[…] hogy Rosaline-t és Titániát be szeretné fogatni egy könnyű hintóba. Elegáns lenne velük kocsizni. El kell mondani erről a véleményét.
[…]
Igaza van abban, hogy a selyemtenyésztésben az időveszteség a legnagyobb veszteség. A fő dolog a fa, minél öregebb, annál jobb. Cenken vannak ilyen fái, egyelőre haszon nélkül. Nem gondolt még arra, hogy nagy mennyiséget adjon el belőlük. Ezért a faiskolák akkorák, hogy a saját szükségletüket kielégítik. Mivel egy ilyen vállalkozásnál a nyereség a fontos, ezért elküldi az árfolyamot és azt az árat, amit a számára kalkuláltak ki.
Mivel Lunkányi pontosan ismeri a facsemeték számát, fel van jogosítva, hogy intézkedjen az ügyben, ezért majd neki írjon.
Pest Novemb 7 1836[1]
Barátom, Nevin[a] okos levelet irt; ez köztünk; ’s most kérem ‘Ön’ szoktassa lassankint gazdaságra – Kérdezze nevemben – vagy inkább mondja nevemben neki ”Daß ich Rosaline und Titania[b] gerne einspannen möchte, nicht um sie zu setzen, aber um ihnen eine gleichförmige Bewegung machen zu lassen, in einem leichten Phaeton.[c] Es wäre sehr elegant mit ihnen in der alles herumzufahren, und ich glaube für sie zuträglich. Er soll mir seinen Gedanken darüber sagen.
12ten Novemb.[2]
Tegnap vettem Reichenbach[d] levelét[e] mellyben, panaszkodik hogy még nem kapott Czenkrül semmit a fáknak (Szederfáknak)[3] ára körül. Ezt tehát tüstént kellene eszközleni, ‘s pedig “Egészen Önnek bélátása szerint.” Levelét az iránt vettem, valamint a probatika iránt is – de részletessen váloszolni valóban nem maradt idöm ‘s azért határozza el teljes akaratja szerint; fontolja a jelen pillanatot és a jövendőt .. és “cselekedjen”.
Reichenbachnak, ki Blanskoban[f] lakik illyest kellene irni ‒
“Sie haben recht zu sagen, daß in der Seidenzucht Zeitverlust der größte Verlust ist. Bäume, Bäume ist die Hauptsache, und je ältere Bäume! Wir sind in Zinkendorf in denen Besitz — noch sind wir in keinen Nutzen, aber bald werden wir es[4] seyn — wenn wir ausharren, und uns nicht zu sehr4 sehr ächten.2 ‒ Wir hatten nie im Sinn auf einmal3 “Eine große Menge zu verkaufen, – weil wir auch nicht gedacht haben ‘Jemanden zu finden, der das Ganze mit so philosophischen Augen auffassen würde, wie Sie. Unsere Baum3 Schulen sind deshalb — obschon nicht unbedeutend — dennoch nur auf eine solche Ausdehnung gebracht, die unsern eigenen Bedarf (der freylich groß ist) zu denken — und der Verkauf von einigen Tausend Sätzlingen zu gestatten im Stande wäre.
Da indessen ’Gewinn’ auch bei diesem Unternehmen3 die Hauptsache ist, so schicke ich Ihnen 1o den gewöhnlichen Preis Courant, und den welchen wir für Sie bestimmen! & converirt’s Ihnen, die angesetzten Preise zu geben so ist’s recht, wo nicht .. so ist’s auch gut.[5]
Ich setze Ihnen alles an – was wer mit knappen Noth entbehren können – Da ich die Auslag Summen unseres Sätzlinge genau kenne, mein Graf aber – alle diese détails längst aus dem Kopf verlohr, – – besonders jetzt, wo er mit so wichtigen Geschäften überhaupt ist, so habe ich die Befugnis ‘In dieser Angelegenheit ganz nach meiner Ansicht zu handeln. Sie wollen also directe an mich schreiben. &
Illy forma tán leg alkalmasb volna. ‒ ‒
Holnap az új gözössel Arpáddal[g] Bécsbe megyek,[h] ha mehetek. Leg különszinübb munkákkal elvagyok ma foglalva, ‘s azért ezzel csak arra akarom figyelmeztetni “A fél évi fizetésünk a Magyar Akademia pénztárába 1800 f.[6] pengö.[i] Ez mindig Octob. végnapjain szokott befizetödni – soha nem maradt el ‒, ‒ de egyszer .. még is hátha nem – — ‘s szerencsére értésemhez jött, ‒ ugy hogy tegnap addig is magamébul le fizettem, mi az Akademiai pénztárnak igen jól esett – – minthogy az egészen üres. – Kérem, ügyeljen arra ‘hogy illyes többé ne történjen
Sietve
Széchenyi
[1] Széchenyi aláhúzása hullámos vonallal.
[2] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[3] Utólag beszúrva.
[4] Törölve egy szó.
[5] Utólag betoldva.
[6] forint
[a] John Nevin, Széchenyi lovásza.
[b] Széchenyi lovai.
[c] Kéttengelyű nyitott úri hintó.
[d] Karl Ludwig von Reichenbach báró (1788–1869) német vegyész, földbirtokos és nagyiparos, több kohó és iparvállalat tulajdonosa, vegyipari üzeme a csehországi Blanskoban működött, 1839-től a Bécs melletti Reisenbergben (Cobenzl) élt, ahol selyemtenyésztéssel és a természettudományokkal foglalkozott.
[e] A levél nem ismert.
[f] Cseh település Brünntől északra.
[g] A Duna Gőzhajózási Társaság első hajója, amely az Óbudai Hajógyárban készült.
[h] Ez volt az Árpád próbaútja. SzIN 5. 34.
[i] Széchenyi a Magyar Tudós Társaság alapítására felajánlott 60 000 forintnyi jövedelme évente 3600 forintot kamatozott, amit két részletben fizetett be a Társaság pénztárába.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Lunkányi Jánosnak, Pest, 1836. november 7. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.