Czenk Augustus 28ikán 1831. Igen nagy örömmel vettem Augustus 20ki levelét[a] a’ Zemplini tudósítással együtt. Sz.[1] István napját az idén ugyan szomorun ültük, a’ mi reméllem arra fog szolgálni, hogy jövendőben annál vigabban üljük, a’ mint hogy bizonyos post nubila foebus,[2] és a’ fekete Multton minden világos szinü szokott lenni a mosolygóbb Jövendő.[3] A Cholerának […]
Czenk Augustus 28ikán 1831.
Igen nagy örömmel vettem Augustus 20ki levelét[a] a’ Zemplini tudósítással együtt. Sz.[1] István napját az idén ugyan szomorun ültük, a’ mi reméllem arra fog szolgálni, hogy jövendőben annál vigabban üljük, a’ mint hogy bizonyos post nubila foebus,[2] és a’ fekete Multton minden világos szinü szokott lenni a mosolygóbb Jövendő.[3] A Cholerának felette jó következései fognak lenni, mert lehetetlen hogy sokban ne ébredjen fel végre ”A’ javítási szomj. Egy kis baj éri a’ hazát, és ime minden zürzavarban, a’ mi valódi veszély! mert a’ nyavala nem volna magában olly rossz, mint azt a’ panica azzá teszi. A’ régi alkotmány ugy retseg, hogy azt a’ legvakabb Antireformátorok ’s Idő-megakasztók is hallani fogják; és ez semmi esetre ártalmas nem lehet, és ha vagy három, négyszáz ezer emberélettel megvásárolnók azt, hogy az idő szellemének mi jeleljük ki az utat ’s Magyar honunknak minden lakosit elibertáljuk,[4] akkor valóban részemrül nem drágallanám a’ Vásárt — azon feltétel alatt mindazáltal, hogy se Ön ’se én abba a’ 400 E[5] ne legyünk foglalva, és ugy a’ tudós Társaságnak egy tagja se — tán egy pár felette vén rozsdásokat ’s nehány felette fiatal3 dühöseket kivéve, kiket kész vagyok feláldozni a’ cholerának martalékul.
Igen szeretem ’s becsülöm Önben, hogy a’ szaggató halál közt egy cseppé se hült el vérének melege, mert levelébül nem csak jó kedvet, hanem olly férfiui teremtő vágyat is veszek észre, mely a’ világon mindenen győzni szokott, és melly — ha ugy szabad mondani — ”szesz” a’ lehető legnagyobb sikerokozó és minden emberben tán a’ legméltóbb tulajdon — egy kezdendő gyermek tudós társaságnak pedig Titoknokjában, olly Valami, melly a’ társaságnak egy deli szép lételt, a’ Titoknoknak pedig bizonyos halhatatlanságot igér. És ha Epaminondas halálos nyillal szivében azt kiáltá fel utolsó pillanatiban ”Nem halok egészen meg, mert utánam fognak elni Mantinea ’s Leuctra diadalmi”[b] — a’ hol közbenvetőleg sok embervér folyt!!! – ugy mi is reméllhetünk holtunk után is az Élők közt maradást; mert igaz embervért a halhatatlanságért nem ontottunk (!), de csekély tehetségünk szerint már egynek másnak alkotói vagyunk, a’ miknek, ha láthatólag elbomlanak is, magjai sokáig fenmaradni fognak.
Telekynek[c] Ön tanácsa szerint még ma fogok irni.[d] El ne alugyanak Tudósaink, igazsága van. Hogy nem lehet józanul a’ Társaságunk üléseit most előre elhatározni, az bizonyos; mert a legfüggetlenebb is nem tudja, márul holnapra mit lesz teendő, a’ mirül én tán legjobban tudok itélni, mert szinte az egész Társaságnak életi állásom szerint legfüggetlenebbike vagyok, ’s még én sem tudom, mit fogok tenni.
Ezen Megye elzárta magát ugy hogy akár honnan jövén 10 söt 20 napi contumaciát[6] kell kiállani. Más Vármegye ugy tett e, nem e, vagy mit tett? azt bizonyosan nem tudom, ’s igy bolond volnék ”Quia sunt certi denique fines[7] etc. ha most meglehetősen kellemes házambul eltávoznék, hogy annak a’ nagy szerencsének ki tegyem magamat egy contumaciábul a’ másikba bujni. Mindazáltal télre Pestre igyekszem, azaz November táján. Addig tán megszünik a’ nyavala vagy ezen vidéket is annyira ellepi, hogy akárhol is van az ember mint egy, és tán az lesz a’ legbölcsebb, ki részint fáradozva a’ közjóért, részint annyi mézet szíván a’ néki hintett virágokbul a’ mennyit csak lehet, akkor szünik meg munkálni ’s örvendni, mikor a’ cholera ajtaján koczogat.
Felette sajnosan vettem, hogy Tittel[e] Barátunkat a’ baj eléri, igen féltem ötet; kérem köszöntse igen igen szivesen nevemben; ne hagyjon el bennünket, mint azt az Angol Reade leveleiben érdekli. Igen kedves sétáló helyem volt Szt1 Gellért hegye; soha oda többé nem mehetnék, ha Tittel Barátunkat nem találnám.[f]
A’ mi jobbágyimhoz szóló levelemet illeti,[g] nem bánom, ha akár mi módon köz hirre adatja, mert például szolgálhat. Az anarchia szinte kész, ha a’ földesurak nem tesznek egyet ’s mást, valóban még rossz napokat érünk. Wesselényitul semmit sem tudok; ezen napokban irtam néki, ’s kértem: telelne Pesten.[h] Most van idő, hogy az Erősek tegyenek valamit. A’ kormány, nagy birtokosok összeállván, ezek most csudákat művelhetnek.
Kérem irjon megint, ha ideje van. A’ mit Világomrul mond, igen érzékenyen vettem. Soha nem kell feledni, hogy egy dilletansnak szapora munkája. Igen, igen köszöntöm jó ismerősimet; ha Megyénknek nem volna contumaciája, még a’ cholerissima sem tartana Pestre menetelemtül s ott vagy 8 nap maradtomtul.
Az Egek áldási borítsák Önt minden veszély ellen.
Széchenyi István
[1] Szent
[2] Latin szállóige: felhők után napsütés.
[3] Utólag beszúrva.
[4] Latin: felszabadít
[5] ezer
[6] Latin: vesztegzár
[7] Latin: végtére is vannak bizonyos határok.
[a] Döbrentei Gábor Széchenyi Istvánnak, 1831. augusztus 20. MTA KIK Kt K 203/134.
[b] Epaminondas (vagy Epameinóndasz, i. e. 420 körül – i. e. 362) thébai hadvezér, aki i. e. 371-ben a leuktrai csatában győzelmet aratott Spárta felett, és ezzel Thébát Görögország legerősebb városállamává tette. Epaminondas az i. e. 362-ben Mantineiánál vívott utolsó győztes csatájában halálos sebet kapott.
[c] Teleki József gróf (1790‒1855) az Akadémiai Könyvtár alapítója, a Tudós Társaság első elnöke 1830-tól haláláig, 1842 és 1848 között Erdély kormányzója.
[d] A levél nem ismert.
[e] Tittel Péter Pál (1784–1831) római katolikus pap, csillagász, a Tudós Társaság rendes tagja, 1831-ben a kolerajárvány idején vesztette életét.
[f] Tittel a Gellérthegyi Csillagvizsgáló igazgatója volt (1824–1831), végrendeletében meghagyta, hogy a Gellért-hegyen temessék el, de nem így történt. Erre lásd Toldy Ferenc 1831. augusztus 28-án írt levelét Széchenyi Istvánhoz! MNL OL P 626–1.–1831.
[g] Lásd Széchenyi felhívását cenki jobbágyaihoz 1831. július 24-én!
[h] Lásd Széchenyi 1831. augusztus 26-án Wesselényihez írt levelét!
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Döbrentei Gábornak, Cenk, 1831. augusztus 28. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit