A levelek átírása az eredeti kéziratról történik, amennyiben az a rendelkezésünkre áll. Ha csak másolatban vagy közlésben maradt ránk Széchenyi levele, akkor azt tekintjük alapszövegnek. Abban az esetben, ha egy levélnél rendelkezünk a fogalmazvánnyal és / vagy a másolati könyvi példánnyal és az elküldött levéllel is, mindig az elküldöttet tekintjük alapszövegnek. Ha egy levélről több fogalmazvány maradt fenn, az időben később keletkezettet vesszük az átírás alapjául.
A levelek átírásánál szöveghűségre törekszünk: nem javítjuk ki és nem jelöljük az előforduló helyesírási és nyelvtani hibákat a Széchenyi által használt egyetlen nyelven sem, csak abban az esetben, ha félreértésre ad okot, teszünk szövegkritikai megjegyzést. Minden egyéb írásjel (vessző, gondolatjel, aláhúzások) esetében is törekszünk azokat úgy közölni, ahogyan a kéziraton is látható, és amennyire a szövegszerkesztő program ezt lehetővé teszi.
A levelekhez kétféle jegyzetapparátus készül: szövegkritikai lábjegyzet, amely a szöveg keletkezését, változásait követi nyomon és tartalmi végjegyzet, amely a levélben felbukkanó adatokat magyarázza. A szövegkritikai jegyzetelés során használt kifejezések nagy részét Bártfai Szabó László és Viszota Gyula levélkiadási munkája során használtakból vettük át, a leveleket nem irodalmi szövegként, hanem történeti forrásként kezeljük.
A leggyakrabban előforduló szövegkritikai jegyzetek:
Széchenyi aláhúzása: amennyiben Széchenyi valamelyik szövegrészt aláhúzással emelte ki; jellemző, hogy többféleképpen húzott alá: egy egyenes, két egyenes, egy vastag, szaggatott, hullámos, pontozott vonallal, az aláhúzott szövegrészt dőlt betűvel szedjük, és az aláhúzás típusát a jegyzetben jelöljük.
Széchenyi pontozása: ha Széchenyi pontozott az eredeti szövegben.
Utólag betoldva: ha a kész szöveg mellé oldalra, felülre vagy alulra írt még szavakat, mondatokat, és jól láthatóan megjelölte a helyet, ahová szánta a szövegrészt, akkor azt beépítjük a jelölt helyre, és a szövegben dőlten szedjük a betoldott szövegrészt.
Hasonlóképpen járunk el abban az esetben, amikor a szövegközben, a sorok fölött szerepel egy-egy szó, vagy tagmondat, és megjelölte a helyét a már leírt mondatban, ezt utólag beszúrva kifejezéssel jelöljük, hogy megkülönböztethető legyen a betoldástól és a szövegben szintén dőlten szedve jelöljük.
Törölve: Széchenyi több esetben eszközölt javításokat a szövegen nyelvhelyességi okokból, vagy átfogalmazott egy mondatot, vagy szórendcserét alkalmazott, ezeket rendszerint áthúzással jelölte. Széchenyi javításaira a ’törölve’ kifejezést használjuk, és jelöljük a betűk / szavak / sorok számát, amelyek javításra kerültek, vagyis nem adjuk meg, mely betű / szó / sor lett áthúzva, csak ennek tényét közöljük. A naplókban található levélfogalmazványok esetében külön jelöljük, hogy a törlést Széchenyi eszközölte a fogalmazvány készítése során vagy pedig Tasner Antal Széchenyi halála után.
Javított szó: ha nem került törlésre egy egész szó, hanem csak egy részét átírta.
Helyett: a nyelvhelyességi hibákat csak akkor jegyzeteljük, ha amiatt a szövegrész félreérthető lenne, vagy nem ismerhető fel egyértelműen a szó. Például a ’denn’ kötőszót gyakran ’den’-nek írta, az idevágó jegyzet: ’denn helyett’
A szövegben előforduló rövidítéseket lábjegyzetben oldjuk fel.
Egy levélben az ismétlődő jegyzetelendő elemek esetében mindig csak az első előforduláskor teszünk szövegkritikai jegyzetet, a következő előfordulásoknál csak a vonatkozó lábjegyzet számát tesszük a szó vagy szövegrész végére jobb felső indexbe.
A keltezetlen leveleknél a keletkezés idejét több esetben csak nagyjából lehetett meghatározni, ha a hónap elején íródott, akkor 1-i dátummal, ha a hónap közepén, 15-i dátummal, ha hó végi, akkor 30-31-i dátummal került rögzítésre.
A német és magyar nyelvű levelek szöveggondozását Czinege Szilvia végzi, a francia levelekét Balázs Péter, az angol levelekét Fónagy Zsófia. A további közreműködők az adott levélnél kerülnek feltüntetésre.