Tekintetes Al-Ispány Ur, nékem igen kegyes Uram![a] Valóban pirulva küldöm e’ sorokat, hogy April 12kén irt becses levelére[b] eddig elé nem válaszoltam; mentségül egyebet nem hozhatok fel, mint emberim ’s magam gondatlanságát, melly szerint Tekintetes Ur levele Pesten maradt, mikor azt éppen elindultamkor vevém, ’s csak néhány órával ezelőtt jött ismét kezeimhez. Tekintetes Ur! milly […]
Tekintetes Al-Ispány Ur, nékem igen kegyes Uram![a]
Valóban pirulva küldöm e’ sorokat, hogy April 12kén irt becses levelére[b] eddig elé nem válaszoltam; mentségül egyebet nem hozhatok fel, mint emberim ’s magam gondatlanságát, melly szerint Tekintetes Ur levele Pesten maradt, mikor azt éppen elindultamkor vevém, ’s csak néhány órával ezelőtt jött ismét kezeimhez.
Tekintetes Ur! milly hálaérzésre gerjesztett Nemes Hont Vármegye mindenek fölött tisztelt Rendeinek hozzám vonzó kegyessége, nem mondhatom, mert ennyi jutalmat szavakkal hálálni a’ legékesb szólás sem képes. — Legyen hatalmamban kis körömben, egy egy lépéssel tettleg mozdítni elő honunk javát, honunk diszét, anyaföldünk becsületét, és áldani fogom a’ mennyeknek Urát, mert bebizonyíthatandom igy — ’s csak igy — hogy Nemes Hont Vármegye Rendeinek irántami kegyes hazafi érzése egészen érdemetlen iránt nem melegült, ’s nem szállott egészen hideg és minden nemestül parlag kebelbe.
Mennyei érzés igaz minmagunkkal békében élhetni ’s az önszemrehányás fulánkitul mentnek lenni; de illy belcsend csak a’ sorsok csapási ellen szolgál pánczélul, mert halandó kebel más örömök után is eseng. Ezek közül pedig, valyon mellyik elégíthetné elnemromlott becsületes embernek szivvágyait inkább ki, mint honfitársinak engedékeny birálata, megbecsülése, szeretete! Higye el a’ Tettes[1] Ur, ’s méltóztassék Nemes Hont Vármegye Rendeinek legmélyebb tiszteletemmel béjelenteni: nincs semmi, mi lelkemet magasbra emelte — mondhatom ’tágította volna, mint Honfitársimnak annyi rokonérzéssel hozzám irányzott becsület-jutalma
Mi a’ korona-őrzői tisztet illeti: vannak nálam sokkal érdemesbek, kik a’ mellett az élet telét élik már, ’s igy sokáig szolgálják a’ hont; legyen azért azoké a’ megbecsültetésnek ezen külső bebizonyítása, — midőn hozzám jobban illik hátralépnem, eléggé megjutalmazott és boldog ”Illy hazafiui kikülönböztetésnek belső becsét arathatnom.”
Mi pedig képem mássát illeti, tessék azzal mint személyemmel parancsolni mindenkor és mindenütt.
Kérem a’ Tekintetes Urat, méltóztassék üdvözletemet Nemes Hont Vármegye Rendeinek tiszteletem leghűbb érzetével, örök háladatomat pedig olly őszintén bemutatni, valamint az Egek Ura bizonyságom, hogy Magyar honunk valódi haszna, becsülete és dísze iránt is őszintén dobog szivem, ’s fog dobogni éltem vég-napjáig.
Ki egyébiránt a’ Tettes1 Urnak szives indulatiba továbbá is ajánlott megkülönböztetett tisztelettel maradok a’ Tekintetes Urnak alázatos Szolgája Gr. Sz. Ist.[2] Pesten Máj 29én 1835. —
[1] Tekintetes
[2] Gróf Széchenyi István
[a] Buócz Imre Hont vármegye alszolgabírája (1811-től), főszolgabírája (1823-tól), majd alispánja (1830-tól).
[b] A levél nem ismert.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Buócz Imrének, Pest, 1835. május 29. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.