Tekéntetes Karok, és Rendek! Hogy Hazánknak boldogsága, és Nemzetünknek valódi léte leginkább a’ Tudományoknak, és honnyi nyelvűnknek terjesztésétől függ, a’ mint ezt hozzám irott betses Levelekben[a] érdekleni méltoztatnak, senki jobban által nem látja, mint én, azért is a’ mint talán a’ Tekéntetes Karok és Rendek is tudják, én egy esztendei jövedelmemet egy Magyar Academiának felállitására […]
Tekéntetes Karok, és Rendek!
Hogy Hazánknak boldogsága, és Nemzetünknek valódi léte leginkább a’ Tudományoknak, és honnyi nyelvűnknek terjesztésétől függ, a’ mint ezt hozzám irott betses Levelekben[a] érdekleni méltoztatnak, senki jobban által nem látja, mint én, azért is a’ mint talán a’ Tekéntetes Karok és Rendek is tudják, én egy esztendei jövedelmemet egy Magyar Academiának felállitására már fel ajánlottam. — Én gondolkozásom modja szerént Zala-Vármegyének igazi elömenetelét, és boldogságát nem Zala-Vármegyének magának elömenetelében, hanem egész Magyar-Országnak felemelkedésében keresem. – Ditséretes ugyan Gróf Festetits Lászlónak[b] ajánlása, melly szerént ezen Vármegyében egy Bibliothecat felállitani kiván,[c] és én meg vagyok arrol győzettetve, hogy Ő éppen ugy, mint én, a’ köz jóra törekedik, hanem hogy ezen tárgyban ki járt czél elérőbb uton? Ő e? – vagy én? – az az: ha magamat ugy merem ki magyarázni, az é, a’ ki egy háznak bizonyos részeit ékesiti? – vagy az, a’ ki a’ még ugy sem épült háznak fundamentumát[1] rakja? az meg itélni én a’ Tek.[2] Karok és Rendek bőltseségére bizom, – a’ sikerét pedig az egy vagy más Intézetnek emberi ész előre nem láthatja, az, az Isteni gondviseléstől függ! — és Gróf Festetits László, valamint én is, kiki a’ maga bélátásának, és előre-látásanak ereje szerént tselekedvén, meg nyugtatott lelki esmérettel lehet, hogy el nem mulatta ebben a’ Tárgyban hazájához való kötelességét némű némű képpen tellyesiteni.
Ezeket előre botsátván, remenylem, hogy a’ Tek.2 Karok, és Rendek, minekutánna az én ajánlásomnak nem éppen kis voltát esmérik, esmérik a’ mostani időnek szűkét, és bizonyossan magok sem akarják, hogy én tehetségemen fellül terheket birjak, reám neheztelni nem fognak, hogyha ezen Intézet felállitásában most semmi részt venni nem akarok.
Mellyekkel betses szivességekbe, ’s barátságokba ajánlott tellyes tisztelettel maradok
A’ Tekéntetes Karoknak és Rendekk
Posonban Julius 19én 1826.[d]
igaz köteles szolgája
Gróf Széchenyi István[3]
[1] Latin: alap
[2] itt: Tekéntetes
[3] Csak az aláírás két sora saját kezű.
[a] A levél nem ismert, de tartalmához lásd alább a c) jegyzetet!
[b] Festetics László gróf (1786‒1846), Széchenyi unokabátyja.
[c] Festetics László maga is 10 000 forintot ajánlott fel a létesítendő akadémia számára. Majd országos mozgalmat akart indítani annak érdekében, hogy a vármegyékben és szabad királyi városokban létesítsenek nemzeti könyvtárakat a tudomány fejlesztésének előmozdítására. Ehhez Zala vármegye támogatását is kérte, ugyanakkor kétezer forintot ajánlott fel a létesítendő zalai könyvtár számára. Zala vármegye 1826. március 13-i közgyűlésén örömmel fogadták Festetics szándékát és felajánlását, és felszólították a megye birtokosait, hogy járuljanak hozzá a könyvtárépítés költségeihez. Bővebben Molnár 2003. 138–139.
[d] A levél egykorú másolata: SOM K.2013.10.36. Protocollum Correspondiarum pro anno 1826, amely tartalmazza Széchenyi 1826. február 15. és június 19. között Hertelendy Györgyhöz, Bereg, Somogy, Sopron és Zala vármegyékhez intézett leveleinek fogalmazványait, amelyekben az akadémiai felajánlását üdvözlő levelekre válaszol.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Zala vármegyének, Pozsony, 1826. július 19. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit