Az igazi barát[a] akkor nem hallgathat, midőn barátjának becsülete, jó neve ’s így jövendő nyugalma bármilly távulrul is, forog veszélyben. Haragudj rám, gyűlölj – türendem; de szólni fogok még egyszer, ’s illy dolgok körül életemben Véled tán legutolszor. Pozsonyban minden tűhegyre van állítva, ámbár soha illy kedvező körülmények közt[1] mi Magyarok még nem valánk. Az […]
Az igazi barát[a] akkor nem hallgathat, midőn barátjának becsülete, jó neve ’s így jövendő nyugalma bármilly távulrul is, forog veszélyben. Haragudj rám, gyűlölj – türendem; de szólni fogok még egyszer, ’s illy dolgok körül életemben Véled tán legutolszor.
Pozsonyban minden tűhegyre van állítva, ámbár soha illy kedvező körülmények közt[1] mi Magyarok még nem valánk. Az Expropriatio,[2] a’ híd, a’ színház mennyire fog hatni nemzetünk kifejlődésére, ugy látod mint én, de alkalmasint mind bukik, ha néhány lelkes ember azt nem pártolja most. – Te követ voltál[b] — Te a’ hidat eddig-elé velem vitted —[c] Minden szem, higy régi ’s tán nem legrosszabb barátodnak, rád van függesztve. Tőled többet kiván a’ közönség mint másoktul, mert többet is bír vállad — ’s midőn háladattal említi sok és sikeres fáradozásidat, velem együtt ezt mondja ”Kár illy[3] embernek most3 a’ centrumban nem lennie” – kár ollyasok körül az utolsó csatát nekie kivívni nem akarni, mellyekért annyit fáradott — kár ollyasokat ezen elhatározó pillanatokban nem pártolnia, mellyeknek mindig őszinte bajnoka volt.” – Kedvetlen árnyékot vet rád; de tudom ezekre ezt válaszolod ’Justum ac tenacem[4] ’sat’[5] ’S így illy argumentumokkal felhagyok. De most arra kérlek, tekints őszintén lelkednek legbelsejébe, valljon nincs e valami szálka benne, mellyet olly férfiunak mint Te tűrnie nem kellene! Te dolgaid körül Andrássy György legelső ponton áll. Pozsonyban tán volna ollyan ki így szólna ’lm Andrásyt is felcitalta Széchenyi, ’s ez farkához tartozik (O’Conell and his tail)’[d] Illyes fáj és iszonyu lelki erő ’s hazafiság kell elbirására. De Benned jobb barátid szeretik feltenni e’ lelki erőt, e’ hazafiság ideálját, ezen nemes abnegatiot.[6]
Sérteni fog tán ezen állítmányom. De ne csald meg ön magad! Lesznek idők, hol Téged is mint mindenkit elhagyandnak az ifjuságnak örömei. Földi remény eloszlik, a’ jelen hamuszínü, ’s csak a’ Mult terjesztheti jóltevő sugárjait éltünkre. Néked, tisztelt Barátom, recollectióid[7] édesek lesznek, mert mint becsületes ember jártad ’s járod pályádat. De gondold meg, nem leszen e’ kebledben azon gondolat örökké sértő tövis, hogy miattad se vasút, se híd, se színház nem létesülhetett – hogy 8 napot nem tudtál áldozni, ’s rajtad mult, ’s Te el nem jötted okozá a’ csata vesztét!
Kérlek ne mystificáld Magad illy közhelyü sententiákkal ”Nálam nélkül is kivívjátok” — ”Mit tehetek én?” ’sat ’s adj hitelt szavamnak ”Én mint becsületes ember azt hiszem, Te körülötted forog e’ tárgyak körül az Igen és Nem.
Mi természetesb, mint azt mondani kinek kinek a’ szám nélküli hiábavalóink közt ”Miért menjek én, ha A. nem megy Pozsonyba. Ő 4 évig dolgozott a’ hídban, ’s így ha nem dolgozik benne többé, oka csak az, hogy vagy nem szükség többé, vagy nincs reménység, vagy megbánta. Ha ő nem mozog vasutak miatt, mit fáradjunk mi? — ’s azon hiábavaló szinházat minek pártoljuk mi? ha ő, ki mind ezek körül olly fáradhatlan, nem akar részt venni benne.
Többet nem szólok. Hanem hogy valaha megbánod, ha most magunkra hagyhatnál, azt hidd el, ’s győzd meg, ha lehet, olly sokszor tapasztalt fejességedet, melly — ne vedd rosz néven — sokszor lelki gyengeségnek jele; ’s mutass inkább az által charactert, hogy Te nem csak kezdeni, de végezni is tudsz, ’s nem vagy képes barátidat a’ legnagyobb szükségben sárban hagyni.
Én néhány pillanat alatt ismét Pozsonyba megyek.[e] Ha senki, én megállok a’ gáton, ’s bár segítve, bár elhagyva hűn teljesítem kötelességemet honomhoz, nemzetemhez.
Élj boldogul ’s nyugodt lélekkel. Én minden esetre tisztelni sőt csudálni foglak, ha most őszinte szavamra nem hallgatsz is — mert én annyi erővel nem birnék; — de érzem, minden magasb sympathia, melly eddig-elé kötött Hozzád, felette gyengülni, tán enyészni fog. Pest Mart. 21, 1836. igaz barátod Széchenyi. —
Hitvesének[f] jelentse kérem, leg szivesb üdvözletemet,[g] ’s Ön is tartson emlékezetében. Széchenyi Crescence.
[1] Utólag beszúrva.
[2] Latin: kisajátítás.
[3] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[4] Latin, Horatiustól származó idézet: Justum et tenacem propositi virum – igaz és szándékában állhatatos férfiút.
[5] satöbbi
[6] Latin: áldozat.
[7] Latin: elvonulás.
[a] A levél címzettje: Andrássy György (1797‒1872) Széchenyi barátja. Gömör–Kishont vármegye főispáni helytartója (1838–1842), Sáros vármegye főispánja (1842–1848). Később királyi főpohárnokmester (1861–1872), és országbíró (1863–1865).
[b] Andrássy Torna vármegye követeként érkezett 1832-ben az országgyűlésre, ahogyan a megelőző diétákra is.
[c] Széchenyi arra utal, hogy a híd ügyét ketten együtt kezdték el, és képviselték. Erre irányult 1832 őszi közös angliai tanulmányútjuk, amelynek eredményeként közreadták a Hídjelentést.
[d] Daniel O’Connell (1775–1847) ír ügyvéd, politikai vezető, a katolikus emancipáció szószólója. Parlamenti pártját O’Connell’s tail (O’Connell farka) néven emlegették.
[e] Másnap indult Pozsonyba. SzIN 4. 647.
[f] Felesége Franziska zu Königsegg-Aulendorf grófnő (1814–1871) volt, akivel 1834-ben házasodtak össze.
[g] 1835. november 18-án született meg gyermekük Dénes, Andrássy emiatt is maradt távol hónapokig az országgyűléstől, ami miatt Széchenyi neheztelt rá. Lásd például a Tasner Antalnak 1836. március folyamán írt levelekben!
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Andrássy Györgynek, Pest, 1836. március 21. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.