image-default-image
Címzett A cenki jobbágyok
Írás Helye Cenk
Dátum 1831. július 24.
Nyelv magyar
Címke kolera
Őrzés Helye MTA KIK Kt 540.341
Közlés Helye Hasznos mulatságok 1831. szeptember 3. 149–152., Majláth 1. 189–191., Barta 1959. 155–157., SzIVM 1. 386–387., Kovács–Körmendy–Mázi–Oplatka 118–119.
Minősítés Nyomtatásban
Tartalmi Kivonat

Kedves Jobbágyim![a] Az okos ember semmitül sem retteg, mert földi létéhez, kapcsolt lehető veszedelmit s nyomorúságit és bizonyos halandóságát isméri, előrelátja, — s igy az elkerülendhető rossznak gátot vet, a sorsnak azon csapásit pedig, melyeknek eleit venni nem képes, férfiui elszánással tűri. Azonban jóllehet a bátor ember, ki a legrémitőbb bizonyossal is szembe szállni mer, […]

A cenki jobbágyok

Kedves Jobbágyim![a]

Az okos ember semmitül sem retteg, mert földi létéhez, kapcsolt lehető veszedelmit s nyomorúságit és bizonyos halandóságát isméri, előrelátja, — s igy az elkerülendhető rossznak gátot vet, a sorsnak azon csapásit pedig, melyeknek eleit venni nem képes, férfiui elszánással tűri. Azonban jóllehet a bátor ember, ki a legrémitőbb bizonyossal is szembe szállni mer, sokszor valami nem ismért bizonytalan előtt — mely semmi egyéb, mint képzeletének ivadéka — gyáván gyengűl el, s félénk és esztelen viselete által magát a gyermekek, sőt sokszor az oktalan állatok sorába állítja.

S im ezen igazság — melyet a legrégibb tapasztalás minden kétségen túl tesz — birt engem arra, hogy Tinektek, hiv Fiaim, minden himezés és öncsalás nélkül — mely a Magyarhoz nem illik — őszintén kinyilatkoztassam, hogy Hazánkat egy nagy veszély — melyrűl már Ti is egyet s mást tán hallottatok — nemcsak fenyegeti, hanem annak némi részét már siralmasan sújtja is. Egy ragadó döghalálos nyavalya ez, melynek fulánkját kitanulni, s azt bizonyos sikerrel ártatlanítni emberi ész még e korig nem tudá.

Ezen betegség — melynek eddigiem neve Cholera Morbus – – Ázsiábúl vevé eredetét, s miután a roppant Orosz s aztán Lengyel Birodalomban dühösköde, úgy látszik, Dél és Nyugat felé veszi útját, s Hazánkban is a Tiszán túli Részeken már itt ott mutatkozván, meglehet, a mi csendes vidékünkbe is beüt.

Ugyanezért: mivel nem bizonyos — ámbár remélni szabad — hogy a Kormánynak ezen veszedelmet gátló atyáskodó Rendelései elejét vehetik-e a naponkint terjedő nyavalyának.

Földes Úri kötelességemnek tartám ily súlyos körülállások közt egyenesen s minden visszatartás nélkül Hozzátok szólni.

A Könnyelműek nagy száma — kik csak márúl holnapra gondolkoznak — semmibe sem veszik ezen most fenyegető veszélyt — midőn a Félénkek még nagyobb serege azt hiszi „vége a Világnak, s mindenkinek halnia kell.” — Az Igazság pedig ezen előhozottaknak egyik végén sem áll, hanem a közepén. A veszély ugyan is tagadhatatlanul nagy — de más részrűl az is igaz, hogy a mely tartományokban a Cholera leginkább dühösködött, csak minden harminczadik ember lett áldozatja. Igaz az is: hogy mértékletesség és okos magára való vigyázás által szinte mindenki bizonyosan elkerülheti e nyavalyát. Az eddigi tapasztalás nyilván azt mutatja, hogy a rendetlenül s mértékletlenűl élő, nemkülönben a nyúlszivű – félénk – s testét tisztátlanúl tartó legveszedelmesben ki van téve ezen nyavalya ragályjának.

S ekkép, hiv Jobbágyim, midőn ily veszélyek közt Hazánkban — és a mennyire hazafiui kötelességim engedik — Jószágimon szándékozom maradni, s veletek élni és halni is — arra kérlek és intlek Benneteket: Éljetek józanon s mértékletesen. —

Az Isteni gondviselés kedvező terméssel áldott meg ez idén, s ekkép takarékos gazdálkodással a bizonytalan Jövendőt is bevárhatjátok – minthogy én, minden jó akaratom mellett is, annyi tehernek viselője — melyet kivűlem senki nem ismérhet — korántsem volnék tán képes mind azokon segítni, kik e körülállásokat nem ismervén könnyelmüleg vennék a dolgot, s a legnagyobb takarékossággal nem élnének vagyonikkal.

Tartsátok lakhelyeiteket s ruháitokat lehető legnagyobb tisztaságban — mert semmire sem ragad oly könnyen az említett nyavalya mérge mint szennyes rongyokra; — kerüljetek lehetőleg minden ember sokadalmat s gyanús házakat — ha vagy vásár vagy egyéb foglalatosságtok nem kivánja, szíjátok inkább tiszta falusi levegőtöket, s a mindenható Istenben bízván tartsatok rendet, folytassátok vig kedvvel munkáitokat, s engedelmeskedjetek elöljáróitoknak.

Én pedig fogok atyai kötelességem szerint — a mennyire tehetségemben lesz Rólatok gondoskodni, s Isten után remélem jó sikerrel — de ha az Egek Ura máskép rendeli, a veszélyben Veletek hiven osztozni. S addig is míg további rendelésimet Veletek, hiv Fiaim, Elöljáróitok által közölni fogom, magamat fiui hajlandóságtokba ajánlom.

Gróf Széchenyi István.

Költ Czenken, julius 24-dikén 1831.


[a] A levélen kívül Széchenyi a koleráról szóló tájékoztató nyomtatványt (Tudósítás a’ keletindiai choleráról) is oszttatott jobbágyai között.