Pozsony Marc. 5kén 1848 Barátom A’ 41 ftot[1] átvettem Bánffaytul.[a] ‘Holnap Bécsbe megyek, ott olly rövid időig maradandó, mint csak lehet. Itt micsoda fordulatot vesznek a’ dolgok, elöre nem látható, mert még nagy mértékben tart a’ láz, vagy mint barátunk Kovács[b] mondja: inkább csak most kezdödik. Most a’ főherczeg Nádort[c] akarják sürgetni, söt kényszeritni, miszerint […]
Pozsony Marc. 5kén 1848
Barátom
A’ 41 ftot[1] átvettem Bánffaytul.[a] ‘Holnap Bécsbe megyek, ott olly rövid időig maradandó, mint csak lehet.
Itt micsoda fordulatot vesznek a’ dolgok, elöre nem látható, mert még nagy mértékben tart a’ láz, vagy mint barátunk Kovács[b] mondja: inkább csak most kezdödik. Most a’ főherczeg Nádort[c] akarják sürgetni, söt kényszeritni, miszerint minél elöbb keresztül hajthassák a’ förendeknél is a’ rögtönzött Minister felelőségi izenetet. Sokan azt mondják, ha tüstént fel nem veszi a’ förend, az érintett csudaműt, vagy ha ott kissebbségben maradna az, akkor a’ fötáblát mellözve, elkülönözötten küldik fel az abbeli repraesentatiot.[d]
A’ franczia respublicán itt sokan megijedtek, de nem annyira még is, hogy ezen ijedség valami hasznos bátorsággá válnék bennük.[2] Ezek el akarják hagyni a’ dietát. O! dicsőség! Én[3] csak most kezdek kapni igazi passiot, ugy hogy ha nem volnék itt, most jőnénk ide. Lonyay Gábor[e] — pedig ő is öntött elég olajat a’ tűzre — Justh,[f] Révay,[g] Vidos[h] & & mind készülöben magunkat, magunkra hagyni. Mindez nagyon szomorú; de azért hagyján, elvégre tán nélkülök is kivívjuk a’ csatát.[4]
Olasz országban a’ fölmerült Louis Blanc[i] féle theoriák után igen megrémült a’ pénzes osztály. Ott ‒ azt mondják — olly csend van most, hogy kormányunk ezentul több gondját & & vetheti Magyarországra.
Kovács szinte eljő velem Bécsbe, hol vagy pipázni fogunk csendesen, vagy a’ nagyokkal értekezni Hunnia megmentése körül.
Martius 6kán reggel.[5]
A’ pesti hajó, mellyen megyünk még nem érkezett, ’s igy marad még idönk nekem és Kovácsnak, Önnek néhány sort irni.
Nro 11 Marz 3ki levelét tegnap este vettem.[j] Mi Benvenutti[k] féle házunkat illeti,[l] tudom hogy semmi egyébb mint kiváncsiság tudni ob wir auch schon herunter sind, wie die meisten Ungarn.
“Gehen Sie und fragen Sie” illy instructiokat kapott alkalmasint a’ hajhász, vielleicht braucht er Geld, und da gibt er es wohlfeil. Ist es theuer, so kann 6 behalten.” Ezért kérem mondja az illető hajhásznak, hogy Ön nem tud az egészröl semmit, járuljon egyenesen hozzám. Helmeczynek[m] pedig kérem válaszoljon illyest: Az elött oda adtam volna, most nem igen tudom elhatározni magamat.
Mi a’ Dezasse[n] féle czikket illeti,[o] én annak igen örültem, most mindazon dicséreteket, mellyeket nekem azon könyvért mondottak, mellynek irásában olly kevés részem volt, természetesen sokkal könnyebben türöm, miután más részrül az ellen gáncsoskodnak is. Minden esetre jó lesz valamit igazolásul összecsinálni,4 ugyancsak Reden[p] ugy állítja, mint mi hozzuk fel, akkor azt lehetne mondani, hogy pedig én igen csudálom mért nem refutálta[q] Dezasse gróf Reden-t ’s mért sujt engem ő helyette![6]
A két könyvet vettem és megtartom, szintugy gr.[7] Reviczky[r] levelét ’s azt elküldöm.
Az egyetemi nyomda sorait ide melléklem.[s] Kérem közölje azt Helmeczyvel ’s Toldival.[t] Én scandalumot teszek, ha azon ostoba Schedel vagy Toldi vagy akárhogy hivják még finantialis részét is megrontja a’ magyar Academianak. Szellemi részét ugy is már meg b‒ták, az Academia, Vörösmarty,[u] Bajza[v] & & ugy sem egyébb mint egy revolutionarius Clubb. Ha tudtam szentelni 60 m[8] forintot ezen intézetre, érzek elég eröt magamban, azt vissza is vonni; ’s azért ha még finantialis része is hanyatlásban van, miután kitisztulását én csak az idötöl várom, akkor — és én nem tréfálok — az Academia ellen pontositom össze minden fundatorait. Und die Fütterungs-Anstalt der verkappten Demagogen hat ein Ende. Ezért jót állok. Hát azon haszontalan Helmeczy, hiszen elég goromba, ’s elég éles a’ szája ’s aztán még is elhagyja rontani az Academiát olly Toldi féle bolondok által.
Kérem olvassa: „ezen barátságosan intő szavakat” mind Helmeczynek, mind Toldynak ‒ el. Ich hoffe, daß meine sanfte Ermahnung, die erwünschten Früchte tragen wird.
Hogy Sz.királyi[w] a’ Vukovári vasut mellett ir, azt nem tartom pletykának, hanem valóságnak. Nekem magamnak mondá Sz.királyi „Kár Lajost5[x] elkedvetlenitni (?!), a vukovári vonal neki életkérdés. Ő azt remélli igazgatója5 lesz & & Többen pedig bizonyosnak tartják, hogy Elz, Brandau, ’s több Slavonita grofok 60 m8 p[9] ftot1 igértek Kossuthnak, ha keresztül viszi.[y]
A’ kérdés csak az, mi érdemel több tekintetet: Lajosnak kiméllése5 vagy a’ hazának érdeke!5 én azt hiszem itt volna ideje a’ Francziákat utánozni. Nem abban, hogy a’ respublicát proclamaljuk,5 hanem hogy mi is Lajosunkat segbe rugjuk!5 —
Isten áldja, köszöntse nevemben Eötvöst.[z] Keményt[aa] & && Az ide mellékelt leveleket kérem utasitsa tüstént gazdáikhoz.
Széchenyi Ist.[10]
Dezasse’nak kérem ne válaszoljatok semmit nevemben5 a nélkül, hogy lássam5 elöbb. —
Haentjens[bb] levele miért volna az én kezeim közt??? Hiszen mikor én Önt kértem: készitessen egy[11] hajot Clark[cc] által, akkor vagy átadtam, vagy át kellett volna Önnek venni az érintett levelet is — mert abban voltak a Dimensiok! ‒ ‒ Man muß noch einmal5 schreiben &
Isten áldja Nem csuda, ha illy kis levelek eltévednek most, mikor azon kell iparkodnunk, hogy leg alább fejünk maradjon: aránysullyban. Én, hála az ég, sem nem félek, sem reményeimet veszteni nem tudom! —
[1] forintot
[2] Utólag betoldva.
[3] Széchenyi aláhúzása két vonallal.
[4] Törölve egy szó.
[5] Széchenyi aláhúzása egyenes vonallal.
[6] Törölve egy mondat.
[7] gróf
[8] mille
[9] pengö
[10] István. Csak az aláírás és az azt követő rész saját kezű, a levél többi részét Kovács Lajos írta.
[11] Javított szó.
[a] Bánffay Simon (1819–1902), a Tiszavölgyi Társulat főszámvevője.
[b] Kovács Lajos (1812‒1890) politikus, publicista, 1846-tól Széchenyi közelebbi munkatársa.
[c] Habsburg–Lotaringiai István Ferenc Viktor főherceg (1817‒1867) József főherceg fia és nádori hivatalában utódja (1847‒1848).
[d] A márciusi eseményekhez és Széchenyi szerepvállalásához bővebben Oplatka 2005. 376–388., Csorba 2024. 311–318.
[e] Lónyay Gábor (1805–1885) Zemplén vármegye táblabírája, alszolgabírája (1827–1830), a vármegye követe a reformországgyűléseken. A Zempléni Casino és az Állattenyésztő Társaság egyik alapító tagja. Mezőgazdasági szakíró, 1867 és 1876 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke.
[f] Justh Ferenc (1780–1851) Turóc vármegye első alispánja (1828–1836), 1836-tól a Dunáninneni Kerületi Tábla ülnöke Nagyszombaton. A pesti Királyi Tábla ülnöke (1837–1846), 1846-tól a Hétszemélyes Tábla tagja. Turóc vármegye követe az 1825–27., 1830. és 1832–36. évi országgyűléseken.
[g] Révay Simon báró (1820–1880) Turóc vármegye követe az 1847–1848. évi országgyűlésen. 1861-ben Turóc vármegye főispánja lett, de lemondott, majd 1867-ben újra elvállalta a hivatalt.
[h] Vidos József (1805–1849) Vas vármegye aljegyzője (1828–1835), főjegyzője (1835–1838), első alispánja (1838–1842), követe az 1847–1848. évi országgyűlésen.
[i] Louis Blanc (1813–1882) francia politikai publicista.
[j] A levél nem ismert.
[k] Johann Baptist Benvenuti(1783‒1858) bécsi bankár a Duna Gőzhajózási Társaság igazgatótanácsának tagja.
[l] Széchenyi 1842. júniusban vette meg Johann Benvenuti pesti házát, 1841. februárban pedig Szalayné Ruttkay Máriáét, utóbbiban Heinrich János is közreműködött. Mindkét ház átépítésére nézve Széchenyi Hild Józsefet bízta meg a tervek kidolgozásával. SzIN 5. 638., 690., 719., 753., 767.
[m] Helmeczy Mihály (szül. Bierbrauer, 1788‒1852) író, haláláig a Tudós Társaság pénztárnoka, a Kisfaludy Társaság tagja, a Jelenkor című politikai lap kiadója.
[n] Dezasse Ferenc gróf (1786–1872) császári őrnagy, konzervatív politikus.
[o] Az említett cikk nem ismert, vélhetően a Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül című műve kapcsán írt kritika.
[p] Friedrich Wilhelm Otto Ludwig Freiherr von Reden (1804 –1857) politikus, statisztikus, szakíró.
[q] Latin: cáfol.
[r] Reviczky Ádám gróf (1786‒1861) magyar udvari alkancellár (1826‒1828), majd főkancellár (1828‒1836). Királyi főudvarmester (1827–1847), Borsod vármegye főispánja (1828–1848), 1836-tól követ Toscanában, később Modenában, majd Firenzében.
[s] A melléklet nincs a levél mellett.
[t] Toldy (Schedel) Ferenc (1805‒1875) irodalomtörténész, 1831–1835 a Magyar Tudós Társaság segédjegyzője és levéltárnoka, 1835 és 1861 között a Magyar Tudós Társaság, majd Akadémia titoknoka. A Kisfaludy Társaság igazgatója és másodelnöke (1841–1861). Vezetéknevét 1847-ben változtatta meg hivatalosan.
[u] Vörösmarty Mihály (1800‒1855) költő, író, a Tudós Társaság rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja.
[v] Bajza József(1804‒1858) költő, színigazgató, a Tudós Társaság és a Kisfaludy Társaság tagja.
[w] Szentkirályi Móric (1807/1809–1882) Pest vármegye főjegyzője (1836–1838), 1841-től másod-, majd első alispánja, országgyűlési követe az 1839–1840., 1843–1844. és 1847–1848. évi országgyűléseken. 1848 nyarán délvidéki kormánybiztos lett, 1849. januárban Pesten letartóztatták, de később elengedték. Az 1865–1868. évi országgyűlésen Deákpárti képviselő. 1867 és 1869 között Pest főpolgármestere.
[x] Kossuth Lajos (1802‒1894) ügyvéd, politikus, az Országgyűlési Tudósítások (1832–1836), a Törvényhatósági Tudósítások (1836–1837), majd a Pesti Hirlap szerkesztője (1841–1844), a Védegylet alapítója, igazgatója (1844–1846). Pest vármegye követe az 1847–1848. évi országgyűlésen, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, Magyarország kormányzója (1849. április 19. – augusztus 11.). A szabadságharc után emigrált.
[y] Széchenyi a Vukovárt Fiumével összekötő vasútvonal helyett egy Pest–Fiume-vasútvonal megépítését szorgalmazta.
[z] Eötvös József báró (1813‒1871) centralista politikus, író, vallás- és közoktatásügyi miniszter a Batthyány- és Andrássy-kormány idején, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (1866‒1871).
[aa] Kemény Zsigmond báró (1814–1875) író, publicista, politikus, 1843-tól a Magyar Tudós Társaság levelező tagja.
[bb] M. J. Haentjens a Kisfaludy gőzhajó kapitánya.
[cc] Adam Clark (1811‒1866) skót mérnök, az ő vezetésével folyt a Lánchíd építése, a budai Váralagút tervezője. 1834-ben a Hunter & English gépgyárban gépépítő mérnökként dolgozott, itt ismerkedett meg Széchenyivel. Széchenyi őt bízta meg az al-dunai munkákhoz megrendelt gépek felállításával és irányításával, a Vidra kotrógép üzembehelyezése után visszament Angliába, és csak 1839-ben tért vissza, amikor elkezdődtek a híd munkálatai.
Ajánlott hivatkozás:
Széchenyi István Tasner Antalnak, Pozsony, 1848. március 5. S. a. r. és jegyz.: Czinege Szilvia. Közli: Széchenyi István levelezése. Digitális kiadás. Szerk. Czinege Szilvia–Fónagy Zoltán. https://szechenyilevelezes.abtk.hu/ További hivatkozásnál rövidítve: SzIL–Digit.