image-default-image
Címzett Széchényi Ferenc
Írás Helye Milánó
Dátum 1815. március 28.
Nyelv német
Címke család lovak pénz utazás
Őrzés Helye MNL OL P 623 A-I.-9.-No.44/36.
Közlés Helye Zichy 149-150.
Minősítés Eredeti
Tartalmi Kivonat

Írt bátyjainak, hogy végső soron elégedett helyzetével, s hálás az Istennek azért, hogy számos embertársával ellentétben sok előnyben részesítette, amiket igaz emberként használhat fel. Arra kéri apját és bátyjait, tanáccsal és tettel segítsek őt ki mihamarabb ebből a háborúból, melynek gyors bekövetkezését senki sem láthatta előre. Időközben vett egy nagyon jó lovat Bubnától, igaz, rendkívül drágán, de másutt nem lehet jó lovat venni egész Itáliában. Csak a filozófiában talál vigaszt. A Nápolyban megtakarított arany dukátjait, melyeket angliai tapasztalatszerzésre és művelődésre szánt, most nyeregtáskákra és más csomagolóeszközökre kell kiadnia. A helyzetet derűsen ítéli meg, úgy érzi, hogy mindaz, ami körülötte történik, egy szomorújáték ötödik felvonására hasonlít, amin szüleivel együtt rövidesen jót fognak mulatni.

Széchényi Ferenc

Geschrieben in Mailand dem 28 März 1815[1][a]

Mein Lieber Vater, wenn ich mir so denke, daß ich in diesem Augenblick in Wien sein dürfte, wenn ich so an manches denke, was vor so kurzer Zeit zu erreichen kein Mensch gezweifelt haben würde, und was nun vieleicht so ferne von uns jetzt liegen mag, so wird mir immer — ganz schwach[2][b] — Die Vorsicht will es aber und so ist mir’s auch recht — dieß raisonement ist freӱlich kurz, aber dennoch ganz gut2 und man findet in dieser Einfachheit mehr Trost, als man in einer combinirten Berechnung finden würde. — Ich habe eben meinen Brüdern geschrieben,[c] und bin selbst über dieß kleine Zugehör[3] zu meiner Zufriedenheit und einer so angenehmen existenz die mir entgegen sieht in gänzlicher Beruhigung – und danke Gott, der mich in diese angenehme Laage geboren ließ in der ich so hundert Vortheile vor andern Menschen habe, und nur dann auch als rechtlicher Mensch mehr, wenn es sein kann, thun werde, als andere von so vielen Hülfsquellen beraubte und keine Mittel habende Mitbrüder – Ich bitte daher mein guter Vater, meine Brüdern, die sich gewiß um mich so annehmen werden, wie es thunlich ist — um mich aus meiner unangenehmen Laage, in der ich mich für eine kurze Zeit natürlicher Weise befinden werde, da man doch so bald keinen Krieg voraus sehen konte, so geschwind wie möglich herauszuziehen, mit Väterlichen Rath – und That3 (der Sohn der schon wieder anklopft) an die Hand zu gehen. – Ich habe indessen hier von Bubna[d] ein sehr gutes Pferd um ein ungeheures Geld gekauft.[e] — Es ist aber das einzige in ganz Italien –~ den[4] in diesem Augenblick mein gute Gott, wer wird gut Pferde verhandeln wollen — und ich dachte mir ein Pferd muß ich haben, den4 es ist doch nicht sehr probable, daß ein Husaren Rittmeister in Mailand in einem Wirthshaus sitzen soll, wenn sein Regiment auf denen Vorposten steht — und mit Gewalt zwingt man sogar einen ungrischen magnaten —. Ich finde den4 auch mit meiner Philosophie in dem Trost – und tröste mich über eine ziemlich kränkende Sache, den4 ich bin doch sehr oft jetzt noch Schwach,1 wenn ich meine lieben, gelben Ducaten, die ich mir mit so vielem Witz in Neapel ersparet habe, und die ich nun in England für Erfahrung2 und Bildung2 weggeben wollte — auf Packsatteln — Packtaschen ect. ect. abfahren sehe.[f] — Ich denke mir auch immer man hat mich bei Terrachina[g] ausgeraubt, — und gegen das Wasser kann man ja doch nicht schwimmen. —

Aufrichtig gesagt, sehe ich alle Begebenheiten viel fröhlicher vor mir als man glauben sollte — das ganze sieht aber so sehr dem fünften Act eines Trauerspiels ähnlich, daß ich in sehr kurzer Zeit, über unsere Augenblickliche Bestürzung, mit meinen guten Eltern lachen, und recht vom Herzen lachen werde. — Die Vorsicht meint‘s besser mit uns als wir es selbst hoffen. — Alles dieß sage ich aber kein Menschen nicht — den4 der in seinen Hoffnungen betrogene Mensch, ist doch ein erbärmlich’ Wesen – und denke nur auf schwarze Zukunft, und so ist denn auch gar nichts auf was ich nicht in Voraus gefaßt wäre — Nicht wahr, meine guten Eltern, ich bin doch ein passable gescheider[5] Kerl. — .

Unter andern, gratulire ich auf dem 2ten April mein guten Vater und meiner Schwester Franciska[h] — ich will aber mit keiner besonder Sentenz, die ich vieleicht ganz poetisch vorzutragen im Stande wäre, meinen Kopf[6] brechen — hätten die Menschen keinen Kopf sondern nur ein Herz, sie würden vieleicht besser sein. — und gratulire alle Tage gleich — den4 für uns sind sie alle gleich; gleich ist das Handeln verschieden die Wege — der Entzweck[7] ganz gleich. —

Meiner guten lieben Mutter küße ich die Hände tausendmal Bitt‘ um den Segen.

Stepherl

Euer Gnaden können alle Tage c’est à dire[8] Posttage auf Nachricht von mir rechnen. –


[1] Széchenyi aláhúzása hullámos vonallal.

[2] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.

[3] Széchenyi aláhúzása vastag vonallal.

[4] denn helyett

[5] gescheiter

[6] Törölve egy szó.

[7] Endzweck

[8] Francia: azaz.


[a] A következő Széchényi Ferenchez írt leveleket magában foglaló csomag fedőlapján az a felirat olvasható: „Literae C. Stephani Széchényi Patri C. Francisse Széchényi ex Italia, Gallia et Anglia scriptae.” – Széchényi István gróf levelei apjához, Széchényi Ferenc grófhoz, melyeket Itáliából, Franciaországból és Angliából írt. Ugyanitt található Széchenyi későbbi sajátkezű megjegyzése: „Zeilen meines Vaters. Stephan.” – Apám sorai. István.

[b] Napóleon 1815. március 1-jén elhagyta Elba szigetét és Cannes mellett francia földre lépett. Franciaországban Ney marsall, Itáliában Murat nápolyi király azonnal csatlakozott hozzá, sőt ez utóbbi azt is elhatározta, hogy támadást intéz a Közép- és Észak-Itáliában állomásozó osztrák megszálló csapatok ellen. Az egységes Olaszország megteremtésének jelszavával megindított hadjárat március 17-én kezdődött a nápolyi csapatok előre törését azonban Johann Frimont báró, majd Friedrich Bianchi osztrák altábornagyok a Pó folyónál megállították, sőt ellentámadásba mentek át. Széchenyi 1815. március 1-től a Milanóban állomásozó 5. számú huszárezred állományába tartozott, ezért itt jelentkezett szolgálatra, és ebben a huszárezredben vett részt a Murat elleni háborúban.

[c] A levelek nem ismertek.

[d] Ferdinand Bubna von Littiz gróf (1768–1825) altábornagy, a Murat ellen harcoló oszt hadsereg egyik hadtestparancsnoka.

[e] Naplója szerint a lovat 200 aranyért vette. SzIN 1. 771.

[f] Ezek szerint már ekkor foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Angliába utazik.

[g] Olasz város Nápoly közelében. Az említett rablásról másutt nem esik szó.

[h] Április 2. Ferenc és Franciska névnapja, így apjával együtt nővérét is köszönti.