image-default-image
Címzett Zalabéri Horváth János
Írás helye Pest
Dátum 1833. június 5.
Nyelv magyar
Címke közteherviselés
Őrzés helye MNL ZVL IV.10. A megyeház kibővítésére gyűjtött felajánlások, 1833.
Közlés helye Majláth 1. 216–217., Molnár 1991. 59.
Minősítés Másolat
Tartalmi kivonat

Tekintetes Alispány Úr![a] Böjtmás[1] hava 22én költ ’s hozzám irányzott legbecsesb soraira[b] nyiltszivüséggel válaszolni bátorkodom. Örömmel értettem Nemes Zala Vármegye Tekintetes Rendeinek lelkesedését, mellynél fogva nem kivánják, hogy az adózó viselje sullyát egy építendő megyei háznak, mellynek hasznában az korántsem részesűl olly mértékben, mint a’ nemes. Illy határozás valóban helyes, mert az örök igazság alapin […]

Zalabéri Horváth János

Tekintetes Alispány Úr![a]

Böjtmás[1] hava 22én költ ’s hozzám irányzott legbecsesb soraira[b] nyiltszivüséggel válaszolni bátorkodom. Örömmel értettem Nemes Zala Vármegye Tekintetes Rendeinek lelkesedését, mellynél fogva nem kivánják, hogy az adózó viselje sullyát egy építendő megyei háznak, mellynek hasznában az korántsem részesűl olly mértékben, mint a’ nemes. Illy határozás valóban helyes, mert az örök igazság alapin nyugszik, ’s előbb utóbb minden bizonnyal áldott gyümolcsöket hozand, mint minden nemesb újraszületési tett, melly az emberiség jussait igazságosb aránysulyba helyzi. – De valljon Tekintetes Alispány Úr, miért állapodának a’ Tekintetes Rendek illy dicső diadalomnak közepette meg, mellyet a’ legsorvasztóbb előitéletek maszlagi ellen olly szép sikerrel vívtak ki? – Valljon miért állapodtak ott meg, hol egy lépéssel tovább például szolgálhatnának az egyesűlt Hazának, ha t. i.[2] abban hagyván a’ 19ik századhoz többé nem illő liberum oblatumi[3] rendszert országos háborui segedelem, vagy koronázási tiszteletdíj gyanánt egyenesen vetették volna ki a’ nemességre a’ megyei házhoz megkivántató költséget. Igaz, ezt a’ nagyobb rész szabadságsértésnek véli, de nem az: hanem a’ szabadság nevelése. – Én legalább szabadságomat nem abba helyeztetem, hogy tehessek, vagy ne tehessek hiúságom, gőgöm, indulatim, szenvedelmim kénye szerint, hanem hogy a’ többségnek engedelmeskedni legyek köteles, és se többet, se kevesebbet ne tehessek, mint egy soron álló bajtársim. – Át kell valahára már mennünk egy józanabb rendszer útjára, mellyen mindenkinek idom szerint haladni ’s huzni kell ’s hol senki sem ál-ur, kinek makrancza megakaszthat mindent, hanem csak a’ közös akarat parancsol.

Ha nemes Zala Vármegyének Rendei elég nagylelkűek valának saját vállaikra venni az említett terhet: ne vonja akkor egy váll is magát ki a’ köz teher alul, ’s legyen a’ diadal ki víva köz erővel, ’s ne csupán csak nehányok által, kik arra felszólítatnak.

Édes örömest hajtok én térdet ’s fejet Nemes Zala Vármegye Rendeinek, ’s kötelességem érzetében szivesen fogom fizetni a’ mi rám arány szerint kivettetik, őnként azonban legkisebbet sem ajánlok, és pedig: mert mint mondám itt az idő már egy józanabb rendszernek elfogadására, ’s mivel tettleg nem mondhatok ellen magamnak, kinek mindennapi előterjesztései mind azon előitéletek kiirtására czéloznak, mellyeknek halálos háborut indíték, ’s mellyeknek kevesbedni, vagy nékem veszni kell.

Nem vív ki csatát mostani időkben, azon megtámodás, hol csak az megy előre, kinek tetszik; – nem mén az a’ dolog jó sikerrel, hol egyben hangzás ’s együtt tartás nincs; – ’s nem boldogulhat Nemzet ott, hol az egyes polgárok nagyobb becsületet, nagyobb díszt ismernek, mint a’ közakaratnak hódolni ’s engedelmeskedni a’ hazának!

Biztosan várván, hogy Nemes Zala Vármegyének Rendei ezen szép győzedelmet ki fogják vivni, – maradok addig is legméljebb tisztelettel A’ Tekintetes Alispány Úrnak

Pest Junius 5ikén 1833

kész köteles szolgája

Gr.[4] Széchenyi István[5]


[1] március

[2] tudni illik

[3] Latin: önkéntes felajánlás.

[4] Gróf

[5] Csak a keltezés és az aláírás saját kezű.


[a] Zalabéri Horváth János (1788–1853) Zala vármegye alispánja (1831–1834), országgyűlési követe (1832–1834), császári és királyi kamarás. Alispáni minőségében több alkalommal kereste levélben Széchenyit, mint Zala vármegyei birtokost, de Széchenyi válaszlevelei – ha voltak – nem ismertek. Molnár 1991. 55.

[b] A levél nem ismert. 

Ajánlott hivatkozás:

Széchenyi István Zalabéri Horváth Jánosnak, Pest, 1833. június 5. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit

PDF Generálása