Méltóságos Báró[a] igen nagyon tisztelt Uram! Soraibul látom,[b] hogy a’ kérdésben lévő Dr Rischel[c] indulóban van, ’s igy kötelességemnek tartám — mert lakásomtul nem távozhatok — Méltóságodnak legalább levél által tüstént válaszolni. A’ mit Méltóságod azon haszonrul ’s becsületrül említ, mellyben a’ Tudós Társaság, sőt az egész Nemzet részesülne, ha valahára ázsiai kutfeibül kezdhetne sikeresen […]
Méltóságos Báró[a]
igen nagyon tisztelt Uram!
Soraibul látom,[b] hogy a’ kérdésben lévő Dr Rischel[c] indulóban van, ’s igy kötelességemnek tartám — mert lakásomtul nem távozhatok — Méltóságodnak legalább levél által tüstént válaszolni.
A’ mit Méltóságod azon haszonrul ’s becsületrül említ, mellyben a’ Tudós Társaság, sőt az egész Nemzet részesülne, ha valahára ázsiai kutfeibül kezdhetne sikeresen merítgetni, arrul legkisebb kérdés sincs, ’s abban tudom Méltóságoddal mindenki kezet fog. Ehez még az is járul, hogy a’ mennyire én tudom, Rischel Dr ur nem legalkalmatlanabb ember volna illyféle buvárságokra. A’ mi két adatbul azon természetes következés látszatik folyni ”Ültessük Rischel urat kocsira, később lóra, végkép tevére, had utazza bé valahai fészkünket, ’s ásogasson ’s mosogasson ott aranyt.” — Azonban Méltóságos Uram, mind ehez a’ legfőbb hibázik, t. i.[1] nervus rerum gerendarum![2] — Ugy, hogy nemcsak most, de még több esztendők lefolyta után sem leszünk képesek illy utazásokra elégséges sommákat a’ Tudós Társaságnak pénztárábul kigördítni, ha utóbb is csak olly szigorun fog csepegni az áldozat tudományi oltárinkra, mint eddig történt!
Ha kiki annak csak tizedrészét teszi, vagy csak századik részét, a’ mit Méltóságod a’ tudományokra nézve áldozott, oh akkor megyen minden. De most minekutána — fájdalom, de igaz — több a’ testes[3] mint lelkes,3 várnunk, várnunk, ’s csak várnunk kell.
Itéletem szerint nincs nagyobb kin mint a’ kétség, ’s minekutána kinozni senkit sem szabad, tán egyenesen meg kellene irni Rischel Doctor Urnak, hogy a’ Tudós Társaság érette semmit se fog tenni.[d] Ő még fiatal ember, ’s azért kár volna valami távollévő reménység fejében őtet Jászvárosban temporizáltatni.[4]
Higyje meg Méltóságod, hogy midön ezen sorokat sok foglalatosságim közt dictálom, részint vérzik szivem, ha meggondolom, annyi ”tenivalókra”3 olly csekély a’ tehetségünk, részint örül, mert ugy látszik, egy termékeny erejü Parlagon állunk tavasz kezdetkor, hol minden fejletlen ’s kopár még — de lesz — igen sok lesz, ha vannak tiszta lelkü, állhatatos munkások!
Vegye Méltóságod ez alkalommal mély tiszteletemnek bébizonyítását rokon érzéssel, ’s ne kételkedjék, holtig maradok legőszintébb hive. Pesten Majus 11kén 1832.
[1] tudni illik
[2] Latin: pénz a lelke mindennek.
[3] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[4] Latin: váratni.
[a] Prónay Sándor (1760‒1839) királyi kamarás, 1819-től az evangélikus egyház egyetemes felügyelője, a Tudós Társaság igazgatótanácsának tagja. Gyermeke nem volt, unokaöccse, Prónay Albert lett az örököse.
[b] Prónay Sándor Széchenyi Istvánnak, 1832. május 10. MTA KIK Kt K 207/199. Közli: Czinege 2024. 180–181.
[c] Rischel Ágost a magyar nép őstörténetének kutatója, műve Őstörténetünk néhány fontos kérdéséről címmel Pesten jelent meg 1846-ban.
[d] Széchenyi a Magyar Tudós Társaság másodelnökeként anyagi támogatást nem tudott nyújtani a kutatóúthoz, de Ottenfels konstantinápolyi osztrák követ (1822–1832) figyelmébe ajánlotta a tudóst. Lásd Széchenyi leveleit Rischel Ágostnak és Ottenfels követnek 1832. július 17-én! Mindkét levél eredeti kéziratának mikrofilm-másolata: MNL OL Mf. 8768 tekercs, közli: Ferenczi 1906. 94–95.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Prónay Sándornak, Pest, 1832. május 11. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit