg, hogy felmutassam és élvezzem azt a bizalmasságot, amely jó Lajosom a szívet kiöntötte szülei előtt, amikor azt kívánta, hogy a magyar kamarától áthelyezzék az udvari kamarához. Ezen iratok között vannak elnökének, Semseynek hozzám és az udvar kamara elnökéhez, Wallisch grófhoz intézett két levele is, amelyek méltóak arra, hogy halálom után (fiai miatt) a levéltárban helyeztessenek el. Isten engedje, hogy olyan vigaszra leljen gyermekeiben, mint amilyet ő szerzett nekem.
Stefi leveleit azért őriztem meg, hogy megmutassam, hogy vándorlásai és az ifjúságra olyannyira jellemző könnyelműség mellett mily szívesen váltott leveleket öreg apjával. Kívánom, hogy leveleiben megnyilatkozó jószívűsége testvéreivel és rokonaival szemben se legyen csekélyebb. Isten erősítse meg ebben! E levelekhez is csatoltam egy iratot Merveldt tábornoktól.” Fordította a Bárány György–Spira György kutatócsoport.
[b] Széchenyi Istvánt a nemesi felkelés feloszlatása után apja közbenjárására a 7. huszárezredbe helyezték át. Több mint négy hónapi szabadság után apja ajánlólevelével jelentkezett az ezred parancsnokánál, Vlassits Ferenc ezredesnél. A Liechtenstein hercegről elnevezett huszárezred Morvaország keleti részén a magyar határhoz közeli Magyarbród környékén állomásozott. Az ezrednek Mecséry altábornagy, a lovasság felügyelőjének parancsára Arad megyébe kellett vonulnia szemlére. Fenti levél tanúsága szerint július 3-án már Pesten voltak. Stephaits Antal kapitány Széchényi Ferenchez írott levele arra utal, hogy a levonulás „majd másfél holnapig” tartott. Minthogy úticéljukat, Világost július 21-én érték el, magyarbródi állomáshelyükről június közepén kellett, hogy elinduljanak.