image-default-image
Címzett Ismeretlen
Írás helye Cenk
Dátum 1831. október 12.
Nyelv magyar
Címke elmélkedés kolera pénz
Őrzés helye Ismeretlen
Közlés helye Falk 1868. 59–61., Majláth 2. 10–12.
Minősítés Nyomtatásban
Tartalmi kivonat

Mind a két levelét, a névtelent is, azt is mely alá becses nevét tenni tetszett, megkaptam.[a] Köszönöm, hogy nem ismeri félre hazám javára czélzó csekély törekvéseimet, s jóakarólag itéli meg a jó szándékot, mely engem lelkesit. Miután elvből csipek és vágok, mert azt hiszem, az elharapódzó rothadás ellen ez a legjobb, nem csodálkozom, hogy itt-ott […]

Ismeretlen

Mind a két levelét, a névtelent is, azt is mely alá becses nevét tenni tetszett, megkaptam.[a] Köszönöm, hogy nem ismeri félre hazám javára czélzó csekély törekvéseimet, s jóakarólag itéli meg a jó szándékot, mely engem lelkesit. Miután elvből csipek és vágok, mert azt hiszem, az elharapódzó rothadás ellen ez a legjobb, nem csodálkozom, hogy itt-ott rémitő lármát csapnak ellenem s el vagyok arra készülve, hogy megdobáljanak a legundokabb sárral; annál kellemesebben lephettek meg az ön sorai, mert köszönet és elismerés szavait ritkán hallom. Azonban elhiszi-e, hogy nem olvastam levelében sem az egyiket, sem a másikat. Én methodicus vagyok, s vannak bizonyos elveim, melyektől semmi hatalom el nem szakit, többi közt a fösvénykedés időmmel s tehetségemmel. Szándékom, hogy meg egyet-mást létre hozzak, a mit az emberek „nagy”nak szoktak nevezni. Ehhez mindenekelőtt szükségem van arra, hogy gazdálkodjam az idővel és concentráljam a pénzt. Oly leveleket, mint az öné, t. i.[1] oly hosszukat — s hogy megmutassam, milyen nemesen vélekedem önről, őszintén akarok szólni — oly homályos és egy kissé zavart leveleket, mint ez, kapok naponként vagy 10–20-at! Eleinte elolvastam, de nem maradt időm saját, t. i.1 hazai munkáimra. Felhasználtam éjjeleimet; egészségem megromlott bele. Igy nem mehet! mondám magamban s most van egy emberem, ki a leveleket olvassa helyettem s közli velem azok essentiáját; hogy azonban senkit ne compromittáljak, elébb kitörlöm a nevet. Sok jószándéku nézetet fogadok ez okból akaratom ellen jéghidegen és sok embert ellenségemmé tettem már, mert nem feleltem. …[2] Ezt megvetésnek és lealázásnak magyarázták; pedig Isten a tanum, nem az volt, nem: még akkor sem, ha legbolondabb levelet küldi valaki; hát még ha nemes kedélyü és szép lelkű férfiak fordulnak hozzám! Hanem mit tegyek? Mondja meg ön mint méltányos ember, elolvassak minden levelet s feleljek rá aztán, hagyjak abba minden egyéb irást s dolgaimat hagyjam összeomlani, vagy ellenkezőkép? Mind a kettőt, feleli rá ön, a mire én azt mondom: igenis, mihelyt a napot negyvennyolcz órára szabják s az én emberi erőmet egyről kettőre. Eleinte könnyű volt, kevés levél jött, hanem most …2 pedig ezt igen nagy becsületnek tartom.

Igazán úgy látszik, mintha az én keblembe akarnának kiönteni országunk előhaladására czélzó minden eszmét, minden javitásra való törekvést. Innen ered az aut, aut …2 Mondja meg mit tegyek? épen igy vagyok pénzemmel is? Nincs az országban senki, a kinek pénz kell, hogy ne jönne hozzám. Nagyon sok pénzt adtam kölcsön. …2 Az 1825-ki országgyülés óta azonban, a hol igen is gyakran czéltáblának választottak ki, már négyszáz ezer forintnál többet elutasitottam. Ha methodusom s elveim nem volnának, most már csak afféle hazafi volnék, ki csak könyörgéssel és sóhajtozással szolgálhat; pedig ezt nem akarom. Itten félre kellene ismernem az Istentől reám ruházott helyzetet s lábbal taposni, ha ily mélyen lesülyednék. Egyes ember, ha fiam vagy apám volna is, nem sokat nyom nálam a latban, ha a közjóról van szó. Erő kell ahhoz, hogy az ember megtagadjon valamit, mind magának, mind másnak; hanem megvan ez az erőm s dicsekedem vele, mint ön latja. Ez a felelet az ön el nem olvasott levelére, oly felelet melyet, ön, mint pártfogóm, mint bölcsész és nemes ember nem fog félremagyarázni. — Emberem, ki a levelet olvasta, azt mondja — de nem kell önnek ép oly nagyon komolyan venni, mert ez az ember száraz, practikus, pedans: — „A ki ezt a levelet irta, nemes rajongó lehet; de rettenetesen fel a cholerától s pénzt kér!”

Ezt a kivonatot csinálta az ön két leveléből; tudtam, hogy egy nemes szivü ember irta, abból láthatja ön, hogy már kivételt teszek s irok önnek. Ha nem hinnem azt, hogy sok, igen sok lehet az ön leveleiben, úgy száz egyébb levéllel zárva hagynám a nagy almáriomban. Ha elolvasom az ön két levelet, miért ne olvassam el a többi 98-at is? Ha kölcsönzök önnek 5000 frtot, miért ne a többinek mindegyiknek? Mert nem akarom az időmmel és pénzemmel való fukarkodás elvét megszegni. Ha meg nem szegem ezt az elvet, még nagy szolgálatokat tehetek az országnak, ha megszegem, nemsokára erkölcsi merevültségbe esem.


[1] tudni illik

[2] Pontozás a szövegben.


[a] Falk szerint a címzett egy bizalmas barát.

Ajánlott hivatkozás:

Széchenyi István Ismeretlennek, Cenk, 1831. október 12. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit

PDF Generálása