Deáky Károly

Főtisztelendő Director Ur,[a]

Midőn boldogult Vedres[b] egybefoglalt munkáit, mellyeket az ide csatolt kötetben kölcsön adni méltóztatott,[c] ezennel nagy köszönettel visszaküldeném, szíves emlékezetébe ajánlom magamat, mind Főtisztelendő Urnak, mind az ottani kegyes szerzet többi tagjainak. 

Török szélekrül jövén, Zimonyba tartám utolsó veszteglésemet,[d] mi okbul nem vevém utamat Szegednek, az egyébiránt tőlem nem szívesen kikerültnek. Legyen azért szabad e’ néhány sorokkal üdvözlenem józan ’s lelkes polgárit, kiknek többjei — örömmel mondom — nagyon igazolják egy többször és külön színben előadott állításomat, hogy nem az éghajlat, nem a’ kedvező virány, nem a’ kies vidék igazi alapja ”Eldoradonak” de csak érző kebel, felnemesült velő, ’s rokon szív önthetnek lelki csendet, megelégedést és boldogságot valónkba. Főtiszt.[1] Urnak kész szolgája Sz. Ist. Pest, December 25. 1834.[2] 

[1] Főtisztelendő

[2] A levél saját kezű fogalmazványa: MTA KIK Kt K 201/100. 27v.

[a] Deáky Károly (1786–1839) kegyes tanítórendi tanár, 1832-től haláláig a szegedi piarista gimnázium igazgatója.

[b] Vedres István (1765‒1830) szegedi mérnök, építész és gazdasági-műszaki szakíró.

[c] Deáky Károly korábban elküldte Széchenyinek Vedres István folyószabályozáshoz kapcsolódó műveit: A Tiszát a Dunával összekapcsoló új hajózható csatorna, mellynek helyét nemcsak Magyarország, hanem az egész Ausztriai birodalom hasznára fölkeresni és meghatározni igyekezett. (Szeged, 1805.), A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéserül egy két szó. (Pest, 1830.).

[d] Zimonyban töltötte hazaútja előtti karanténját.

Ajánlott hivatkozás:

Széchenyi István Deáky Károlynak, Pest, 1834. december 25. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.