Tisztelt Barátom[a] — Te és Rádai[b] olly férfiak vagytok, kik iránt sem hallgatással, sem hideg visszavonással nem viseltethetem, ha lelki fájdalmim okait Bennetek lelem; de mind vonzódásom mind hazafiui kötelességem szerint ”Hozzátok szólnom kell” Várva vártam Titeket; ’s bizván Bennetek olly erősen mint egykori üdvösségemet remélem, nem tudtam mire magyaráznom elmaradástok, hallgatástok okát. Rövid itt […]
Tisztelt Barátom[a] — Te és Rádai[b] olly férfiak vagytok, kik iránt sem hallgatással, sem hideg visszavonással nem viseltethetem, ha lelki fájdalmim okait Bennetek lelem; de mind vonzódásom mind hazafiui kötelességem szerint ”Hozzátok szólnom kell”
Várva vártam Titeket; ’s bizván Bennetek olly erősen mint egykori üdvösségemet remélem, nem tudtam mire magyaráznom elmaradástok, hallgatástok okát. Rövid itt létem[c] alatt azonban kinos érzéssel azt hallom rebesgetni ’Se Te se Rádai többé nem jöttök fel, ’s pedig Te azért mert Bátyádtul[d] nem válhatsz; ’s Rádai, mert saját dolga is levén kérdés alatt, mende-mondáknak volna kitéve!
Én mindenkinek cselekvés módját menteni szeretem, mert a’ legbelsőbb ok felette érzékeny ’s titkos valami. Jőjj tehát vagy sem, ’s így Rádai: barátságom irántatok ingani azért nem fog; mert nem vizsgálom indító-okaitokat. De a’ most mondandókat ide irnom, hazánk ’s saját magam iránti kötelesség.
A’ magyar szinház alkalmasint egy két vox[1] híja miatt megyen veszendőbe; mert sok azt gondolja, nála nélkül is meglesz. Eddig azért nem vétetett fel, mert én ’s nagyobbak mint én ’segítség után vártunk, ’s magunkra hagyva nem mertünk kiállni a’ síkra!
Bátyád mindig lelkes pártolója volt a’ Magyarság józan kifejtésének. ’S ha tudja, Te olly szükséges ember vagy e’ mostani crisisében odafen, nem hihetem, hogy ő tarthatna Téged vissza. Rádainak helyzete nehezb; de ezen kis szó ’Abnegatio’[2] azon is segít. Én legalább — hiábavaló ember — mennyit mozgatok ezen egyedüli kis talismannal!
Mint mondám, ’néhány vox1 fogja jobbra vagy balra dönteni a’ tárgyat. ’S gondolkozzál Te ’s[3] Rádai, milly tövis volna néktek agg napjaitokra azon gondolat ”Mi miattunk nem nyílt ki virágra ezen szép honi csemete, melly nemzeti létünkre olly díszes koszoruban fejledezett volna!
Én legalább — bár siker bár nem — ha egyedűl maradok is, megállok a’ gáton!
Holnap reggel megyek. Bús lélekkel ugyan ’s e’ tárgyban felette kevés reménynyel — de megyek; mert semmiben a’ világon, csak szent kötelességim hű teljesítésében találom lelki nyugtomat.
Légy boldog ’s köszöntsed Rádait — Széchenyi István
Pest, April 4, 1836. — Értődik, e’ levél csak köztünk maradand.
[1] voks helyett
[2] Latin: lemondás.
[3] Javított szó.
[a] Prónay Albert báró (1801‒1867) 1840-től az Akadémia igazgatótanácsának tagja (nagybátyja, Prónay Sándor helyére választották), 1846-tól a Hétszemélyes Tábla tagja, belső titkos tanácsos.
[b] Ráday Gedeon gróf (1806–1873) 1826-tól Pest vármegye jegyzője, táblabírója. 1837-ben egy közgyűlési beszéde miatt perbe fogták és hűtlenségi pert indítottak ellene. Az 1843–44. évi országgyűlésen követként vett részt. 1848-ban Nógrád vármegye főispánja, 1848-49. évi szerepvállalásáért várfogságra ítélték. Később országgyűlési képviselő (1861, 1865–67), a Dunamelléki Egyházkerület főgondnoka (1867–1870).
[c] Pesti tartózkodására utal, április 1. és 5. között volt Pesten. SzIN 4. 648‒649.
[d] Prónay Sándor (1760‒1839) királyi kamarás, 1819-től az evangélikus egyház egyetemes felügyelője, a Tudós Társaság igazgatótanácsának tagja. Gyermeke nem volt, unokaöccse, Prónay Albert lett az örököse.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Prónay Albertnek, Pest, 1836. április 4. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.