Édes Pigaim[a] Szinte mindenki kinek Magyar Ország tágos mezzein, valami bajja van, hozzám folyamodik és magában azt mondja (azt gondolván hogy csak egyedül Ö járult és járulhatott hozzám) ’Mi az Széchenyinek, ha nékem 1000 fr[1] ajándékoz, esztendőnként 100 fr. ád s. a. t. És igy miolta elváltunk egymástul, minden esztendőben több volt kiadásom mint jövedelmem, […]
Édes Pigaim[a]
Szinte mindenki kinek Magyar Ország tágos mezzein, valami bajja van, hozzám folyamodik és magában azt mondja (azt gondolván hogy csak egyedül Ö járult és járulhatott hozzám) ’Mi az Széchenyinek, ha nékem 1000 fr[1] ajándékoz, esztendőnként 100 fr. ád s. a. t. És igy miolta elváltunk egymástul, minden esztendőben több volt kiadásom mint jövedelmem, ámbár csak gondolja, dietátul fogva 472,300 fr pengőben megtagadtam, amit documentaliter meg tudok mutatni, mert curiositás miatt, minden[2] efféle Leveleket s’ irományokat eltettem. Nincs nap, mellyben levi et diametrali calculo, ne vergődne hozzám 5, 6, kérés.
Mind azon csekély kezdeteket, mellyeket hazánk előmenetelére állitánk fel itt ezen középpontban, jobbára én apolgatom, s’ ha nem tenném, kisdedségek, gyengeségek miatt megint elbomlanának. Vannak is dicsérőim s’ kivált ollyasok, kik rám szorúltak, s’ megint igy okoskodnak „mert Széchenyi már annyit tett, téhát még ezt is teheti” Vagy más szavakkal ’Az 1000 fr.1 birtokú már 500 fr.1 adott magáébúl, és igy adhat, sött igazságos hogy adjon még 500ot.
Illy helyheztetésben – mert lágy szivűleg nem akarom hogy hazafiui intézeteink elbomoljanak, kettőre szántam el magamat. ’Először,[3] 25,000 birkáim mellett oly egyszerűn és takarékosan élni mintha csak 3000 volna – Másodszor,3 Minden Magányostul visza vonni magamat, s’ minden Erömet – melly eldiribolás által könyen semmivé válna, – csak az Egészre és közjóra egyesítni. A mi az elsőt illeti, leg nagyobb ellenségem se mondhatja, hogy egy forintot dobnék is ki, ok nélkül vagy fényűzésre, – A mi a másodikat ’sajnosan esik igen sokszor, hogy gyámolitás nélkül el kell tölem küldeni a szerencsétlent, és a legszebb érzésekrül lemondani. De rothadó honnunkon, nem a lágy szivű, akár melly alacson helyhezetben legyen is, de csak a lelki erős segithet.
Igy állanak a dolgok; s’ azért küldöm rajzokat, hogy Ön (Es wird das Ön so gebraucht, wie das Sie) tudja melly férfias fordulás ment azomban rajtam végbe, és Ön lássa, milly meggondolással teszem cselekedetimet mert a hogy mindenben, igy itten is van kivétel, és azon felül olly jól esik szivemnek ’régi barátomnak Pigai Antalnak, kezet nyujtani mikor rászorult, hogy respublicanus érzéseim elhalgatnak, és én kérését édes örömöst tellyesitem. Házam, semmi tekintetbe nincs, mert a Czenki barlangot csak ritkán lakom, egyébaránt nedves, nem Önek való. S’ igy a naptul fogva midön Szirmaitul elváll, akit igen sajnálok mert a sors arra kényszerité, hogy nem annyira a hazáért mint rokonbeliért kéntelen a leg nagyobb áldozatokat tenni — 100 fr. pengőben fogok kezeihez szolgáltatni, azzal a feltétellel mindazonát, hogy ha valamelly elöre nem látható eset által szüksége rá nem volna, megint irná meg, és hagyná kezemben; én ellenben azt igérem, hogy sem hasamra, sem egyébb kellemeimre de bizonyosan közjora fogom forditni; és igy inkább Ön részesül a hazánk disze előmozdításában mint én, mert a 100 fr. Önek van elszánva.
Várom levelét, és képzeletemben vele kezet fogván maradok régi barátja
Széchenyi[4]
Pest Május ikén 1829[b]
[1] forint
[2] Utólag beszúrva.
[3] Széchenyi aláhúzása hullámos vonallal.
[4] Saját kezű másolat.
[a] Pigay Antal Széchényi Ferenc volt titkára, Széchenyi István gazdatisztje.
[b] A másolati könyvben csak hónapra pontos a keltezés, a levél 1829. május 13. után íródott, mert Széchenyi a másolat mellé írta, hogy válasz Pigai Antal 1829. május 13-i levelére. Majláth Béla május 21-i dátummal közli, de nem indokolja, miért.