Andrássy György

Amit[a] Tasner iránt mondasz, nem értem. Én is bánom hogy elváltatok,[b] de még jobban — ’s ezt ne vedd rossz néven, hogy Te nötlen, rokonatlan egy szál ember, nem akartad egy Szegény Legénynek Jövendőjét biztositni ~ ki csupa modestiabul, ’s pénzt szerezni ugyetlensége miatt – majd valami gané butzkon végezné éltét – ha mások kerestényi kötelességeknél fogva érette nem gondoskodnának. Tasnernak anyi jo qualitásai vannak hogy azokat fizetni nem lehet, ’s kérdés ki nyer többet az alkuban, ”Tasner Uraban vagy Ura Tasnerban. Kár volt elválniatok ~~ ’s jó volna uj szerződésre lépni. Vagy 3 holnap elött Lunkányinak el olvastam Végakaratomban az ötet illető pontot. Négy nap elött azt irja “Azt is igen köszöni, de azt hitte ”minden beneficiumaiban megmarad, s felesege felében. Er hat mich taxirt de ez meg nem bántott, mert a Szabad Ember[1] gondoskodik magárul, ’s csak a szolga hadja vakon magát Ura Önkényének át. Mache Dir das große Vergnügen die Existenz eines ausgezeichneten Menschen auf eine noble Art zu gründen.

[1] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.

[a] Széchenyi levelének címzettje barátja, Andrássy György (1797‒1872) Gömör–Kishont vármegye főispáni helytartója (1838–1842), Sáros vármegye főispánja (1842–1848). Később királyi főpohárnokmester (1861–1872), és országbíró (1863–1865).

[b] Tasner alkalmazására vonatkozóan lásd a Lunkányinak 1833. július 30-án, augusztus 19-én és 25-én, valamint Tasner Antalnak 1833. július 22-én és 30-án, továbbá augusztus 23-án írt leveleket!

Ajánlott hivatkozás:

Széchenyi István Andrássy Györgynek, Orsova, 1833. augusztus 29. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.