Tisztelt Fő Strázsamester Ur[a] Bizony mondom, mióta Tacitusnak[b] némi darabjait magyar nyelven olvastam,[c] – a’ min annak idejében kimondhatlanul örültem — alig esett azóta lelkemnek valami olly jól, mind Peschierábul[d] October 9ikén hozzám utasított levele.[e] Török és Oláh országbul — melly utolsó már inkább muszka — visszatérvén, itt találtak rám e kellemes sorok, hol fogva […]
Tisztelt Fő Strázsamester Ur[a]
Bizony mondom, mióta Tacitusnak[b] némi darabjait magyar nyelven olvastam,[c] – a’ min annak idejében kimondhatlanul örültem — alig esett azóta lelkemnek valami olly jól, mind Peschierábul[d] October 9ikén hozzám utasított levele.[e]
Török és Oláh országbul — melly utolsó már inkább muszka — visszatérvén, itt találtak rám e kellemes sorok, hol fogva vagyok, de hol magam rakta lánczaim nem nyomnak; mert tán azok is fogják Magyarországnak szabadabb kereskedése és azzal olly szorosan egybefüggő[1] nagyobb felvilágosodás kifejlését egy kissé elősegítni
Dolgoim annyiak, hogy szinte semmire sem marad időm. ’S ezért ne vegye rossz néven, ha saját vágyaimnak nem engedvén, nem olly részletesen válaszolok levelére, mint a’ kérdésben levő tárgy némi kivilágosítására szükséges lenne.
A’ gőzhajói vállalat, társaságé; és abba a’ kormánynak más befolyása nincs, mint hogy abban az ifjabb királytul fogva, minisztereken keresztűl, a tanácsosokig részvények által részt vesz, és ekkép a’ Társaságot, mellynek ugy szólván privat tagja a’ kormány, honszeretetbül és Cicero[f] pro domo sua[2] minden módon elősegíti. ’S ugyan is engem biztosának kinevezvén közbenjárásomnál fogva útakat csináltat, Angliábul hozat erőmüveket, sziklákat hányat ki a’ víz medrébül nagy generositással a’ felemelt só árábul.
A Társaság dolga jól mutatkozott, és saját itéletem szerint szép nyereségre[3] is fejledezhetik idővel, a’ mi illy vállalatoknál ”feltétel, melly nélkül nem.” Az idei szárazság azonban, melly mint mondják csak minden félszázadi, annyira megcsökkenté a’ Társaság dolgait, mellynek három hajói folyvást zátonyokon ültek, a’ helyett hogy kerestek volna, hogy mindent fontolóra vévén – és ezt kérem szorosan magunk közt tartva – a’ Társaság fenmaradása nem hihetőbb mint annak meginti elbomlása, ha t. i.[4] a’ kormány leg hathatósb módokkal a’ Társaság közvetlen fentartásához nem járul; ’s csak eleinte; mert ápolgassa ő azt csak néhany évig, mig felerősödni bír, ’s fennáll az azontul minden külgyámol nélkül biztosan.
Már ennek megnyerése a’ kormánytul hihető ugyan, mert a’ szárazság, mellyet jól használtunk, czéljai elérésére abban az arányban volt jótevő, mint a’ millyen káros vala viszont a’ Társaság előmenetelére; hihető tehát, mondom, hogy fog körülte tenni valamit, de nem bizonyos.
’S most legyen szabad legőszintébb egyeneséggel szólnom.
Én a’ pénzt csak annyiba becsülöm, mennyiben erkölcsi hasznost lehet végkép azzal elérni, a’ pénzest pedig soha se tudom becsülni pénzének több vagy kevesebb arányában, de csak abban, millyben több vagy kevesebbé nemes czélokra fordítja tehetségét.
Ezt előre bocsátván megvallom, hogy a’ Társalkodó 78ik számába iktatott ha lehet mondani, felhívásnál fogva,[g] azokra szándékoztam hatni, kiknek 30–40,000 mérő évenkénti gabnájok, 3–400 mázsa évenkénti gyapjujok, szóval mindenük váltig van, csak lelkük nincs elég, és kik országunk előmenetének1 kifejtése körül semmiben, vagy csak némiekben, ’s azokban is felig meddig vettek részt.
Öröm-csudálkozva olvastam tehát olly hazafinak velünk részesülni akaró nagylelkü ajánlását, kinek lelki kincsei közt bizonyosan nem legfőbb tulajdon a’ pénz, hazánk olly számos heréinek egyedüli java!
De igaz marad mindig ”Ki híven él a’ honért, nem tud az annak nem segítni tehetsége szerint mindenben, „és azért Társaságunk, de kivált a’ közjó és köz hazánk nevében őszinte hálával veszem melegkeblü kézfogását.
De viszont kötelességemnek tartom — noha 500 fr.[5] nem sok de még is csak valami — Önt egyenes lelküséggel arra figyelmeztetni, hogy legelsőben is, mint fentebb mondám, az egész ügy még el is bukhatik, ’s így egészen füstbe is mehetnének a részvények; továbbá, hogy pénz e’ pillanatban a’ tárgy fentartása végett[6] sürgetőn nem szükséges, és elvégre hogy Bécsbe felmenetemkor, hová ha a’ rossz idők beállnak, tüstént felrándulandok, rögtön el lesz határozva, erős vagy gyenge alapon, hihetőséggel vagy hihetőségtelen fog e ezentul a’ Társaság Létezni. ’S én ezt Önnek tüstént megirnám.
Jó lélekkel járult Ön honosához ’s bizodalommal; ’s mint vérrokona én is csak annyit kivántam tenni, őszintén esedező ”becsületes szándékomat ne értené félre. Mert valóban soha nem tudnám magamnak megbocsátni, ha a’ Társalkodoba iktatott szapora soraim Baritzot lopnák meg, midőn azoknak erszényeire voltak azok irva, kiket a’ haza számára egy kissé kirabolni (!) tán nem volna éppen halálos bűn.
Szerencséltessen néhány sorokkal csak Pestre küldendőkkel, ’s tartsa meg magát jó erőben nékünk, hazánknak. Rokonkeblü hű szolgája Széchenyi Ist.[7]
Suppaneki[h] vesztegház, October 26, 1834.[8]
[1] Javított szó.
[2] Latin: a saját háza érdekében, vagyis saját magáért. Cicero egyik beszédének részlete.
[3] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[4] tudni illik
[5] forint
[6] Törölve egy szó.
[7] István
[8] A levél saját kezű fogalmazványa: MTA KIK Kt K 201/100. 30–33.
[a] Baricz (Baritz) György (1779–1840) mérnökkari császári királyi alezredes, szolgált Raguzában, Eszéken, Peschierában és Zárában. 1832-ben lett a Magyar Tudós Társaság levelező tagja.
[b] Publius Cornelius Tacitus (56 k.–120 k.) római történetíró és politikus.
[c] Cornelius Tacitus munkái. 1. kötet. Fordította: Baricz György. Bécs, 1822.
[d] Peschiera erődítmény a Lombard-Velencei Királyságban, a Garda-tó déli partján, annak az észak-itáliai osztrák erődrendszernek a része, amelyet a napóleoni háborúk idején építettek ki. Ma Peschiera del Garda település Olaszországban Verona megyében.
[e] Baricz György Széchenyi Istvánnak, Peschiera, 1834. október 9. MTA KIK Kt K 202/78.
[f] Marcus Tullius Cicero (i. e. 106– i. e. 43) ókori római író, filozófus és politikus.
[g] A Társalkodó 78. számában (1834. szeptember 27.) jelent meg Széchenyi Néhány szó a’ Duna-hajózás körül című cikksorozatának ötödik darabja.
[h] Jupalnic (Schupanek, Zsupanek) község Orsova közelében a Román-bánsági határőrezred területén, ami vesztegzár-helyként funkcionált.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Baritz Györgynek, Zsupanek, 1834. október 26. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.