Pesten, január 13-án 1832. Igen tisztelt Hazámfia![a] Hazafiúi meleg érzéssel teljes sorait a’ napokban vettem,[b] melyben egy Művész-Társaságnak Pesten leendő felállíttatását javasolja; világosan a legnyomósabb okokkal tünteti ki abban ezen Intézet’ szükséges voltát, valamint elmulhatatlan hasznát; s errül én szint úgy meg vagyok győződve mint annak lelkes javaslója. Azonban tudom, Ön igen átlátja, milly sokra […]
Pesten, január 13-án 1832.
Igen tisztelt Hazámfia![a]
Hazafiúi meleg érzéssel teljes sorait a’ napokban vettem,[b] melyben egy Művész-Társaságnak Pesten leendő felállíttatását javasolja; világosan a legnyomósabb okokkal tünteti ki abban ezen Intézet’ szükséges voltát, valamint elmulhatatlan hasznát; s errül én szint úgy meg vagyok győződve mint annak lelkes javaslója. Azonban tudom, Ön igen átlátja, milly sokra van hazánknak szüksége, mennyiben vagyunk hátra, ’s azt is, hogy egyes mind ezen hátramaradások gyökeres orvoslására elégtelen, valamint hogy egynek mindent egyszerre kezdeni nem lehet.
Hátramaradásunkon valamennyire segíteni’, a’ mennyire individualis tehetségem engedi, tudja Isten, éjjel nappali fáradozásom, ’s e’ tisztem teljesítésében most is izzadok szünetlen, ’s valóban a’ tárgy, mellyen fáradok, minden erőm ’s tehetségem concentracióját megkivánja; megvallom tehát őszintén: projectumát életre hoznom lehetetlen, mert ahoz se időm se tehetségem, mind kettőt más, ítéletem szerint, sürgetőbb tárgy foglalja el.[c] Dolgom sok igen sok; de felelet nélkül hagyni levelét mind a’ mellett nem akarom — levelét — melly a’ haza java elmőzdítását czélozza.
Vegye egyenes őszinteségemet bizodalmam s tiszteletem jeléül, ’s legyen meggyőződve, hogy hazafiúi érzésének örökös tisztelője maradandok.
Széchenyi István
[a] Joó János (1807–1874) rajztanár, festő, publicista. 1838-ban, majd 1847-ben művészeti lapot adott ki.
[b] Joó János Széchenyi Istvánnak, 1831. dec. 28. MTA KIK Kt K 205/70-71.
[c] Joó a visszautasítás ellenére nem adta fel tervét, Nézetek a magyar nemzet műveltségi és technikai kifejlése tárgyában című művében (Buda, 1841) foglalkozik újra a kérdéssel.