Tisztelt Barátom![a] Mult Februárban Szigeten irt Levelét tegnap vettem kezemhez,[b] és azért igen, de igen nagyon köszönök. — Ámbár nem tudom még, kinek köszönöm, ezen jótévő figyelmeztetést — mert nem emlékezek bizonyosan az Észrevételek Irójára — azért nemcsak ebben az esztendőben de a’ multakban sem kaptam szebb, jóltévőbb, habár keserű ajándékot is, mint az ’érintett […]
Tisztelt Barátom![a] Mult Februárban Szigeten irt Levelét tegnap vettem kezemhez,[b] és azért igen, de igen nagyon köszönök. — Ámbár nem tudom még, kinek köszönöm, ezen jótévő figyelmeztetést — mert nem emlékezek bizonyosan az Észrevételek Irójára — azért nemcsak ebben az esztendőben de a’ multakban sem kaptam szebb, jóltévőbb, habár keserű ajándékot is, mint az ’érintett levél.
Heveskedni azonban nem fogok. Audiatur et altera pars.[1] — Csokonyai Urodalom ezelőtt csak 10 esztendővel legnagyobb rendetlenségben vala; a’ Jobbágyok jobbadán henyélő pásztorok. A’ rendre szorítás nem tetszik, panaszt szül, és számosan jobban szeretnének az erdőkben sertések után bujkálni, mintsem uj irtásokban az uraságnak de magoknak is szántani Etc. Etc. Azon vármegye Tiszt, kit említni méltóztatik, igazat mondott volna, ha a 60 ezer ft.[2] Competentia helyett 30 ezret mondott volna, mert ez azon jövedelem, mellyet egy 68 ezer hold kiterjedésű föld után kívánok, ’s a’ mi ezen felül van, abbul jut a’ Tiszteknek percent. — Néhány esztendő előtt valami jó Barátom éppen illyféle észrevételt tett, ugyan csak egy Csokonyai embernek beszélgetése után. Én a’ dolgot az akkori Vice Ispány Somssich Pongrácz[c] által barátságosan megvizsgáltattam, és mi jött ki belőle, hogy az igen jó de kóborló Fraternek igazi panaszra oka nem volt.
Ezt futólag mondom, és nem mint megerősítését annak, hogy minden rendben van. Nem, nem; mert bizonyosan elég ok van panaszra, ’s meg is fogom vizsgálni. A’ legfőbb hiba az, hogy annyi esztendők óta nem voltam ott. De valyon hát miért nem voltam? büszke érzéssel felelek rá ”Mert nem vagyok Csokonyáé hanem Magyarországé, ’s egy becsületes ember sem vetheti szememre, hogy időmet fecsérlem, ’s nem teszem azt, a’ mit állásom szorosan kiván. Az idén mindazáltal bizonyosan elmegyek Somogyba, ámbár innen se merek elmenni, mert itt is sok mindjárt haza-árulónak állít, ha legsürgetőbb dolgaim miatt csak nehány napra távozok is.
Bánom, nem nevezte egyenesen magát, hogy előbb tisztelhettem volna egy igaz Barátomat. Kérem, irjon ezentul is, hogy menthessem vagy javíthassam magamat.[d] Szebb ajándékot annál senki nem adhat, — ’s én üdvözlöm azon Hazát, mellyben hazafi hazafinak becsületére, hirére, lelkiismeretére felvigyáz.
Jóvoltába, barátságába ajánlom magamat
Széchenyi István[3]
Pozson Martius 9ikén 1833
[1] Latin: Hallgattassék meg a másik fél is.
[2] forint
[3] Csak az aláírás saját kezű, a levelet Ludovich István írta.
[a] A borítékon lévő címzés: Tekintetes N. N. Urnak a’ Hitelre tett Észrevétel, és a’ Világhoz adott s’ közre is bocsájtatott Toldalék Irója igaz Barátomnak Posonban. Az említett két mű (Észrevétel a’ Hitelre, mellyet irt Gróf Széchényi Istvány; A’ Világhoz, mellyet írt a’ Czenki Nap Nagy fia: Toldalék) írója Gózon Dániel (1779k.–1862), volt császári királyi főhadnagy, aki mindkét írásában elismerően nyilatkozott Széchenyi műveiről. A címzett személyéhez lásd még: Észrevétel a’ Hitelre, mellyet irt Gróf Széchényi Istvány. S. a. r.: Bátori Anna. In: Jólét és erény. Hagyományfrissítés 2. Budapest, 2014. 165.
[b] Gózon Dániel Széchenyi Istvánnak, 1833. február 20. MTA KIK Kt K 204/140.
[c] Somssich Pongrác (1788‒1849) 1824-től Somogy vármegye alispánja, 1830-tól alnádor, 1833-tól királyi személynök, 1836-tól Baranya vármegye főispánja.
[d] Gózon a következő hónapokban több levelet is írt Széchenyinek annak érdekében, hogy elnyerje a gróf pártfogását.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Gózon Dánielnek, Pozsony, 1833. március 9. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit