Tekintetes Ur![a] Ha minden időm, figyelmem és tehetségem nem lett vala és nem volna most is honunk szolgálatjának szentelve, ‒ valóban szégyenlem, hogy egyáltalában nem emlékezem ”Lunkányi Directorom a’ Tekintetes Urral Csokonya eladása körül micsoda egyezésekre lépett. Én még azt sem tudom többé ”Van e a’ Tekintetes Urnak valami irása kezeiben. — Midőn illy rövid […]
Tekintetes Ur![a]
Ha minden időm, figyelmem és tehetségem nem lett vala és nem volna most is honunk szolgálatjának szentelve, ‒ valóban szégyenlem, hogy egyáltalában nem emlékezem ”Lunkányi Directorom a’ Tekintetes Urral Csokonya eladása körül micsoda egyezésekre lépett. Én még azt sem tudom többé ”Van e a’ Tekintetes Urnak valami irása kezeiben. — Midőn illy rövid emlékezésem miatt magamat menteni kivánom, arra kérem a’ Tekintetes Urat, küldené meg azon Documentumok mássát, mellyeket Lunkányi Urtol nyert; mert csak akkor fogok itélhetni a’ Tek.[1] Ur praetensióirul.[2]
A’ mi pedig két levelét,[b] mellyet egyszerre nyertem illeti, azok tartalmára most röviden csak annyit felelhetek, hogy nem látom át, miért használ a’ Tekintetes Ur gyalázást Lunkányi ellen, ellenem pedig részint Citatiokat[3] könyveimböl, hiusagom tömjénezése miatt, részint titkon beburkolt fenyegetést, hogy a’ nyilvánosság engem kárhoztatni fog, rossz szagot & & & gerjeszteni.
Nékem a’ Tekintetes Urhoz csak kétszer vala szerencsém, mikor alig váltánk csak annyi szót is. ‒ Lunkányira volt bizva Jószágom eladása,[c] mellyért 1,000000 kész pénznél kevesebbet nem vettem volna. Mont-Lear[d] a’ Tekintetes Ur interventiója[4] után 820,000 igért — NB[5] csak a’ summát, mert ezen summa igéretekor obligatiókrul[6] is szólott — ’s igy az eladásbul semmi sem lön; ’s két Testvérem átvevé jutányos esztendei bérért a’ Jószágot. Hogy igen fényes várakozásim egy comparativ csekély rente viagere[7] olvadtak össze, azt kiki tudja. Ezeket előre bocsátván azzal végzem soraimat, hogy én se nyilvánosság, se pör, se rágalomtul egy cseppet se félek, hanem független létemben azt fogok mindig cselekedni, a’ mit lélekisméretem javal; ha pedig azok, kikkel dolgom van, elhatározásommal nincsenek megelégedve, akkor magam eszközlendem, hogy vagy egy biró, vagy a’ nagy közönség itéljen köztünk. Pesten 1834.[e]
[1] Tekintetes
[2] Latin: követelés.
[3] Latin: idézet.
[4] Latin: közbelépés.
[5] Nota bene, latin: jól jegyezd meg.
[6] Latin: kötelezvény.
[7] Francia: életjáradék
[a] A levél címzettje a másolat mellett baloldalon: Brezecsko Nepomuk János. Személye nem ismert. Lásd még a Lunkányi Jánosnak 1834. június 16-án írt levelet!
[b] A levelek nem ismertek.
[c] A csokonyai birtok eladásáról van szó, amelyet végül két bátyja vett meg tőle évjáradék fejében.
[d] Ismeretlen személy.
[e] A levél keletkezésének idejét Majláth 1834. májusra teszi. A másolati könyvben a levél az Albach Szaniszlónak 1834. május 27-én és a Kesselbauer borkereskedőnek 1834. június 1-jén írt levelek másolatai között található, így vélhetően e két időpont között íródott.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Brezecsko Nepomuk Jánosnak, Pest, 1834. május vége S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.