[…] hogy ez most fokozatosan terjedni fog – ezért kötelességük, hogy közösségeiket nyilvánosan és magánúton is arra ösztönözzék, hogy a fáknak ne essen bántódásuk, – de ők a jobbágyai révén által védelmet élveznek.
Bécs Octob. 31 1836[1]
Barátom
Az elveszett és ismét megtalált zsebkönyven igen csudálkoztam, de egyszersmind örültem is. Szerencsét jelent. Polycrates gyürüére emlékeztet.[a] A szerencse pedig nem rossz vendég a háznál.
Azt álmodtam “a Vizállói gyeprül elvitték (lopták) a két Vashengert, mert olly közel feküdtek a Sárvári uthoz. Tán beljebb kellene vitetni.
Vol e hó, esső &?
Holnap korán reggel Pestre megyek.[b] Isten vezérelje; ‘s irjon minden héten egyszer.
Széchenyi
Novemb. 1ső 1836
Szörnyü hideg! Pedig a fák még mint szép zöldek! Ugyan nem fagytak e meg Szederfáink? Vagy bennük nem esett kár?
Kérem irná meg ezt. — A közép kastélynak szobáiban tán közönséges parquet czélirányosb, söt szükséges volna. Irná meg a külömbséget. A Vaskályhákat pedig inkább a kis kastélyba vinnénk, ‘s a közép házba, uj, de olcso cserepet.
Ha sok alkalmatlanság nélkül történhet, jó volna egy kis makkot és “Tannenzapfen”t[c] az Eremitagéba[d] elültetni; igen sok kihalt, de sok fogamzott is. – Nem volna kár “a három plébanost[e] és[2] tán[3] nevemben meghivni, az eperfa ültetések hasznát & nekiek elö adni, daß es nun allmählich weiter um sich greifen wird – weshalb sie ihre Gemeinden toties quoties – öffentlich und privatim dazu anhalten sollten, daß unsere Bäumen kein leid geschehe, — aber sie2 so zu sagen durch einem Esprit de Corps Meiner Unterthanen geschützt werden mögen.
[1] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[2] Törölve egy szó.
[3] Utólag beszúrva.
[a] Polükratész († i. e. 522.) Számosz szigetének türannosza. Széchenyi Kis János (1770–1846) evangélikus püspök Polycrates gyűrűje című költeményére utal, amelyben a Polükratész által a fúráknak ajándékozott gyűrű egy neki felszolgált hal gyomrából kerül elő újra.
[b] Parndorfon és Győrön keresztül utazott Pestre, ahová 3-án érkezett meg. SzIN 5. 31–32.
[c] Német: fenyőtoboz.
[d] Remetelak és legelőterület a nagycenki fasor szélén a Fertő közelében.
[e] A három egymáshoz közeli birtokának plébánosai: Teschmayr József (1780‒1838) cenki plébános (1809–1838), Prikoszovich Mátyás Hidegség község plébánosa (1808–1840) és Krón József bozi plébános (1828–1868 után).
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Lunkányi Jánosnak, Bécs, 1836. október 31. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.