Galátz[a] Julius 27ikén 1830 Kedves Barátom Már vagy 8 napja hogy ide érkezénk, – ’s nehány nap után, végre a felséges Dunánk kifolasáig a Tengerbe és onnan Constantinápolba indulandunk. Egy fő oka itt Létünknek ’hogy magunkat egy kitsinyt kiheverjük, – ami rám nézve legszükségesebb, – mert vagy 12 nap ota ki lellt a hideg,[b] és […]
Galátz[a] Julius 27ikén 1830
Kedves Barátom
Már vagy 8 napja hogy ide érkezénk, – ’s nehány nap után, végre a felséges Dunánk kifolasáig a Tengerbe és onnan Constantinápolba indulandunk.
Egy fő oka itt Létünknek ’hogy magunkat egy kitsinyt kiheverjük, – ami rám nézve legszükségesebb, – mert vagy 12 nap ota ki lellt a hideg,[b] és annyira elbágyasztot, hogy lábszáraim alig birnak. Ezen bajom meghüléstül, és tele gyomorral való fürdestül támada. Waldstein[c] egészen egésséges, — Beszédes[d] több napoktul fogva tengödik, – de koplalás, és nehány szerek segitségével, ugy latszik, keresztül esett már minden nyavalán. Cselédeim ellenben, mind betegek, – kivált szakátsom és Olasz inasom. Azomban a Baj nem nagy, – és ha fáradsággal, áldozattal is, – semmiért nem adnám, hogy ezen dicső Viz csatornát, át evedztem, melly egy kis jó akarattal,[1] Magyar Honunkat kevés évek után, egy századi felemelkedésre birhatná.
Nem tagadom, sokat szenvedtem – és lehet is képzelni nem kellemes, ”forroságban heverni, a leg nagyobb héségben, millio szunyogok közt, egy szük deszka hajlék alatt, – messze minden segitségtűl, Orvos, és szerek, de még türhető eledel nélkül, – a Duna közepén. Azonban, – szivesen még annyit szenvednék, ha fáradozásink hazánkra nézve, én és minden becsületes Magyar által anyira ohajtott gyümölcsöket érlelnének, – és kereskedésünknek azon szép csatorna meg, nyittatnék, mellyet a Mindenható, ugy látszik, jó kedviben, mi hasznunkra és egyedül mi javunkra huzott, — midön mi azt vagy nem tudjuk, vagy nem akarjuk látni! –
Ezen Tárgy olly nevezetes, mint testi mint lelki előmenetelünk végett, hogy férfias megpenditése1 mindnyájunknak leg szentebb kötelessége. – És errül most csak enyit.
Egy holnapja nem tudunk semit oda hazurol, – és itt még újság sints. Nem képzeli azt senki, ez mitsoda desolalt[2] egy Ország.
Már most ki fárodtam az irásbul, mert olly gyenge vagyok mint a légy, – ’s igy addig is butsut vévén, Constantinapolybul megint irok.
Köszöntse minden ismerösimet leg barátságosabban
Széchenyi István
[1] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[2] Sivár.
[a] Galac, románul Galați, Dunamenti megyeszékhely a mai Románia délkeleti részén.
[b] 1830. júlis 11-én betegedett meg. SzIN 4. 80.
[c] Waldstein-Wartenberg János gróf (1809‒1876) bölcseleti és jogi doktor, műgyűjtő, a Tudós Társaság igazgatótanácsának tagja.
[d] Beszédes József (1787‒1852) mérnök, műszaki író, aki elkísérte Széchenyit al-dunai hajóútjára.