Ha mind azt, mit szivem érez tollammal leirhatnám Mind azt, mit csak Néked kőszön méltán előadhatnám Boldog volnék, S nem busulnék. — De, hogy irja le a számát ezer aggodásidnak? Hogy Köszönje Tanácsidnak, hogyan fáradozásidnak Számos nemét, És érdemét? — Ime tűz és fegyver Között imádsággal tartottál, Beteg ágyaimban gyorsan Te magad ápolgattál Te oktattál, […]
Ha mind azt, mit szivem érez tollammal leirhatnám
Mind azt, mit csak Néked kőszön méltán előadhatnám
Boldog volnék,
S nem busulnék. —
De, hogy irja le a számát ezer aggodásidnak?
Hogy Köszönje Tanácsidnak, hogyan fáradozásidnak
Számos nemét,
És érdemét? —
Ime tűz és fegyver Között imádsággal tartottál,
Beteg ágyaimban gyorsan Te magad ápolgattál
Te oktattál,
Tanácsoltál,
Te plántáltad szivembe a jót, melyben vagyok s leszek,
S a mi csekélyt Isten, uram s hazámért utóbb teszek
A Te Munkád. —
S azért Reád
Száljon hálaadásom mellett az Istennek áldása,
Attól lelked gondjainak jutalmát hogy láthassa.[a]
1817. Majus 1ő napján
Gróf Széchenyi István
[a] Festetics Julianna grófnő 64. születésnapja alkalmából a család nagy összejövetelt rendezett. Az 1816. október 30-án imában, versben vagy levélben nyilvánított jókívánságokat Széchényi Ferenc albumba foglalta és a családi levéltárban helyezte el. Széchenyi ekkor Angliában tartózkodott, ezért került csak ekkor jókívánsága az emlékkönyvbe.