Nagyon tisztelt Hazámfia, Méltóságos Báró![a] Ha bűnös vagyok is, hogy kegyes soraira[b] eddiglen még nem válaszoltam, – hidje el a’ Mélt.[1] Ur, nincs nagyobb tisztelője az Egyesült hazában mint én, édes örömest és büszke érzéssel vallom magam! Nagyságod valóban csudákat vitt végbe, ’s ollyan pályát tört, mellyen most indulni könnyebb leend. Nincs tagadás, hogy Nemzetiség […]
Nagyon tisztelt Hazámfia, Méltóságos Báró![a]
Ha bűnös vagyok is, hogy kegyes soraira[b] eddiglen még nem válaszoltam, – hidje el a’ Mélt.[1] Ur, nincs nagyobb tisztelője az Egyesült hazában mint én, édes örömest és büszke érzéssel vallom magam! Nagyságod valóban csudákat vitt végbe, ’s ollyan pályát tört, mellyen most indulni könnyebb leend. Nincs tagadás, hogy Nemzetiség dolgában, mellynek kezdete ’s vége a’ Nyelv, a’ Kicsinosult, életbe fogadott, megkedveltetett Nyelv, senki annyit ’s olly sikerrel nem tett mint Nagyságod; mert nem kell azt tekinteni: mi van;hanem akt kell tekinteni: minek ’s mennyinekvan elvetve a’ magja!
Nem hiheti a’ Mélt.1 Báró, milly szeretettel, de milly aggodással gondolkoztam sokszor Nagyságodra ’s szárnyai alatt fejledező szinészi Társaságra! Ha valaki, bizony én valék képes felfogni ’s itélni mind azon akadályok ’s nehézségekrül, mellyekkel küzdeni kelle; – – – ’s azokkal vivni, azokat meggyőzni kimondhatatlan disz és érdem! —
Mennyire aggódtam az Egésznek valódibb kifejtése végett – – irtam ama kis próbámat a’ Játékszinrül,[c] mellyet a Mélt.1 Báró tán ismer. — Némi igazságok igen keményen valának mondva, az egész homályos —- félreértve, ’s eddig legalább contrarius effectust[2] szült attul, mellyet vártam. Reméllettem, hogy végkép meg fogja szégyenelni a’ Magyar magát – – ’s minden nehézségek ellenére olly Intézetet állítni fel, mellynek állandósága bizonyos. Félig meddig tenni valamit, nem vala szándékom. Valahára már egy aut aut-ra[3] kivántam szorítni a’ közönséget. Ügyetlenségem elhibáztatta vélem a’ dolgot, de szándékom tiszta volt.
Egyébiránt nincs elhibázva az egész még tán örökre, ’s mind lelkemben mind mindennapi figyelmemben hiven hordom, hogy valyon, mikép lehetne elvégre még is diadalt e részben nyerni. — A’ Tudós Társaság nem tehet sokat; vagy inkább ’Eddigleni csekély fundusával semmit sem tehet —;[d] de itt az Országgyűlése. Ettül lehet reményleni, — ’s mennyire dolgozok naprul napra egy egy lépéssel tovább, azt az idő valahára kifejtendi, minden kétség nélkül.
A’ dolog csak attul függ, hogy el ne oszoljunk, eloszlatni pedig nem fognak, ha az Országgyűlésnek költségei vitelében mi is fogunk részesülni. – – Ez most nem sokára Országgyülésen fog eldöntetni; ’s ha sikerrel, akkor a’ Játékszin iránt is reméllek; mert nékünk csak idő kell, minthogy most eleinte sok más felette fontos tárgyak is vannak, de az idő elhozand mindent magával.
Mélt.1 Báró vegye addig is, legvalódibb tiszteletem jeléül e’ néhány sorokat ’s folytassa Horatius Coclesként[e] dicső pályáját, míg mi segítségére jöhetünk. Rám tarthat számot Nagyságod „ha NB[4] ollyas Intézetrül fog végkép forogni szó, melly többé el nem bomolhat, ’s mellyben az örökség magva feltaláltatik. Üdvözlöm Méltóságodat! Posony Máj 3án 1833
[1] Méltóságos
[2] Latin: ellenkező hatás.
[3] Latin: vagy vagy
[4] Nota bene, latin: jól jegyezd meg.
[a] Berzeviczy Vince báró (1781–1834) a kassai magyar színház igazgató elnöke, a Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagja.
[b] Berzeviczy Vince Széchenyi Istvánnak, 1833. január 12. MTA KIK Kt K 166/133. Berzeviczy egyúttal a Tudós Társaságnak is írt az ügyben. MTA KIK Kt K 166/134. és RAL 142/1833. Közli: Akadémiai Értesítő 1918. 439–441.
[c] Széchenyi István: Magyar játékszinrül. Pest, 1832.
[d] Teleki József az 1833. február 4-én tartott igazgatótanácsi ülésen válaszolt: az alapszabályok nem engedik meg színésztársaságok segélyezését. MTA KIK Kt K 1303., Akadémiai Értesítő 1918. 441.
[e] Publius Horatius Cocles római vitéz a 6. században, aki a Pons Sublicius nevű római hidat védelmezte sikeresen Lars Porsena etruszk király katonái ellen.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Berzeviczy Vincének, Pozsony, 1833. május 3. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit