Méltóságos Gróf, és Igazgató Ur[a] E’ folyó évi Böjtmás hava 11ikén irt igen becses sorait,[b] mellyekkel a’ Nemes Maros-Vásárhelyi Casino-Társaság tiszteleti tagjává lett kineveztetésemet méltóztatott tudtomra adni, valóban már sokkal régebben birom, mintsem legkisebb mentésre is fakadhatnék ’Illy nem mindennapi tartalomra eddig elé miért nem válaszoltam.’ Ez okbul egyenesen engedékeny birálatáért esdeklem Nagyságodnak és azon […]
Méltóságos Gróf, és
Igazgató Ur[a]
E’ folyó évi Böjtmás hava 11ikén irt igen becses sorait,[b] mellyekkel a’ Nemes Maros-Vásárhelyi Casino-Társaság tiszteleti tagjává lett kineveztetésemet méltóztatott tudtomra adni, valóban már sokkal régebben birom, mintsem legkisebb mentésre is fakadhatnék ’Illy nem mindennapi tartalomra eddig elé miért nem válaszoltam.’
Ez okbul egyenesen engedékeny birálatáért esdeklem Nagyságodnak és azon Társaságnak, mellynek Igazgatója Ön. Vannak idők, mellyek ha éppen nem intenek is határtalan hallgatásra, olly sulyként fekszenek keblinken, hogy bár mi zajgásban legyenek is érzelmink, a’ nyelv még is inkább csak némán marad. Nem kevésbé derült azonban lelkem Nagyságod levelének olvastára – méltóztassék elhinni – ’s nem kevésbé érzém magamat háladatom tüsténti bemutatására késztve, mint éltem legörömtelibb pillanatiban!
— Erdély tartá fenn eddig nemzetiségünk szellemét leginkább; Erdély Hölgye nem szégyenlette magyar létét; Erdély fejté ki szebb társalkodás kellemei által eredetünk sajátságit; és annyi visszaemlékezetek varázsolnak minden hű Magyart, ki korcs lenni nem tud, Erdély mult történetibe, hogy minden megtiszteltetés, melly onnan jő és Magyart illet, kedvesnél csak kedvesb lehet!
A’ mit gondoltam, szóltam és tettem, semmi különös nem volt, ’s ha szembe inkább tűnt és egy kissé nagyobban fénylett, mint a’ velünk egy renden álló másoknak gondolati, szavai, tettei; tán csak azért látszott ugy, mert nem volt egészen aljas és minden nemzetiségbül kivetkezve. De hogy minden iparkodásomat — bár nem egyéb az mint gyarló gyenge emberé — nemzetiségünk kifejtésére, hazafi gerjedelmink nemesbítésére, honi ereink egyesítésére ”Ezen Isten sugta alapokra” állítám, büszke vagyok, mert érzem: ha másutt nem is – Erdély bérczei közt bizonyosan fog csirázni egykor az, mi telkemet olly sokszor ringatá a’ legszebb, legédesb álmok közé.
Ész, állhatatosság ’s hideg vér azonban leg hivebb legbiztosb kalauza a’ még bölcsőben levő nemzeteknek.
Őszinte háladattal veszem a’ Maros-Vásárhelyi Casinonak tiszteleti tagságát, mellyre Nagyságod és a’ tisztelt Társaság kinevezni érdemesnek tartott. Büszke vagyok Honfi Társaim illy megbecsűlése közt, — és szerencsés ”illy kedvezést nyerhetnem tőlük.”
Fogadja Nagysád e nehány sort szokott hajlandóságával, ’s jelentse kérem a’ Nemes Társaságnak mélyen érzett hálámat, idvezletemet.
Nagyságtoknak
leghűbb honfitársa
Széchenyi István
S.[1] Pest, August 22ikén1835
[1] Oldalra jegyezve.
[a] Teleki Domokos gróf (1810–1876) történész, Pest vármegye főjegyzője (1832), a marosvásárhelyi Casino igazgatója, Küküllő vármegye követe az 1834–35. és 1837. évi erdélyi országgyűlésen, a marosvásárhelyi református kollégium főgondnoka (1856–1876), 1836-ban lett a Tudós Társaság levelező tagja, 1855-ben az Akadémia igazgatótanácsának tagja, 1861-ben tiszteleti tagja.
[b] A levél nem ismert.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Teleki Domokosnak, Pest, 1835. augusztus 22. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.