Kedves Jobbágyim![a] Az okos ember semmitül sem retteg, mert földi létéhez, kapcsolt lehető veszedelmit s nyomorúságit és bizonyos halandóságát isméri, előrelátja, — s igy az elkerülendhető rossznak gátot vet, a sorsnak azon csapásit pedig, melyeknek eleit venni nem képes, férfiui elszánással tűri. Azonban jóllehet a bátor ember, ki a legrémitőbb bizonyossal is szembe szállni mer, […]
Kedves Jobbágyim![a]
Az okos ember semmitül sem retteg, mert földi létéhez, kapcsolt lehető veszedelmit s nyomorúságit és bizonyos halandóságát isméri, előrelátja, — s igy az elkerülendhető rossznak gátot vet, a sorsnak azon csapásit pedig, melyeknek eleit venni nem képes, férfiui elszánással tűri. Azonban jóllehet a bátor ember, ki a legrémitőbb bizonyossal is szembe szállni mer, sokszor valami nem ismért bizonytalan előtt — mely semmi egyéb, mint képzeletének ivadéka — gyáván gyengűl el, s félénk és esztelen viselete által magát a gyermekek, sőt sokszor az oktalan állatok sorába állítja.
S im ezen igazság — melyet a legrégibb tapasztalás minden kétségen túl tesz — birt engem arra, hogy Tinektek, hiv Fiaim, minden himezés és öncsalás nélkül — mely a Magyarhoz nem illik — őszintén kinyilatkoztassam, hogy Hazánkat egy nagy veszély — melyrűl már Ti is egyet s mást tán hallottatok — nemcsak fenyegeti, hanem annak némi részét már siralmasan sújtja is. Egy ragadó döghalálos nyavalya ez, melynek fulánkját kitanulni, s azt bizonyos sikerrel ártatlanítni emberi ész még e korig nem tudá.
Ezen betegség — melynek eddigiem neve Cholera Morbus – – Ázsiábúl vevé eredetét, s miután a roppant Orosz s aztán Lengyel Birodalomban dühösköde, úgy látszik, Dél és Nyugat felé veszi útját, s Hazánkban is a Tiszán túli Részeken már itt ott mutatkozván, meglehet, a mi csendes vidékünkbe is beüt.
Ugyanezért: mivel nem bizonyos — ámbár remélni szabad — hogy a Kormánynak ezen veszedelmet gátló atyáskodó Rendelései elejét vehetik-e a naponkint terjedő nyavalyának.
Földes Úri kötelességemnek tartám ily súlyos körülállások közt egyenesen s minden visszatartás nélkül Hozzátok szólni.
A Könnyelműek nagy száma — kik csak márúl holnapra gondolkoznak — semmibe sem veszik ezen most fenyegető veszélyt — midőn a Félénkek még nagyobb serege azt hiszi „vége a Világnak, s mindenkinek halnia kell.” — Az Igazság pedig ezen előhozottaknak egyik végén sem áll, hanem a közepén. A veszély ugyan is tagadhatatlanul nagy — de más részrűl az is igaz, hogy a mely tartományokban a Cholera leginkább dühösködött, csak minden harminczadik ember lett áldozatja. Igaz az is: hogy mértékletesség és okos magára való vigyázás által szinte mindenki bizonyosan elkerülheti e nyavalyát. Az eddigi tapasztalás nyilván azt mutatja, hogy a rendetlenül s mértékletlenűl élő, nemkülönben a nyúlszivű – félénk – s testét tisztátlanúl tartó legveszedelmesben ki van téve ezen nyavalya ragályjának.
S ekkép, hiv Jobbágyim, midőn ily veszélyek közt Hazánkban — és a mennyire hazafiui kötelességim engedik — Jószágimon szándékozom maradni, s veletek élni és halni is — arra kérlek és intlek Benneteket: Éljetek józanon s mértékletesen. —
Az Isteni gondviselés kedvező terméssel áldott meg ez idén, s ekkép takarékos gazdálkodással a bizonytalan Jövendőt is bevárhatjátok – minthogy én, minden jó akaratom mellett is, annyi tehernek viselője — melyet kivűlem senki nem ismérhet — korántsem volnék tán képes mind azokon segítni, kik e körülállásokat nem ismervén könnyelmüleg vennék a dolgot, s a legnagyobb takarékossággal nem élnének vagyonikkal.
Tartsátok lakhelyeiteket s ruháitokat lehető legnagyobb tisztaságban — mert semmire sem ragad oly könnyen az említett nyavalya mérge mint szennyes rongyokra; — kerüljetek lehetőleg minden ember sokadalmat s gyanús házakat — ha vagy vásár vagy egyéb foglalatosságtok nem kivánja, szíjátok inkább tiszta falusi levegőtöket, s a mindenható Istenben bízván tartsatok rendet, folytassátok vig kedvvel munkáitokat, s engedelmeskedjetek elöljáróitoknak.
Én pedig fogok atyai kötelességem szerint — a mennyire tehetségemben lesz Rólatok gondoskodni, s Isten után remélem jó sikerrel — de ha az Egek Ura máskép rendeli, a veszélyben Veletek hiven osztozni. S addig is míg további rendelésimet Veletek, hiv Fiaim, Elöljáróitok által közölni fogom, magamat fiui hajlandóságtokba ajánlom.
Gróf Széchenyi István.
Költ Czenken, julius 24-dikén 1831.
[a] A levélen kívül Széchenyi a koleráról szóló tájékoztató nyomtatványt (Tudósítás a’ keletindiai choleráról) is oszttatott jobbágyai között.