Kegyelmes Uram![a] Ide mellékelve csatlom Vásárhelyi[b] kérelemlevelét,[c] ki engem utolsó izben Brittanniába kisért. Ha kegyelmes Ur kérésén átfutni méltóztatik, látni fogja, ”mi keveset kiván azon férfiu ki eddig is már többet érdemle, de most ”Dunai munkáimban jobb kezem lévén,” rövid idő alatt még több érdemeket szerezhetend magának, ha t. i.[1] — mint kérelemlevelében maga is […]
Kegyelmes Uram![a]
Ide mellékelve csatlom Vásárhelyi[b] kérelemlevelét,[c] ki engem utolsó izben Brittanniába kisért. Ha kegyelmes Ur kérésén átfutni méltóztatik, látni fogja, ”mi keveset kiván azon férfiu ki eddig is már többet érdemle, de most ”Dunai munkáimban jobb kezem lévén,” rövid idő alatt még több érdemeket szerezhetend magának, ha t. i.[1] — mint kérelemlevelében maga is megjegyzi — munkáihoz azon elmebékével állhat, mellyet senkinek, de kivált Atyának semmi annyira nem adhat, mint ”egy kis jövendőrei biztosítás.
Dolga Vásárhelyinek a’ Kanczelláriánál döntendik el, és azért Kegyelmes Ur hathatós pártfogása alá ajánlom azt. Ő, valamint én, valódi tisztelője Kegyelmes Uramnak, és azért tegye meg Kegyelmes Ur viszont érettünk azt: csak a’ mit az igazság, és a ’Dunai dolog jövendő sikere szorosan kiván, — és tiszteletünket, szeretetünket még őszinte hálaérzetünk nevelni fogja.
Vásárhelyi nehány nap alatt, én pedig Junius 10kén szándékozom Orsova környékibe indulni. Ott nem sokára ki fog világosodni, mikép és mi utakon lehet, a már már használt Dunát kifejlettebb kereskedési Csatornánkká tenni.
Ezt a’ nagy Tárgyat Kegyelmes Ur mindig szivén hordozta; ‒ masokat buzdított annak végképi elismerése és méltatására, és azért távol vagyok azt Kegyelmes Ur pártfogása alá ajánlani. Ott hol a’ hon haszna forog fen, ott Kegyelmes Urat legelöl szoktuk látni! Isten tartsa! Kegyelmes Ur valódi hive Széchenyi István m. k.[2] Pest Máj 16kán 1834.
P. S.[3] Vásárhelyi kérelemlevelét a’ Helytartó Tanács 13,996 Numerusa kiséri, melly Majus 13án 1834 iratott.
[1] tudni illik
[2] magán kézzel
[3] post scriptum, latin: utóirat.
[a] Reviczky Ádám gróf (1786‒1861) magyar udvari alkancellár (1826‒1828), majd főkancellár (1828‒1836). Királyi főudvarmester (1827–1847), Borsod vármegye főispánja (1828–1848), 1836-tól követ Toscanában, később Modenában, majd Firenzében.
[b] Vásárhelyi Pál (1795–1846) vízépítő mérnök, 1829-ben elvégezte a Duna víz- és terepviszonyainak felvételezését, később a Tisza-szabályozás mérnöke. A Magyar Tudós Társaság levelező (1835), majd rendes (1838) tagja.
[c] Vásárhelyi kérelmének másolata megtalálható e levél előtt a másolati könyvben. Vásárhelyi Pál József főhercegnek, Pozsony, 1834. május 2. MNL OL P 626–3.–1.–No.70.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Reviczky Ádámnak, Pest, 1834. május 16. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.