Édes jó Pap Uram[a] Botsássa meg hogy tobbakot nem küldöttem, mivel nem tudtam mikor mennek el a lovak: de most küldök Pap uramnak egy pipa szárt mellyet Bonaparte-palczájának hijják. Az Évanak[b] pedik küldök két font tobákot az egyik Bétsi pácz a másik szagos tobák. Botsása Pap uram hogy olly roszul irok mivel mar éjjel van. […]
Édes jó Pap Uram[a]
Botsássa meg hogy tobbakot nem küldöttem, mivel nem tudtam mikor mennek el a lovak: de most küldök Pap uramnak egy pipa szárt mellyet Bonaparte-palczájának hijják. Az Évanak[b] pedik küldök két font tobákot az egyik Bétsi pácz a másik szagos tobák. Botsása Pap uram hogy olly roszul irok mivel mar éjjel van. Most mink tanuljuk Az Architecturát Révai fö tisztelendö urtul,[c] aki gyönyoruen tud rajzolni a Magyar nyelvnek és oskolának Professora. Már megint tantzolni is tanulunk hanem még nints bizonyos mesterem. Igen sok dolgom van és már sötét volt mikor irtam hát többet nem irham[1] hanem máskor bé hozom Leg Kedves barátja
Nov 29
1803.
Szechényi István.
[1] irtam
[a] Pap Ferenc (1740–1823) Széchényi Ferenc ügyvédje, a Széchényi-fiúk jogtanára.
[b] Kőműves Mátyásné szül. Szabó Éva, Széchenyi István dajkája.
[c] Révai Miklós (1750–1807) piarista szerzetes, nyelvész. 1802-től a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára. Az 1790-es évek elején egy magyar tudós társaság alapításán fáradozott. Széchenyi Istvánt magánúton tanította rajzolni, s mellesleg nyilván anyanyelvére is. A tanítvány 1804. március 27-én eminensként vizsgázott le a II. (grammatikai) osztály tananyagából. Vizsgabiztosa, Szemes Imre piarista tanár ezt írta bizonyítványába: „Linguam Hungaricam ut pote sibi domesticam callet.” (A magyar nyelvet anyanyelvként beszéli.)