Tekintetes Első Alispán ur![a] Mély megilletődéssel, és leirhatatlan örömmel értettem a’ Tek.[1] urnak e’ f.[2] évi Sz. György hava[3] 30ikán költ nagy becsü leveléből,[b] hogy nemes Arad vármegyének — a’ Tek.1 Rendek saját kivánsága ’s köz-határozata következtében — táblabirái sorába lettem iktatva. Ha a’ mélyen tisztelt Rendek édes honunk javát forrón szomjazó becsületes tiszta szándékot, […]
Tekintetes Első Alispán ur![a] Mély megilletődéssel, és leirhatatlan örömmel értettem a’ Tek.[1] urnak e’ f.[2] évi Sz. György hava[3] 30ikán költ nagy becsü leveléből,[b] hogy nemes Arad vármegyének — a’ Tek.1 Rendek saját kivánsága ’s köz-határozata következtében — táblabirái sorába lettem iktatva. Ha a’ mélyen tisztelt Rendek édes honunk javát forrón szomjazó becsületes tiszta szándékot, mellyrül rendszerint egyedül Isten és Jövőkor itél csalhatlanul — akarának jutalmazni bennem, akkor öntudattal, mellyet eltagadni gyávaság volna, merem állítni, hogy a’ Tek.1 KK. és RR.[4] irántami kegyes véleményére nem vagyok egészen érdemetlen. De ha engem annyira megtisztelő határozatuknak tetteimet vevék alapjául: ezek eddigelé ahhoz képest, mit helyzetemben álló minden igaz honfi hazája iránti kötelesség-érzetbül tartozik cselekedni, még annyira csekélyek, annyira elégtelenek, hogy figyelembe vétetniök csupán olly szerfeletti kegyesség által lehet, millyennel több jóakaróim ’s legujabban nemes Arad vármegye mélyen tisztelt Rendei méltóztatnak csekély személyemet elhalmozni. Igenis: van rokonérzetüek közt bizonyos sejdítlen belső tapintás, mellyel egymásban minden külsőségek daczára a’ legkisebb jót is fellelni és becsülni tudják; ’s ennek, egyedűl ennek kell tulajdonítnom azt, hogy szeretett nemzetem nagy része — így mondom, mert vannak számos balra magyarázóim is, de valljon lehet e halandó illyesektül ment? — nem tekintve, milly tartózkodás nélkül tárom ki minden alkalommal keblemet mind azon hiányai és hibái felfedezésére, mellyeket hazám ohajtott java- ’s dicsőségének utjában lenni hiszek, ’s mellyek ezért éles szálkakint bökdösik belsőmet — nem tekintve ezt, már éltemben szerencsésít kegyes javulásával a’ közbizodalom olly jelei által, mellyeknél nagyobb becsű ’s lelkemnek[5] édesebben eső jutalmat nem ismerek.
Méltóztassék kérem ugyanazért a’ Tek1 Ur nemes Arad vármegye Rendei előtt, irántam mutatott nagy kegyességükért, legmélyebb hálaérzetem szíves tolmácsa lenni, és bizonyosakká tenni nevemben a’ Tek.1 Rendeket, hogy helybenhagyó szavuk, édes honunk javát czélzó őszinte ügyekezetimben uj serkentő ösztönűl, irigység, előítélet és félreértés koholta ezernyi akadályokkal küzdésem közt erősítő gyámolul, és netaláni keserves csalódásom esetére vigasztalásul fog szolgálni.
Ki egyébiránt mind a’ Tek.1 KK. ’s RR.4 megbecsülhetlen kegyeibe, mind a’ Tek.1 Urnak személyes szíves indulatiba továbbá is ajánlott legvalódibb érzéssel maradok A’ Tek.1 Első Alispán Urnak igaz tisztelő honfitársa Gr.[6] Széchenyi István.
Orsova, Augustus 10ikén1836
[1] Tekintetes
[2] folyó
[3] április
[4] Karok és Rendek
[5] Törölve egy szó.
[6] Gróf
[a] Bánhidy Antal (1781–1859) Arad vármegye második (1829–1834), első alispánja (1834–1839), királyi tanácsos (1839).
[b] A levél nem ismert.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Bánhidy Antalnak, Orsova, 1836. augusztus 10. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.