Megkapta február 20-i levelét, a Duna Gőzhajózási Társaság nevében is köszöni neki, hogy olyan határozottan és sikeresen támogatja közhasznú vállalkozásukat.
Noha soha nem kételkedett vállalkozásuk sikerében, abban a pillanatban olyan kedvező fényben látja azt, mint még soha. 13-án indul vissza, a Rajnán Rotterdamon keresztül Mainzig, majd a Dunán Regensburgtól Bécsig fog hajózni.
Ha ideje engedné, akkor nem vonná meg magától azt a szórakozást, hogy Münchenen keresztül utazzon haza. De nem tud, ezért írásban köszöni meg támogatását, és reméli, legközelebb személyesen tud köszönetet mondani.
Kéri, idézze őt jótevői, Löwenstein herceg, Lerchenfeld és Gise báró, valamint Pappenheim gróf emlékezetébe.
London 3ten April 1834[1]
Euer Durchlaucht![a]
Das Schreiben vom 20ten Februar,[b] mit welchem Hochdieselben mich zu beehren geruhten, empfing ich erst vor einigen Tagen. Erlauben Hochdieselben daß ich vor allem andern bitten dürfe “Mich S. M.[2] dem König,[c] mit dem Gefühl des aufrichtigsten Dankes und der tiefsten Ehrerbietung zu Füßen legen zu wollen, sodann aber – im Namen der Österr.[3] Dampfschifffahrts Gesellschaft Euer Durchlaucht danke, daß Hochdieselben, unsere gemeinnützige Unternahme so kräftig und erfolgreich zu unterstützen die Güte hatten.
Obschon ich an dem Gelingen dieser Unternahme, der ich bereits so viel Zeit und meine besten Kräfte weihte, nie zweifelte, so erschien sie mir dennoch nie in so günstigem Lichte, als eben jetzt, nachdem ich mich seit meines Hierseins so zu sagen, mit nichts anderem befaßte, als was auf die Beschiffung und bessere Schiffbarmachung der Donau geradezu abzielte. Meine Abreise von hier ist auf den 13ten dieses festgesetzt,[d] wenn ich über Rotterdam den Rhein bis Maynz aufwärts, sodann aber die Donau von Regensburg nach Wien zu befahren gedenke, theils um durch meine erstere Fahrt meine bisherigen Erfahrungen durch Vergleiche zu erweitern, theils um die Donau, deren größten Theil ich bereits befuhr, auch von Regensburg aus kennen zu lernen.
Wäre meine Zeit, durch so viele wichtige Arbeiten, die mit meinem jetzigen Geschäfte in enger Verbindung sind, nicht so sehr beschränkt, so würde ich mich des Vergnügens nicht berauben können “Meine Rückreise über München einzuschlagen, und sodann erst die Donau von Regensburg bis Wien zu versuchen. — Es kann aber nicht seyn, und somit bleibt mir nichts übrig, als E. D.[4] diesmal bloß durch dieß Schreiben zu danken, welches auch für Hochdero zukünftige Protection das Bitten und Wort seyn soll.
Nächstens hoffe ich, werde ich mein Dankbares Gefühl persönlich an Tag legen können.
Indem ich E. D.4 noch das bitte “Mich in das Andenken meiner Gönner, Fürst Löwenstein,[e] Baron Lerchenfeld,[f] Baron Gize[g] und Graf Pappenheim,[h] mit dem Gefühl aufrichtigster Hochachtung zurückzurufen, nenne ich mich mit tiefster Ehrfurcht[5]
[1] A levél szövege mellett bal oldalon jegyezve.
[2] Seiner Majestät
[3] Österreichischen
[4] Euer Durchlaucht
[5] A levél saját kezű fogalmazványa: MTA KIK Kt K 201/99. 23v–24.
[a] Majláth Béla tévesen József főherceget azonosította a levél címzettjeként, de a tartalomból kiderül, hogy Széchenyi címzettje bajorországi. (József főherceg pedig ekkor éppen Pozsonyban tartózkodott az országgyűlésen.) Ezért a levél címzettje nagy valószínűség szerint Ludwig Oettingen-Wallerstein herceg (1791–1870) bajor belügyminiszter (1832–1837), akivel Széchenyi 1833. decemberben ismerkedett meg. Széchenyi Wallersteint kérte meg, hogy adja át kérvényét (Note) a királynak, aki szerint Széchenyi a legjobb magyar, nincs nála jobb. De részvényeket mégsem vett, ezért nyújtott be Széchenyi kérvényt a belügyminiszter útján, ami már eredményesnek bizonyult. SzIN 4. XII., 437–439.
[b] A levél nem ismert.
[c] I. Lajos (Ludwig Karl August, 1786–1868) bajor király (1825–1848).
[d] Április 12-én indult haza. SzIN 4. 472.
[e] Konstantin zu Löwenstein-Wertheim-Rosenberg herceg(1786–1844) bajor tábornok, Széchenyi régi ismerőse a napóleoni háborúk időszakából.
[f] Maximilian Emanuel von Lerchenfeld (1778–1843) német politikus, bajor pénzügyminiszter (1817–1825, 1833–1834), majd bécsi követ 1842-ig.
[g] Friedrich August Theodor von Gise báró (1783–1860) bajor királyi diplomata, bajor külügyminiszter (1832–1846).
[h] Karl Theodor von Pappenheim gróf (1771–1853) osztrák tábornok, 1809-től a bajor királyi hadsereg tábornoka.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Ludwig Oettingen-Wallerstein hercegnek, London, 1834. április 3. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.